Soha nem múlik

~Áldás~

~Nancy~

Közeledtem az ajtó felé. Legszívesebben elfutottam volna a másik irányba, de valami vissza tartott. Félve helyeztem kezemet a kilincsre. Kicsit időztem majd lassan lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Hirtelen minden elcsendesült és a sok fiatalember rám vezette tekintetét. Egy kivétellel senkit nem ismerek. És, hogy ki azaz az egy kivétel? Logan. Logan Henderson. Kiöltözve mosolygott rám és az időt nem húzva sietett hozzám.

- Gyönyörű vagy- nyom egy puszit az arcomra.

- Te is fess vagy ma- kacsintok- Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan lesznek. Görcsben áll a gyomrom- mondom

- Semmi baj nem kell félned, hiszen úgy is az enyém maradsz-, mosolyog, biztatóan majd megfogja a kezeimet

- Te vagy a legjobb születésnapi ajándék- kuncogok

- Köszönöm ez megtisztelő, de ha megbocsájt váltanom, kell, néhány szót a húgommal- kacsint majd búcsúzóul ad egy puszit. Kicsit közel volt a számhoz.

Miután Logan egyedül hagyott csomón jöttek oda hozzám, de egyik kis kinyalt herceg se nyerte el a tetszésemet. Alig bírtam lerázni magamról őket.

- Szia, apa- lépek apa mellé

- Szervusz, hercegnőm- csókol homlokon

- Hihetetlen ez a tömeg- rázom a fejem

- Ugyan! Én nem csodálkozok. Különleges lányom van-, ölel át- Jól láttam, hogy Logan megpuszilt?

- Igen- suttogom kivörösödve

- Ilyen jó baráti kapcsolatba kerültetek?- kérdi

- Oh ha te azt tudnád, apa- mondom

- Miért?

- Nézd, csoki szökőkút- rohanok az asztalhoz megszakítva beszélgetésünket. Idegesen álltam az asztal mellett és néztem a finomabbnál finomabb ételeket ám egy se ment volna le a torkomon, vagy ha le is ment volna, szaladhatnék is a mosdóba.

- Figyelem- kiáltott fel apa majd jelzett, hogy menjek mellé. Lassan oda sétáltam majd elkezdte beszédét. Végig néztem a férfiakon. Mi? Férfiakon? Inkább kényes gyerekeken! Logan merre vagy?

****

Mikor apám befejezte a mondani valóját mindenki felkínált valamit. Valaki ruhákat, valaki ékszereket vagy több zsák aranyat, de egyik se nyerte el a tetszésemet. Mikor apa ismét bele kezdett volna a fa ajtó kivágódott!

- Most én jövök-, vigyorog Logan

- De Logan - döbben le apa

- Ne ítéld el attól még, hogy alatt való- mosolygok fel rá

- Én sokkal nem tudok szolgálni, de azzal igen, ami a hercegnőnek igazán, kijár-, mondja

- Na és mi lenne az? – tette karba kezeit apa

- Többel nem tudok szolgálni, mint azzal a szerelemmel, amit a lánya iránt érzek-, néz rám. Nem bírok magammal. Oda szaladtam hozzá és a nyakába ugrottam majd ajkaira tapadtam. Olyan édes Annyira hiányzott már!

Elválltam tőle majd apára vezettük tekintetünk.

- Apa én őt választom-, mosolygok Logan-re.

- Te...- lépdel elénk mérgesen és megfogja Logan vállait. Dühösen nézett rá majd arca elgyengült- Áldásom adom- nyom két cuppanós puszit az arcára mire kuncogni kezdtem.

- Tényleg?- kérdezzük, egyszerre mire bólint

- Köszönöm apa- ölelem át szorosan

- Ezért hívott minket ide?- kérdi az egyik fiú

- Ha a lányom őt választotta, mert őt szereti, nem tudok mit tenni! Én magam is szívesebben adnám hozzá, mint közületek bárkihez- neveti, ki őket apa- Menjetek, haza- karol, át minket majd kimegyünk a helyiségből.