Soha nem múlik

~Búcsú~

~Nancy~

A szobámba bezárkózva gondolkoztam mit tehetnék most. Elárultak és egyedül érzem magam. Nincs értelme maradni. Nincs már semmi, ami ide kötne. Az életemet hazugságokban betegként barátok nélkül éltem le és ezen nem tudok változtatni. A gyermekkorom oda veszett és az életem további része is, hiszen bármikor beüthet a leukémia és úgy dönt a szervezetem, hogy feladja a harcot akkor már nem mindegy? Az este. Majd ha eljön, az este megteszem, amit kell búcsú nélkül.

Eljött az éjszaka. Kisírt szemekkel és nehéz léptekkel bújtam ki a szobámból. Osontam és osontam a folyosón mikor egy kedves női hang szólított meg.

- Kisasszony! Maga hová készül?- kérdi karba tett kézzel, de mosolyogva a házvezető nő

- Sehova- mondom

- Aludnia kellene kedvesem

- Szerintem is- gördül, le újabb könnycsepp az arcomon- Kérem, tegyen úgy mintha most nem látott volna ebben a pillanatban

- De...

- Kérem!

- Rendben akkor jó éjszakát kívánok-, mondja majd tovább áll és én is. Halk léptekkel mentem le a lépcsőn majd onnan az előszobába ahol apa és Logan elaludtak a fotelekben ülve. Nyomtam mind kettőjük homlokára egy puszit majd az ajtó felé vettem az irányt. Elkezdtem kinyitni, de nyikorgott elég hangosan az ajtó. Apa felhorkantott, de szerencsére mélyen aludt tovább így kibírtam osonni az udvarra. Az utam a kedvenc helyemre vezetett. Az erdő melletti kis tisztásra.

Amint oda értem megálltam egy szikla perem szélén. Lenézve a tengert pillantottam meg, ahogy erős sodrással halad. Vajon engem is ilyen gyorsan elfog tüntetni, mint ahogy a belekerült szemetet? A szél is feltámadt. Esőre áll az idő.

- Anya! Ez mind miattad történt! Minden miattad van! Ha nem hagysz, egyedül most nem itt tartanánk!- ordítom a semmibe bár úgy sem hallja senki- Apa... Szeretlek! Remélem, nem fogsz haragudni rám! Logan... kedves vőlegényem. Remélem, találsz mást helyettem, aki szeret téged! Ne sírjatok utánam, mert felesleges!

Megfordultam a perem így háttal álltam a tengernek, ami egyre jobban tombol. Hátrébb álltam pár lépéssel.

- Most elbúcsúzom-, suttogom majd letöröltem utolsó könnycseppjeim és még egy lépést tettem hátra felöl. Eltűnt alólam a talaj és zuhanni kezdtem a víz felé. Nagy csobbanással estem bele a tengerbe és süllyedtem folyamatosan.