Soha nem múlik

~Őrült ötlet~

~Logan~

A folyosón elkanyarodva megpillantottam egy ismerős vonású arcot. Megálltam egy pillanatra. Felém fordult. Egy szőke tincs pompázik sötét barna hajában. Arcunk hasonlít. Elmosolyodik, mikor megpillant, és felém szalad, majd a nyakamba ugrik mikor elém ér.

- Istenem Logan te még élsz?- mosolyog, majd elválik tőlem- Annyit változtál alig ismertelek fel. Hogy kerültél te ide?

- Hugicám nem gondoltam, hogy valaha látlak, még- ölelem ismét magamhoz és puszit nyomok az arcára- Ígérem, mindent elfogok mesélni-, mondom, majd oldalra pillantok. Nancy megvető tekintettel nézett rám majd elszaladt a szobája felé. Nyilván való, hogy azt hiszi Lydia a szeretőm pedig csak az én egyetlen rég nem látott húgom ki minden nap eszembe jutott, akit kiskoromban láttam, utoljára mert a király szobalányokat keresett és amennyi lányt lehetett magához vett- Picikém ígérem, találkozunk, még de most mennem kell. A hercegnővel kell beszélnem azt, hiszem félre értette a találkozásunk- mosolygok rá

- De most tartasd is be ezt az ígéretedet ne úgy, mint a legutóbb- kacsint, majd megpuszilom arcát és Nancy után kezdek gyors léptekkel haladni. Biztos a szobájában van, ha ott, nincs, akkor a kertben kell keresnem.

Lihegve értem szobája elé. A fából készült ajtóra simítottam a kezem majd bekopogtam. Semmit nem hallottam ezért újra kopogtam, de semmi. A kilincsre vezettem kezemet majd benyitottam. Bedugtam a fejem és egyből megpillantottam Nancy-t, aki épp az ágyán feküdve sírt.

- Szervusz, hercegnőm- sétálok, ágya mellé majd leülök az ágyára.

- Neked adtam magam! Mindent megtettem, amit csak tudtam és te így hálálod meg? Más szeretője vagy? Hagyj békén Logan! Nem akarlak látni!

- Nancy félre értetted a helyzetet. Ő a húgom Lydia- mosolyodok el

- Szép mese- emeli, fel a fejét majd letörli könnyeit

- Ez nem mese. Ez az igazság!- nézek mélyen könnyes szemeibe majd apró csókot nyomok forró homlokára- Kérlek biz bennem. Nem dobnálak csak így el senkiért! Nancy én, szeretlek téged!

- Én is szeretlek-, fonja kezeit nyakam köré s zokogni kezd. Ingemet miután átáztatta vált el tőlem

- Furcsa ötletem támadt...- mondom

- Mesélj. Imádom az őrültségeket- szipog, majd elvigyorodik

- Mit szólnál ha... elszöknénk... kettesben- mondom ki gondolatom, ami bevallom a fejemben jobban hangzott.

- Hát Logan az a baj, hogy apát nem akarnám hátra hagyni, hiszen már csak én vagyok, neki- hajtsa, le a fejét- Neked meg ott van a húgod. Nem hagyhatod, magára- rázza meg a fejét. Bármennyire is fáj, igaza van. Nem hagyhatom el ismét a húgomat, mint egy rossz testvér, hiszen ígéretet fogadtam neki. Borzasztó ez a szerelem!