Soha nem múlik

~Rózsa~

~Nancy~

Már bevagyok zsongva. Hamarosan eljön, az idő mikor tönkre megy az életem. Csak pár óra választ el tőle. Ebben a pár órában már ki is találtam mit fogok csinálni. Egyértelműen idegeskedni az ujjaimat tördelni lehet még a hajamat is ki tépem. Igen én ezt csinálom, ha ideges vagyok. Na és ha szét vágnám a ruhámat, amit apa vett erre a "nagyon különleges" napra? Bár... akkor lehet, ordítani fog azt pedig nem szeretném. Legalább ha én nem ő legyen boldog. Mi lesz vele egyedül? Bele se merek gondolni. Igaz eddig se volt valami, hú de jó kapcsolatunk és nem sokat kommunikáltunk, de nyilván még jobban egyedül fogja érezni magát. Bárcsak anyu vissza térne, és itt lenne velem. Nyugtatna és bíztatna de... nincs itt és nem is lesz. Soha nem látom csak azon a bizonyos festményen.

Meg kell szöknöm! De Logan nélkül nem akarok! Ő pedig úgy se egyezet, bele ebbe az ötletembe pedig akkor minden annyival könnyebb lenne. Hiszen kettesben lennénk, azt csinálnák, amit csak akarunk, senki nem akadályozná a szerelmünket, de neki ott van a kis húga, akire vigyáznia kell nekem meg apa, akire szintén vigyázni kell. Emlékszem kis koromban annyira sokat játszottunk. Fogócskáztunk a kastélyban vagy épp bújócskáztunk rajzoltunk és sokat nevettünk együtt, de ezek az idők már elmúltak. Apa egyszer csak elhanyagolt. Nem érdekelte, amit rajzoltam neki és ekkor kezdődött a sötétség. Próbáltam minden nap újabb és újabb dolgokkal kedveskedni neki, de csak annyit mondott, hogy „nem érek rá." Szörnyű volt. Nem játszottunk többé. Egyedül szaladgáltam mindig, hiszen barátokkal sem rendelkeztem. Gondolom, minden más lenne, ha az nap nem történik meg az a valami, ami miatt apa elhidegült.

****

Eljött az idő. Eljött a pillanat, amire rajtam kívül mindenki várt. Elakartam búcsúzni Logan-től de sehol nem találta őt. Sebaj...

A lépcsőn lassan sétáltam le. Közben ruhámat szorongattam vagy éppen a hajamban lévő tiarát igazítottam meg többször is. Hallom a halkan szóló zongorát hallom a férfiak nyüzsgését és hallom apám köszöntését. Minden kidíszítve fehér és vörös rózsákkal. Nyilván apa tudja, hogy a rózsa a kedvenc virágom. Gyönyörű mikor kinyílik, vagy ha hó borítja ezt a különleges virágot. Az illata is fenséges. Tulajdon képpen az összes virágot szeretem, de ez az, amin mindig eltudok gyönyörködni ami, megérint, ami olyanra emlékeztet, hogy semelyik másik virág sem tudná eszembe juttatni. Egy személy jut róla eszembe. Az apukám... A tetoválás a karján...Ami egy gyönyörű rózsát ábrázol.