Soha nem múlik

~Az a nő...~

~Nancy~

Miután sikerült kiszellőztetni a fejem vissza mentem a kastélyba. A hosszú folyosón sétálva néztem a sok-sok képet. Különböző festmények vagy megszerkesztetlen képek ám ezek így még szebbek természetesen mintha bármilyen filter vagy bármi más lenne rajta. Egy képen viszont mindig megakad a szemem. Egy fiatal gyönyörű nő van rajta, apa és én még kisbabaként. Festmény. Ez a gyönyörű nő az anyukám. Apa nem véletlen mondta mindig „A szépségedet anyukádtól örökölted"

Álldogáltam sokáig és végig mértem minden egyes pontját a festménynek. a színeit, a vonalakat, amit csak ellehet képzelni.

- Valaki nagyon elbambult- ölel át valaki hátulról és puszit nyom a nyakamra. A hang és az édes ajkak alapján már meg is tudtam állapítani ki is az illető.

- Szia Logan- fordulok meg ölelésében majd egy halvány mosolyt küldök felé

- Minden rendben hercegnőm?- simogatja két karomat

- Igen csak sok mindenen gondolkoztam

- Mint például?

- Rajtad, magamon, rólunk, apán és anyukámon, hogy igaz e az ami történt vele- mesélem el a délelőtti programom

- Szép nő volt- pillant, a képre- Hasonlítotok

- Igen apa is mindig mondogatta- bólintok- Eddig milyen volt a napod?- kérdem megfogva a kezét

- Rövid- rántja, meg a vállait majd össze szorítja ajkait- Én is gondolkoztam

- Min?- nézek rá megszeppenve. Félelmet keltett fel bennem.

- Nem akarlak eltitkolni- lép közelebb és kezeit derekamra vezeti- Olyan gyönyörű és különleges vagy. Szerelmem kiakarom kiabálni a világnak, hogy az enyém vagy!- hajol közelebb, de mielőtt megcsókolt volna szájára tettem a kezem

- Ne itt! Veszélyes! Bárki megláthat!

- Nem érdekel!- rázza meg a fejét majd vadul ajkaimra tapad. Ezeknek a rózsaszín, vadító ajkaknak nem tudok ellen állni. Maga a férfi elvarázsol, de még a csókja... Nem bírtam tovább vissza csókoltam. Kezét egyre lejjebb vezette hátamon, míg el nem ért kerek fenekemig és belemarkolt. Csókunkat nyögésem szakította szét.

- Logan. Nem helyes, amit teszünk és én, szeretlek! Nem akarlak elveszíteni!

- Így is úgy is elveszítjük egymást akkor nem mindegy? Te férjhez mész. Boldog leszel nélkülem is...- mondja, de félbe szakítom

- Senkivel nem leszek olyan boldog, mint veled!- mondom, mire megrázza a fejét és egyedül hagy. Néztem, ahogy a folyosón sétálva végig megy, és hátra se néz, majd elkanyarodik. Felsóhajtottam majd futni kezdtem utána. A folyosó végén jobbra néztem amerre Logan ment azonban akkor a szívem darabokra tört. Az egyik szobalány... Az egyik szobalány, akit épp magához ölelt és arcon csókolt. Könnyeimet nyeltem le folyamatosan. Felém pillantott majd össze szorítottam szemeimet és elfutottam az ellenkező irányba.