Soha nem múlik

~Gyengédség~

~Logan~

Ha egy ilyen helyzet még egyszer előfordul nem fogok tudni uralkodni magamon. Annyira édes. Ahogy járt benne ujjam...minden egyre csak rosszabb lesz. Nem akarok hozzá közel kerülni és bajba keverni őt. Nem akarom, hogy miattam szenvedjen. Szeretem őt! Nem bírnám ki ha az én hibám után szenvedne...Ő nem fog leállni ez tudom. Próbál hozzám egyre közelebb kerülni de én ellököm magamtól. Mit fogok tenni majd ha más férfi karjaiban látom? Egyik herceg se szereti. Uralkodók...ostoba mind. Még a naptól is óvják maguk, fogalmuk sincs róla mi a szerelem.

- Logan- nyit be a király szobámba

- Felség- hajolok meg

- Jó munkát végeztél. Köszönöm- mosolyog rám kedvesen

- A lovak kicsit rakoncátlanok de amúgy minden rendben

- Rendben köszönöm. Hajnalban érek haza. Kérlek vigyázz a lányomra. Tudom, hogy te nem érnél hozzá fiam- veregeti meg a hátam. Ó ha tudná mi történt pár perccel ez előtt köztünk...Bólintottam majd ott hagyott és az ablakban ülve néztem ahogy elmegy...Addig figyeltem még el nem tűnt az egyik kanyarban. Hat óra. A nap már lemenőben. Gyönyörű. Nancy is mindig így ragyog főleg mikor édesen mosolyog. de miért nem tudom kiverni a fejemből? Mindenről ő jut eszembe...A napról édes ajka, felhőkről puha bőre, a zöld fűről selymes haja...

- Szerelmem- nyit be halkan Nancy. Szerelmem? Tényleg így hívott vagy csak rosszul hallottam- Apa elment gondoltam benézek hozzád- mondja félénken majd az ágyamon foglal helyet.

- Nem bírsz ki egy percet se nélkülem igaz?- mosolygok rá kedvesen

- Nem. Te sem tagadhatod, hogy gondoltál rám

- Nem is akarom tagadni- ülök le mellé majd puha ajkát sajátommal össze forrasztom. Kezemet arcára simítottam. Szenvedélyesen faltam fel ajkait. Olyan édes. Nyelvemmel alsó ajkát simogattam ő pedig egyenesen számba dugta az övét. Nem bírom. Eldöntöttem az ágyon és fölé másztam. Oldalát cirógattam bal kezemmel míg jobb kezem arcán pihent. Lassan mellkasomra csúsztatta mind két kezét és ingemet kezdte kigombolni. Mikor az utolsó gombtól is elváltak ujjai letolta vállaimról a ruha anyagot amit eldobtam magamról. Ruhájával kezdtem bajlódni. Kikötöttem és lassan húztam le róla. Lábairól is lehúzva ruháját eldobtam a szoba másik végégbe. Combjától indulva vissza csókoltam magam egészen az ajkaiig. Hangos sóhajok szakadtak fel torkából. Övemmel kezdett babrálni és nagy nehezen kicsatolta. Letornáztam magamról a nadrágomat. Nincs vissza út. Semmi nem érdekel most csak az, hogy végre benne legyek. Bugyijába akasztottam ujjaim és letéptem róla. Megszabadítottam magam a bokszertől és elé tárult teljes méretem. Nagyot nyelt mikor meglátta.

- Nyugalom szerelmem- csókolom meg- Vigyázok rád- mondom majd lassan és óvatosan belé vezetem magam. Picit megálltam mikor már félig benne voltam had szokja picit. Közben folyamatosan csókoltam, hogy ne figyeljen arra. Tovább haladtam de elakadtam. Lassan, körkörösen kezdtem benne mozogni. Egy ideig még fájdalmasan nyöszörgött de ez abba maradt- Élvezed kicsim?- simogatom izzadságtól nedves homlokát.

- Igen. A fájdalom helyét át vette az élvezet- csókolgatja alsó ajkam. Rá dőltem és tovább csókoltam. Közben kicsit gyorsítottam. Nem vad tempóban, ez még a gyenge kategóriába sorolható. Kérésére lassan folytattam. Nem akarom, hogy fájjon neki de úgy tűnik ez sikerült is. Élvezi. Látom az arckifejezéséből. Nyakát leptem el apró puszikkal. Kulcs csontját kicsit megharapdáltam, megszívtam- Au- jajdul fel

- Bocsi- vigyorgok majd újra selymes ajkát csókolom. Hevesebben vette a levegőt.

- Logan én...- sóhajt- Mindjárt...- nyöszörög

- Értem. Nyugalom- simogatom kipirult arcát. Lassan toltam beljebb magam ezzel át szakítva szűzhártyáját- Sajnálom- csókolgatom le könnyeit- Ígérem a második alkalom élvezetesebb lesz- mondom majd kihúzom magam belőle

- Ezt is élveztem de csak mert veled volt- veszi kezei közé arcomat majd csókot nyom ajkaimra- Szeretlek Logan Henderson!

- Én is téged Nancy Styles!- mosolygok bele érzéki csókunkba. El vállt tőlem majd felém fordult. Hátát kezdtem körkörösen simogatni. Csak most eszmélek fel, hogy mi is történt pontosan. Nem bántam meg. Szeretem. Számomra megtiszteltető, hogy engem választott pedig hozzá képest senki vagyok. Csak ne legyen nagy baj ebből. Had legyen nyugodt élete- Fel kéne öltöznöd szívem- puszilom meg homlokát

- De nem akarok. Olyan jó így feküdni a karjaidban! Nem akarlak elengedni- bújik még jobban hozzám már ha még lehet. Kis édes.

- De ha így találnak minket...

- Logan a tiéd vagyok. Nem érdekel más véleménye!- néz fel rám csillogó szemeivel. Rá mosolyogtam majd csókot nyomtam puha ajkaira.