Hemlock Grove. Ha Peternek egy szóval kéne jellemeznie a várost akkor azt mondaná rá, hogy rejtélyes. A halálesetek egyre jobban sorakoznak, de aki a tettek mögött áll még ismeretlen. Peter osztályában miután eltűnt a történelem tanáruk újat kapnak...
Reggel hatkor ziháltan ébredek fel. Már megint rosszat álmodtam, a héten már a harmadik. Álmomban egy erdőben futok kétségbeesetten miközben valaki kerget a szakadó a hóban. Az arcát sosem látom, én valahol erősen vérzek és ahogy hátra nézek mindig megpillantom a tappancsnyomokat amik az én lépteim után keletkeztek.-Ostobaság! Mindenki álmodik hülyeségeket!-Gondolom magamban, de még megállapítom azt, hogy mások nem álmodnak ugyanazt mindig három egymást követő napon. Megrázom a fejemet és lassan felálok az ágyról. Kisétálok az igen csak kicsi szobámból amiben még az ágyam is alig fér el majd a fürdőbe veszem az irányt, a i a szobámmal szemben van. Amint beérek a helyiségbe rögtön a csaphoz megyek, hogy megmossam az arcomat illetve fogat mossak. Belenézek a tükörbe, kócos hajam a szemembe lógó, szemeim alatt karikák vannak. Nem is csodálkozom rajta hiszen alig aludtam valamit az éjszaka.
Miután elintéztem minden a fürdőszobában, (ami arcmosásból és fogmosásból állt.) a konyhába megyek enni valamit.
-Jó reggelt.-Köszöntöm anyámat aki a konyhapulton ül és éppen cigit szív.-Adsz?-Mutatok a kezében lévő szálra.
-Jajj Peter annyiszor mondtam már, hogy ne szívd ezt a szart!-Felelte, de azért elővett a zsebéből egy szálat miközben kisöpörte a szeméből a kissé göndör barna haját. Mindig is utálta a haját, de mikor mondom neki, hogy menjen el fodrászhoz, arra csak annyit mondd, hogy nem költ rá. Igaz, nem mi vagyunk a leggazdagabbak a városban, de ennyit nem kéne sajnálnia magától.
-Kösz.-Mondom majd odamegyek a hűtőhöz és kiveszek belőle egy már elkészített szendvicset amit aztán leteszek az asztalra.
-Apád nem örülne neki, hogy engedem hogy ezt szívd.-Mutatja fel a cigit majd beleszív egyet.
-Ugyan már! A drága apám le se szar minket!-Apám lelépett három éves koromban egy szó nélkül. Anyám nem képes túltenni magát rajta és még mindig szentül hiszi, hogy visszatér. Na persze! Valószínűleg most is valahol kurvázik meg iszik!
-Tudod, hogy visszajön.-Mondja majd leugrik a pultról és mellém lép.
-Nem fog anya. De azt hiszel amit csak akarsz.-A vállára teszem a karomat és nyomok egy puszit fejére.-Na ezt megeszem aztán elindulok.-Mondom és leülök a rozoga asztalhoz ami már alig áll a lábán.
-Minek indulsz el ilyen hamar?-Kérdi homlok ráncolva.
-Tudod, hogy szeretek sétálgatni, ilyenkor mindig kerülő úton megyek.-Felelem miközben kicsomagolom a szendvicset a celofánból.
-Azért vigyázz magadra! Nem lenne jó ha valami történne veled, nem szeretem ezt a várost.-Mondja aggódó tekintettel. Valamilyen szinten megtudom érteni ugyanis mostanában sok a halál eset. Valaki írtja a népet.
-Nappal nem öl, meg egyébként sem hinném, hogy engem akarna. De vigyázok magamra.-Éjszakánként vadászik és az áldozatok között nagyon sok a fiatal lány. Illetve a hírekben azt hallottam, hogy lecsapolja a vérüket. Igazán beteg állat lehet.
-A történelem tanárod sem gondolta volna, hogy őt akarja mégis eltűnt.-Néha annyira utálom a pesszimizmusát. Csóri tanárunk tegnap előtt tűnt el így tegnap nem volt történelem óra legnagyobb örömömre, de azt hallottam, hogy ma már lesz ugyanis kapunk egy új tanárt.
-Ő csak eltűnt, lehet nem is azért mert megölte. Nem lesz bajom.-Mondom majd három harapásból megeszem a szendvicset. Anyám ki megy a konyhából aminek csak örülni tudok. Néha már nagyon tud idegesíteni.
Kilépve a konyhából az előszobában felkapom a már agyon használt cipőmet, táskámat és a bőrdzsekimet majd nyomok anya arcára egy puszit.
-Na megyek, szia.-Köszönök el miközben kinyitom az ajtót és kilépek a hideg téli időbe. Hamar be szeretnék érni mert nem akarok megfagyni sem azért. Elindulok a szakadó hóban vigyázva, hogy el ne essek.
Még soha nem örültem ennyire, hogy beértem az iskolába. Amint belépek az ajtón végigfut a hideg a hátamon ahogy megérzem a meleg levegőt. Ránézek az órámra és látom, hogy mindjárt kezdődik az első órám. Ahhoz képest, hogy hamar be akartam érni, jó lassan sétáltam. Történelem lesz az első aminek egyáltalán nem örülök. Gondolom majd most lehet bemutatkozni az új tanárnak amihez semmi kedvem sincsen. Elindulok a terembe ami a második emeleten van és természetesen lépcsőzhetek fel.
Amint belépek a terembe a többiekkel ne is törődve ülök le a helyemre ahol hála a jó istennek egyedül ülök. Kipakolom a könyvet a táskából meg a füzetet és még dobok mellé egy tollat majd levágódok a székre. Olyan fáradt vagyok, hogy képes lennék elaludni a széken is. Éppen ásítok egy nagyot mikor belép kecses mozgással egy srác kezében a tanári könyvvel. Arca elképesztően gyönyörű, tátott szájjal nézem ahogy odasétál a tanári asztalhoz és felnéz, felnéz azokkal a kibaszottul gyönyörű szemeivel!
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Kérem mindenki üljön le!-Szólal meg mire szót fogadnak és leülnek azok akik álltak még. Én komolyan beszarok ha ő lesz az új tanárunk.-Bizonyára tudjátok, hogy sajnos az előző tanárotok David Harris eltűnt. A rendőrség már keresi, addig is én leszek az új tanárotok.-Nem is tudok nagyon figyelni arra, hogy mit mondd annyira lekötött a tökéletes arca. Rám nézett mire én lesütöttem a szemimet.-Én Roman Godfrey vagyok. A mai tananyag pedig...-Itt már nem is voltam kíváncsi rá, hogy mit mondd csak figyeltem a mozdulatait. Nos igen, lehet így már nem is fogom annyira utálni a történelem órát.
