Kívánlak...

16. FEJEZET

-Szervusz fiam.

Jó pár percig nem szólalok meg. Üveges tekintettel bámulok az előttem lévő férfira. 

Mit mondhatnék neki? Hiszen azt sem tudom, hogy kicsoda! 

-Mit akar?-Kérdezi végül Roman miközben elé áll fenyegetően. 

-A fiamhoz jöttem nem hozzád.-Feleli rám meredve. Arrébb tolja Romant és elém sétál.-Nem maradhatsz anyáddal. Veszélyes.-Jelenti ki mire hirtelen majdnem felnevetek. Kicsit elkésett a hősködéssel. 

-Már halott.-Felelem majd ledobom magamat a kanapéra. Már semmi kedvem sincsen hozzá. 

-Ti öltétek meg?-Kérdezi nyugodtan, nem igazán látom rajta, hogy sajnálná anyát. 

-Szerinted?-Kérdez vissza Roman még mindig fenyegetően figyelve. 

-Megérdemelte. Teljesen őrült volt, azért is mentem el mert elkezdett terveket kitalálni, hogy hogyan tudnánk ölni a városiakat meg stb...-Vicces az egészben, hogy az nem jutott eszébe, hogy engem is magával vigyen. 

-Hát úgy tudom, hogy te is megőrültél, és ebben a másodpercben is börtönben kéne lenned.-Mondom belenézve a sötét szemeibe. Keserűen felnevet. 

-Nem akartak visszaengedni hozzád, ezért megöltem pár vámpírt meg farkast akik vissza akartak fogni. Ennyi történt.

-Minek akarták megakadályozni, hogy vissza gyere Peterhez?-Roman is leül mellém majd átteszi a kezét a vállam fölött. Nem mondom, nem igazán zavartatja magát! Nem mintha zavarna. 

-Az anyja miatt. Mindenki tudta, hogy milyen ember, nem akartak botrányt.-Feleli miközben zsebre dugja a kezét. Még mindig nem tudom elhinni, hogy az apám áll előttem. 

-Gondolom megszöktél a börtönből.-Ez inkább tény mint feltételezés. Egyértelműen megszokott. Rám pillant majd elmosolyodik kábé úgy mint Roman szokott mikor valami beteg dolgot mondd. 

-Ez volt az egyetlen megoldás, miután hallottam, hogy gyilkolja anyád a városlakókat. Remélem tudod, hogy nemsokára te következtél volna. Bár lehet, hogy a vámpír barátod megvédett volna.-Romanra pillant aki szintén elmosolyodik. 

-Kitéptem volna a szívét ha hozzá mer érni Peterhez.-Jelenti ki Roman kicsit mélyebb hangon mint a megszokott. 

-Én sem tettem volna másképpen.-Úgy tűnik apám meg Roman beléptek a "PETER VÉDŐ KLUB"-ba. Úgy csinálnak mintha nem tudnám megvédeni magamat!-És Peter átváltoztál már?-Most amúgy előakarja adni itt a "jó apa vagyok" hülyeséget? Azt sem tudom, hogy kicsoda, anya még csak a nevét sem árulta el! 

-Igen, már átváltozott többször is.-Válaszól helyettem Roman. 

-Ki vagy te?-Kérdezem végül keserű hangon. 

-Ezt meg hogy érted? Az apád vagyok!

-Azon kívül? Mi a neved például?-Sóhajtok egyet majd beletúrok a hajamba. 

-Joshua Rumancek vagyok, még veletek voltam egy gyárban dolgoztam anyád pedig addig eladó volt valami Supermarketben. 3 éves korodban én vittelek előszőr óvodába. Aztán léptem le tőletek.-AZ utolsó mondatra lehajtja a fejét. Én már nem emlékszem rá, szóval nem jelent semmit sem. 

-Miért nem vittél magaddal, ha tudtad, hogy anya veszélyes?

-Fogalmam sincs. Azóta is bánom, hogy akkor ott hagytalak, és tudom, hogy nem hiszed el, de én tényleg örülök, hogy látlak.-Letöröl egy könnycseppet az arcáról, eléggé látszik rajta a börtönben töltött évek hatása, teljesen le van pukkanva.-Boldog vagyok, hogy jól vagy és van valaki aki segít neked.-Nem mondom, hogy ettől megszerettem apámat, de nem mondhatnám, hogy gyűlölőm.-És mivel én is vérfarkas vagyok tudok neked segíteni.

-Már tudom irányítani az erőmet. Nem kell a segítséged.-Kicsit mocorgok a kanapén, hogy közelebb kerüljek Romanhez. Jól esik a közelsége. 

-Attól mert párszor átváltoztál még nem tudod irányítani az erődet.-Jelenti ki kissé dühösen rám nézve. 

-Mégis mi vársz tőlem? Hogy befogadjalak?!-Szó sem lehet róla, hogy befogadom. Egyébként is elmegyek innen Romannal. 

-Nekem nincsen szükségem arra, hogy befogadj, csak segíteni akarok. Még csak ölni sem tudsz!-Ebben az egyben igaza van. Nem tudok ölni. Azt sem tudom, hogy képes lennék-e rá. 

-Igaza van.-Mondja Roman ki a gondolataimat apámat bámulva.-Nem tudsz ölni, és mivel én nem vagyok farkas nem tudok, neked pontosan segíteni benne.-Teszi még hozzá. 

-Akkor maradj itt a házban, én úgyis Romanhez költözöm.-Mondom végül miközben felkelek a kanapéról és az ajtóhoz sétálok.-Hosszú volt ez a nap, majd holnap valamikor jövök ide és akkor beszélünk.-Meg sem várva a válaszát sétálok ki az ajtón majd elmegyek a kocsihoz amibe gyorsan be is szállok. 

Még látom ahogy Roman is kijön az ajtón és gyorsan ő is beszáll a kocsiba. 

-Te mit gondolsz róla?-Kérdezem mikor beindítja az autót.

-Nem bízok benne.-Feleli miközben kikanyarodik a főútra. 

-Helyes mert én sem.-Min a ketten elmosolyodunk majd csak bámulok ki az ablakon egyenesen a sötétbe.