Kívánlak...

9. FEJEZET

-Sosem hagylak el, nem szabadulsz tőlem.-Visszafordulok felé. Mélyen a szemembe néz, majd odaballag és még nyom egy utolsó csókot az ajkaimra. 

Jól tudom, hogy hülyeség volt megcsókolni. Míg haza fele jöttem végig azon agyaltam, hogy hogyan fogok a szemébe nézni holnap. Hiszen megbeszéltük, hogy nyolcra jön értem és elkezdünk nyomozni. Már ha ezek után eljön értem. 

Annyi minden történt mostanában, és csak jó volt végre közel éreznem magam valakihez. Ez az egész vérfarkasos ügy teljesen összezavart és már azt sem tudom én ki vagyok. 

Fáradtan dőlök be az ágyamba, várva, hogy végre elnyomjon az álom. Még alszom legalább nyugtom van. 

-----------------------------------------------------------------------------

-Peter, kelj már fel!-Anyám kiáltására ébredek, még  a szokottabbnál is jobban idegesít így reggel a hangja. 

-Mi van már?!-Kérdezem indulatosan miközben felülök. Anyám kócos hajjal áll előttem karba tett kezekkel. 

-Képzeld csak az imént a tanárod kopogott az ajtón, hogy elvigyen téged korrepetálásra.-Hirtelen azt sem tudom miről beszél, de aztán leesik, hogy Romanról van szó.-Nagyon remélem, hogy nem kell érte fizetni.-Teszi még hozzá mire csak megrázom a fejemet. 

-Nem, dehogyis kell.-Felelem majd felállok az ágyból és kinyújtózom. 

-Egyébként te mióta jársz ilyen korrepetálásokra?-Kérdi felvont szemöldökkel. Komolyan, nem tudja már megunni ezt a sok kérdést?

-Ez az tanár erőlteti az egészet, de amúgy jól is jön.-Zárom rövidre a témát.-Kimennél?-Kérdezem és az ajtóra mutatok. Egy szó nélkül megfordul majd távozik a szobából. 

Villámgyorsan magamra kapok egy barna pólót, fekete nadrággal és még felveszem a szokásos lyukas zoknimat utána pedig a fürdőbe veszem az irányt. 

Fogat mosok, ami most hirtelen nagyon fontosnak tűnik tekintve, hogy Romannal találkozom, a hajamat pedig kivételesen kicsit kifésülöm. Na olyan se volt még, hogy én ilyen jól induljak el otthonról. Általában leszarom, hogy hogyan is nézek ki, de most nem. 

-Na kész is vagyok.-Mondom mikor kilépek a mosdóból anyámnak. Amint meglát elkerekednek a szemei.

-Hűha, jól kinyaltad magadat! Nem tudtam, hogy a korrepetáláshoz jól kell kinézni.-Sokatmondóan néz rám majd felnevet. Imádom anyámat, de néha az őrületbe kerget. 

-Hát ez van.-Felelem miközben a bejárathoz megyek, hogy felvegyem a cipőmet. Ránézek a fali órára. Most van délelőtt tíz óra.-Nem tudom kábé hányra végzünk, ha bármi baj van hívj.-Felküszködöm a lábaimra a cipőket és felé fordulok. Egy mosoly kíséretében elém áll majd végigsimít az arcomon.

-Vigyázz magadra!-Mondja miközben megölel, szorosan visszaölelem. Attól függetlenül, hogy sosem volt apám, ő még az apa szerepet is betöltötte. Mi egymás védelmezői vagyunk. 

-Te is.-Elengedem majd megfordulok és leveszem a pulóverem a fogasról.-Majd jövök, szia!-Köszönök el miközben kinyitom az ajtót és gyorsan ki is megyek rajta, hogy ne engedjem be a hideget. 

A ház előtt azonnal meglátom a kocsit amelyben Roman ül és csak bámul előre. Odasétálok és kinyitom az ajtót, majd gyorsan bepattanok. 

-Jóreggelt.-Köszönök halkan miközben lehajtom a fejemet. Tudtam, hogy az lesz, hogy nem tudok a szemébe nézni. A picsába is már, Peter ne legyél lúzer! 

-Ja, neked is. Hogy aludtál?-Kérdezi majd kikanyarodik az utcából. Ahogy látom a háza felé megyünk. 

-Jól, sikerült kialudnom magamat, szóval ma újult erővel keltem!-Felelem egy mosoly kíséretében. Legalább már kezdek felengedni. 

-Helyes, mert ma hosszú napunk lesz.

Amint az erdőhöz érünk bekanyarodik egy földútra és leállítja a motort. 

-Most meg miért álltál meg?-Kérdezem mire rám emeli a tekintetét és kivillantja a tökéletes fogsorát. 

-Ja, hogy nem is mondtam?-Még jobban elkezd mosolyogni én pedig idegesen nézek a szemeibe.-Innentől te négy lábon jössz.-Rögtön tudom, hogy mire gondol. Át kell változnom. 

Kiszáll a kocsiból, én is gyorsan kipattanok és mellé sétálok. 

-Tudod a vámpíroknak van egy olyan jó képességük, hogy elég gyorsan tudnak menni, neked pedig jó a szaglásod. Így hát együtt most keresünk egy hullát, hidd el jó móka lesz!-Komolyan mondom, hogy ez ezer százalék, hogy elmebeteg! Hogy a picsába lehet ilyenen mosolyogni? 

-Ja, biztos kurvára jó móka lesz.-Mondom miközben sóhajtok egyet. 

-Most pedig állj négykézlábra és szépen összpontosíts arra amire a múltkor! Ne feledd, csak akkor sikerül ha nagyon akarod.-Azt teszem amit mondd, és csak a tappancsokra gondolok. Újra fájdalmat érzek az egész testemben, de már nem olyan erősen mint elsőnek. Hirtelen minden szagot, illatot elkezdek erősen érezni a szemem pedig sokkal élesebb lesz. Lenézve már meg sem lepődőm a tappancsaimon. 

-Jól van, okos vagy.-Mondja Roman mire le akarom szólni, hogy ne beszéljen velem úgy mint egy kutyával, de persze nem tudok beszélni. Pedig milyen menő is lenne egy beszélő vérfarkas! Megrázom a testemet, hogy a már megint elszakadt ruhák leessenek rólam. Még jó, hogy mind agyon használt olcsó szar, nem pedig valami drága holmik. 

Romanra sandítok, akinek az egész fogsora átalakult borotva éles fogazattá. Alig fér el az álkapcsában, na mondjuk most aztán rohadt ijesztően fest.  

-Na szagoljuk ki azt a hullát!-Mondja és még így is elmosolyodik. Megindulok be az erdőbe, Roman szorosan mögöttem halad. 

Pár percen belül szagot is fogok, majd azonnal a hús szag irányába indulok. 

Sziasztok! Remélem tetszett nektek ez a fejezet is, attól függetlenül, hogy nem a legizgalmasabb volt! :) Viszont a kövi már sokkal eseménydúsabb lesz! ;) Ha tetszett mindenképpen vote-oljatok és írjátok meg a véleményeteket kommentben!