Hemlock Grove. Ha Peternek egy szóval kéne jellemeznie a várost akkor azt mondaná rá, hogy rejtélyes. A halálesetek egyre jobban sorakoznak, de aki a tettek mögött áll még ismeretlen. Peter osztályában miután eltűnt a történelem tanáruk újat kapnak...
Mellette biztonságban éreztem magamat, mintha nem lenne előttem akadály.
Nehezen lehet azt feldolgozni, hogy vérfarkas vagyok vagy mi. Őszintén szólva nem teljesen bízom meg Romanban. Valamit biztosan titkol előlem, az ő igazi énjét, a benne lakozó szörnyeteget talán. Az ezer százalék, hogy nem teljesen normális, hiszen elrabolt egy lányt akit aztán felkínált nekem és aztán a hullát eltüntette két másodperc alatt. Na jó volt az 15 perc is míg fürödtem, de nehéz volt lemosni azt a kurva vért magamról.
-Szóval akit el kell kapnunk egy nagyon erős vérfarkas, igaz?-Kérdezem Roman autójában ülve már mert mondta, hogy haza kell mennem, ugyanis szerinte már csak az hiányzik, hogy anyám elkezdjen gyanakodni felénk.
-Ja elméletileg az, de hát kitudja mennyire erős. Nem hinném, hogy nagy kihívás lesz megölni, itt inkább a megtaláláson van nagyobb hangsúly.-Feleli és le sem veszi az útról a szemét. A kormányt igazán erősen szorítja, a levegőt pedig lassan fújja ki. Mintha ideges lenne.
-Valami baj van?-Kérdezem homlok ráncolva. Rám emeli a tekintetét, mire enyhén szólva belém fagy a szar. A szemei teljesen elfeketedtek, mintha valami tinta ment volna belé vagy nem is tudom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Üvegesen néz rám, igazából fogalmam nincsen, hogy mit kéne csinálnom. Az útra nem figyel csak engem néz.
-Csak annyira...-A szeme elé teszi a kezét és kicsit megdörzsöli a szemhéját. Újra az útra néz, elé hajolok és látom, hogy a szemei újra a régiek. Mi történt az előbb ami miatt ennyire feketék lettek?
-Jól vagy Roman?-Rám néz és villant egy félmosolyt.
-Semmi gond Peter, minden rendben van, csak tudod nagy volt a szél.-Na ezt már végképp nem értem. Azért lettek feketék a szemi mert nagy volt a szél?
-Mivan? Bocs, de nem igazán értelek.-Mondom és elnevetem magamat. Most nem tudom, hogy én vagyok-e a hülye vagy Roman bolondult meg. Én az utóbbira szavazok.
-Húzd fel az ablakot.-Azt teszem a amit mondd.-Sajnálom Peter, de te ezt nem igazán értheted. Megmondtam, hogy nem mondhatok magamról semmit sem, és nem is akarok, szóval ne kérdezz csak csináld azt amit mondok.-Kibámulok az ablakon, nem bírom őt nézni. Miért ilyen ellenséges sokszor? Hogyan bíznék benne, mikor nem is tudom, hogy ki ő?
-Basszus, annyira titokzatos vagy! Nem tudom, hogy kinek érzed te magadat, de ez itt a való élet baszod, nem pedig valami film! Nem vagy te Edward az alkonyatból, hogy itt ilyen sejtelmes legyél!-Elneveti magát. Nem hiszem el, hogy neki ezen is nevetnie kell. Jó igen nem tudtam most hirtelen jobb hasonlatot mondani Edwardon kívül.
-Befejeznéd az ingyen cirkuszt?-Kérdi miközben beletúr a hajába.
-Nem, kurvára nem fejezem be az ingyen cirkuszt! Utálom a titkolózást, és azt is, hogy soha nem mondod el az igazat. Mindig csak ferdítesz!-Na most aztán igazán kikeltem magamból, lehet kicsit sok is voltam. Nem lepődnék meg ha kivágna a kocsiból.
-Na most már ajánlom, hogy fejezd ezt be, olyan vagy bazdmeg mint aki éppen menstruál!-Rácsap egyet a kormányra. Igen, sikeresen felhúztam. Bravó Peter!-Ha velem akarsz jönni megkeresni azt az őrültet aki öli a kis városlakókat akkor befogod azt a nagy pofádat és csak azt csinálod amit mondok! Ha ezt nem vagy képes felfogni akkor jobb ha mész mert nem állok jót magamért már!-Jobban felhúztam mint gondoltam volna. Nme, hogy jobb lett a kapcsolatunk, de még romlott is.
-Jó, bocs, be kussolok.-Felelem lehajtott fejjel. Olyan lehetek mint egy 5-6 éves gyerek akit lebasztak a szülei mert rosszat csinált.
Hát egész úton csöndben ültünk, egyikőnk sem szólalt meg. Igazából én nem mertem ő meg egyszerűen csak nem akart.
-Na szállj ki.-Leállítja a motort mire felnézek.-Holnap reggel keljél fel időben mert nyolcra itt vagyok érted.-Figyelmeztet mielőtt kiszállnék. Holnap szombat szóval legalább elkezdhetjük a keresést. Megfogja a kezemet mire kissé összerándulok. A fülemhez hajol, érzem a lehelletét a bőrömön.-Csak azért nem akarom, hogy megtudd, hogy ki vagyok mert akkor jól tudom, hogy mennyire félnél tőlem.-Visszahajol és a szemembe néz. A kezemet még nem engedte el erősen szorítja, visszaszorítom.
-Én soha nem félnék tőled.-Felelem és kiszállok a kocsiból majd befelé indulok.
