Kívánlak...

12. FEJEZET

Holnap könnyebb lesz levadászni.

Ha holnap elkapjuk a farkast az egyet jelent azzal, hogy Roman elmegy innen végleg. Nem tudom, hogy mit kéne tennem, nem akarom elengedni. 

Roman felajánlotta, hogy hazavisz, de azt mondtam, hogy inkább egyedül mennék haza. Kicsit szeretnék egyedül lenni a gondolataimmal. 

Kigyalogolok az erdőhöz a házától és leveszem a ruhákat amit Roman adott, hogy ne szakadjanak szét mikor átváltozom. Tudom, hogy veszélyes még egyedül mászkálnom négy lábon, de most kiakarok kapcsolódni. Négykézlábra helyezkedem és behunyom a szemeimet, hogy a tappancsokra koncentráljak.

Miután átváltozom (ami már egyre jobban megy) elkezdek haza felé futni az erdőben. Mivel még nappal van nem kicsit felelőtlenség egyedül így szaladgálnom, de így sokkal szabadabbnak érzem magam. És most erre van szükségem. Szabad akarok lenni. 

--------------------------------------------------------------------------------

Anya szerencsére nincsen itthon, ezért nyugodtan betudok sétálni a házba anyaszült meztelenül. Gyorsan bemegyek a szobámba és magamra kapom az első kezembe kerülő ruhákat majd kimegyek a konyhába valami kajáért. 

Legszívesebben valami csokit ennék, de hát persze, hogy nincsen itthon és én meg lusta vagyok elmenni a  boltba! Nem mintha erre kéne költeni a számlákra szánt pénzt. Komolyan, nem is tudom néha, hogy hogyan tudunk megélni anyámmal. Oké, hogy ő szokott itt-ott dolgozni (takarít pár helyen, meg van amikor gyorséttermekben vállal munkát) illetve én is szoktam dolgozni, de akkor is szinte hihetetlen a tény, hogy még nem haltunk éhen. Roman meg él mint Marci hevesen a hatalmas házában, ami csak neki lett előkészítve! Abban a házban kibaszott sokan elférnének ő mégis egyedül él ott. Kicsit szomorú ebbe belegondolni...   

Hallom a zár kattanását mire kimegyek az előszobába. Anya lép be az ajtón morcos arccal kezében pár bávásárlószatyorral. 

-Szia drágám, jó hamar hazaértél.-Mondja odanyújtva nekem a szatyrokat.  

-Hát ez most így jött ki.-Felelem miközben beviszem és leteszem az asztalra a cuccokat amiket hozott. Csak most látom, hogy a szatyorból egy Milka csoki kandikál ki. Amint meglátom elvigyorodom, és már egy levakarhatatlan mosollyal megyek vissza az előszobába ahol anya már kényelembe helyezte magát a kanapén.  

-És, milyen volt a korrepetálás?-Kérdezi majd kacsint egyet. Ezt most nem tudom mire véljem, de különösebben nem is érdekel. 

-Elment.-Leülök én is mellé.-Neked milyen napod volt eddig?

-Hát szar napom volt, de ez van.-A körmét kezdi birizgálni és mikor oda nézek meglátom, hogy le van törve. 

-Letört?-Kérdezem a körmére mutatva. 

-Ja, és ez még csak reggel történt! Aztán még sikerült bevásárlás közben eltaknyolnom szóval már alig várom a nap végét.-Sóhajt egyet és közben kisöpri a szeméből a mindig kócos haját. Arca kicsit meggyötörten fest, de ezt már megszoktam. Néha borzasztóan sajnálom amiért azt várja, hogy egyszer visszatérjen apám. 

-Sajnálom.-Szorosan magamhoz ölelem és nyomok egy puszit a homlokára. 

Mégis, hogy mondhatnám neki el, hogy egy farkas vagyok, és azt is, hogy az apám is az? Ez az egész olyan rohadt nehéz! A picsába, most még nem vagyok képes rá... 

--------------------------------------------------------------------

Reggel ziháltan ébredek fel, próbálok egyenletesen lélegezni nem sok sikerrel. Mi a fasz van velem?! 

És hirtelen beugrik, hogy ma telihold lesz. Ilyen hatással van rám? Még jó, hogy vasárnap van és nem kell még iskolába is mennem. Romannal nem beszéltük meg, hogy mikor találkozunk, de gondolom majd valamikor beállít.  

Átveszem a  pizsamámat és a fürdőbe indulok. Amint benyitok meglátom anyámat aki éppen a vécé fölé hajolva öklendezik. 

-Jesszusom, minden rendben?-Kérdezem odarohanva hozzá. 

-Persze csak a mai nap egy ilyen nap.-Feleli miközben feláll és a mosdókagylóhoz megy. Ezek szerint nem csak én vagyok szarul teliholdkór. Bár valószínűleg ez csak egy véletlen összefüggés. 

-Azért vegyél be valami gyógyszert, nehogy nekem rosszul legyél.-Aggódó tekintettel vizslatom. 

-Majd veszek be.-Megrántja a vállát és kisétál a fürdőből. Jó tudom, hogy nem fog bevenni. Sosem vesz be. 

---------------------------------------------------------

Oké, már délután öt óra van, és Romanről még semmit nem halottam. Kezdek komolyan aggódni. Anya nemrég lelépett valami munkába amit furcsállok mert hétvégén sosem dolgozik mert azt mindig együtt töltjük. Lehet, hogy van valakije? Á, mindegy, nekem most fontosabb dolgokkal kell foglalkoznom! 

Idegesen járkálok fel-alá a nappaliban miközben az órára sandítok másodpercenként minduntalan. Halk kopogásra hallok az ajtóból. Nagyon remélem, hogy Roman az. 

Gyorsan ajtót nyitok és elmondhatatlanul megkönnyebbülök mikor meglátom Romant aki mosolyogva belépked az ajtón. 

-Jó, hogy itt vagy, ma kicsit túl vagyok pörögve.-Mondom még mindig a szobában mászkálva.

-Hát, ilyen a telihold.-Feleli miközben elhelyezkedik a fotelban.-Azért remélem, hogy nem fogsz itt leteperni és megerőszakolni.-Teszi még hozzá nevetve.

-Óóó, hidd el, nem lenne az erőszak!-Erre mind ketten felnevetünk, és már is úgy érzem, hogy hirtelen semmi probléma nem nyomja a vállaimat. Ilyen hatással van rám Roman már csak a jelenlétével is.  

-Sötétedés után indulunk el majd szóval még van időnk.-Mondja az órájára nézve.-Egyébként anyád itt van?

-Nem nincsen, kábé egy órája elment dolgozni.-Felelem miközben leülök mellé. Olyan közel ülök hozzá, hogy összeér a combunk ami jó érzéssel tölt el. 

-Megmutatod a szobád?-Erre a kérdésre összerándul a gyomrom. Szerintem őt csak az ágy érdekli ami furcsán izgalmas és mégis félelmetes. És nem, nem vagyok már szűz. Voltam már lánnyal, de pasival? Na nem olyan még sosem volt. Egy szó nélkül felállok és a szobámba indulok. 

Benyitok és csak ekkor veszem észre, hogy Roman még mindig a kanapén ül. Hátra fordulok. 

-Na mi van, nem jössz?-Erre felpattan és utánam indul. Mikor odaér betol a szobába és becsukja utánunk az ajtón. Nem, már nem vagyok ideges. Ha rá nézek sosem vagyok az. 

-Amikor veled vagyok sosem szeretnék arra gondolni, hogy egyszer elmegyek.-Suttogja miközben két kezébe veszi az arcomat. A levegőt szaporán veszem és csak rá tudok koncentrálni.-És tudom, hogy önző vagyok, de most sem fogok arra gondolni, hogy el fogok menni.-Nem is mondd többet, csak szenvedélyesen megcsókol. Szinte el sem szakítva ajkát az enyémtől leveszi a pólómat és ledönt az ágyra. 

Szóval megtörténik. Én még sem félek, mert valahogy érzem, hogy Roman kezeiben biztonságban vagyok.