Kívánlak...

11. FEJEZET

-Borzasztóan kívánlak Peter...

Gyengéden eltol magától, a szemei sötéten ragyognak.

-Nem tudnálak szeretni.-Mondja mire fájdalmasan elfordítom a tekintetemet. A mellkasára helyezem a kezemet, érzem ahogy dobog a szíve. 

-Szerintem te csak nem akarsz szeretni senkit sem.-Felelem visszanézve rá. 

-Tudom jól, hogy bántanálak téged, és nem csak érzelmileg hanem még az is lehet, hogy fizikailag is. Csak szenvednél mellettem, azért vagyok én egyedül.-Őt még senki sem szerette igazán, azért fél ettől az egésztől. Hát nem érti meg, hogy én nem félek tőle?

-Én sosem szenvednék melletted, te többet jelentesz nekem bárkinél...-Hosszasan nézek a szemeibe amikben zavarodottságot látok. Hát tényleg fél kimondani az érzéseit. 

Mivel nem válaszól visszamászok a helyemre és csak nézek ki az ablakon, beindítja a motort és egy szó nélkül megfordul a dombos úton majd kikanyarodik a főútra a háza irányába. Eddig bele sem gondoltam, hogy egy hullával ülök egy kocsiban. Érdekes, hogy semmilyen érzelmet sem érzek, nem sajnálom a lányt aki meghalt, miért vagyok ilyen elbaszott?

--------------------------------------------------------------------

Miután megérkeztünk, (továbbra is egy szó nélkül) Roman kivette a lányt a kocsiból majd becipelte a házban egy hűtőszobába ahol ráhelyezte valami vasasztalra. Vajon hány hullát hozhatott már ebbe a hűtőszobába? 

-Akkor most mi lesz?-Kérdezem miközben figyelem ahogy kipakol pár szikét majd a test mellé helyezi őket. 

-Most megpróbálok ezen a csajon valami nyomot találni amit a kis farkasunk hagyott. Esetleg egy körömdarabka vagy szőrszál, bármi jó.-Magyarázza majd a kezébe veszi az egyik nagyobb szikét és a lány fölé hajol.-Ideadnád kérlek a nagyítót? Ott van azon a polcon.-Mutat maga mellé, gyorsan odamegyek és a szekrény tetejéről leveszem a nagyítót. Vissza lépve hozzá a kezébe adom.-Köszi.

-Semmiség.-Felelem majd elkezdem nézegetni a karmolásokat, az biztos, hogy jó mélyen belemélyesztette a körmeit a kis szemét... Ahogy nézem észreveszek az alvadt vér között valami kis darabkát.-Roman, azt hiszem találtam valamit!-Mondom miközben leveszek az asztalról egy kis csipeszt és kihúzom a mélyedésből. Nem gondoltam volna, hogy én fogom megtalálni a kis körömdarabkát! Roman amint meglátja elmosolyodik és kiveszi a csipeszből a kis körmöt. 

-Szegénykének a körme bánta ezt a ölést.-Elneveti magát miközben megveregeti a vállamat, visszamosolygok rá, de valahogy még sem érzek olyan nagy örömöt. Ha ezzel kész vagyunk ő valószínűleg elmegy. 

-Akkor te azután, hogy megöltük ezt a farkast el is mész?-Kérdezem félve a választól. Nem akarom hallani azt, hogy elmegy és soha többet nem látom. Nem, azt nem hagyhatom! 

-Hát tudod azért jöttem, hogy ezt a farkast megöljem és, hogy téged megtanítsalak irányítani magadat. Én pár emberrel dolgozom együtt ahol egy évben párszor megbíznak pár dologgal és én nyilván érte pénzt kapok. Szóval a nagy fejesek mondták, hogy figyeljelek téged, nehogy elkezd ölni az embereket és kitudódjon a létezésünk meg stb, te azt eddig is tudtad, hogy én itt a munkámat végzem. Ez itt nem az otthonom.-Csak a munkája vagyok. Mióta kimondta csak ez jár az eszemben. 

-Szóval elmész...-Jelentem ki halkan. Úgy is ezt akarta kihozni az egész beszédéből, csak körül írta.-Apám akkor hol van?-Kérdezem elterelve a témát. 

-Börtönben, de nem emberi börtönben van, hanem a kifejezetten nekünk készítettben tölti az idejét. Tudod ő sokáig jó ember volt és teljesen tisztességesen végezte a munkáját, viszont úgy öt éve bekattant, jó pár embert vámpírt vérfarkast megölt. Én ennyit tudok.-Feleli lehajtott fejjel. Már meg sem lepődőm rajta. Bár azon, hogy jó ember volt már nem vagyok olyan biztos. 

-El kell mondanom anyámnak.-Mondom ki hangosan amit gondolok. 

-Tudja, hogy ő mi ő?-Kérdezi Roman mire csak megvonom a  vállamat. 

-Fogalmam sincs, de én sem titkolhatom örökké azt ami vagyok. Tudnia kell.

-Azért csak vigyázz, nehogy kihívja a zsarukat vagy valami, hidd el saját tapasztalat.-Ennél nem is kell többet mondania. Már a szeméből megértem, hogy mire céloz, nyilván elmondta valakinek, hogy mi is ő és hát nem lett jó vége. Reflexből átölelném, de nem teszem, mert ő nem akarja. És ez a legrosszabb az egészben, hogy ő nem akarja.-Holnap telihold.-Mondja maga elé meredve. 

-És?

-Egy, figyelnem kell rád mert holnap nem fogsz bírni magaddal, illetve kettő, a mi gyilkológépünk sem fog, tehát ölni fog.-Egy ideig csak nézem értetlenül, de aztán leesik.

Holnap könnyebb lesz levadászni.