Kívánlak...

2. FEJEZET

Nos igen, lehet így már nem is fogom annyira utálni a történelem órát. 

Próbálok az órára koncentrálni több-kevesebb sikerrel, aminek nem örülök. Mostanában rosszak a jegyeim történelemben és nem ártana figyelnem az órára. Eddig aludtam az órán, de most nagyon is fent vagyok, csak éppen nem figyelek oda mert elvonja a figyelmemet Roman. Ránézek az órámra, öt perc múlva kicsengetnek. Jó gyorsan eltelt az idő. 

-Holnapra mindenkitől kérek belőle egy két oldalas fogalmazást!-Mondja mire mindenki elkezdi húzni a száját és sóhajtozni. Én már most tudom, hogy nem fogom megcsinálni szóval mindegy. Leül az asztalához és kinyitja a tanári könyvet.-Megnéztem mindenkinek ma a jegyeit és páran nagyon rosszul álltok történelemből, pontosabban négyen.-Végig vezeti rajtunk a tekintetét jó lassan, majd folytatja.-Emily Swar, Nancy Walter, Bruce Smith és Peter Rumancek.-Meg sem lepődőm, hogy benne vagyok. Rá néz Nancyre aki egy kicsit szégyenlősebb lány majd végig nyalja az ajkait.-Ti órák után korrepetálást kaptok, hogy átvegyük a tananyagot!-Sóhajtok egyet. Haza kell mennem anyának segíteni, nem marathatok bent valami szar korrepetálásra!-Ez a mára is vonatkozik.-Teszi hozzá, miközben kicsöngetnek. Belehajigálom a táskámba az asztalomról a cuccokat majd kifelé indulok. Éppen odaérek a kijárathoz mikor visszafordulok a tanárhoz aki szintén pakolászik. Már mindenki ki ment a teremből, csak mi vagyunk. Odasétálok hozzá, lassan felnéz.  

-Segíthetek?-Kérdezi homlok ráncolva.

-Nem fogok tudni bejárni korrepetálásra mert nincsen rá időm.-Próbálom állni a tekintetét, ami nem könnyű. Elmosolyodik, én pedig meglepődők. Mit mosolyog ezen? 

-Sajnos a bejárás kötelező, ha tetszik ha nem. Érhető voltam?-Közelebb hajol hozzám, annyira, hogy érzem a lehelletét. Levegőt is elfelejtek venni hirtelen, elhajol mire fellélegzek. Ez meg mi volt? Miért csinálta ezt?

-De értse meg hogy nekem segítenem kell otthon anyámnak. Nem tudok bejárni.-Jelentem ki mire megint csak elmosolyodik.

-Ezek szerint nem voltam érthető. Ha nem jössz be az igazgatónál fogsz ülni vagy még annál is rosszabb...-Hirtelen ez nem tudom hova rakni. Mit jelent az, hogy annál is rosszabb? Ez az egész ember egy nagy kérdés.- Ajánlom, hogy be gyere, hidd el, jó lesz.-Mondja majd fogja magát és kisétál a teremből.  Nem tudok megmozdulni sem. Valahogy nem bánom, hogy még több időt fogok együtt tölteni  vele, de persze ezt ha kést fognának a nyakamhoz akkor sem vallanám be, senkinek sem. Beletúrok a hajamba és elindulok a következő órámra, amihez semmi kedvem sincsen. 

Vége van (végre) az összes órámnak, vagyis hát még hátra van a korrepetálás. Egy is késéssel belépek a terembe, mire mindenki felnéz, Roman éppen Nancyvel beszél az asztalánál miközben nagyon közel hajol hozzá. Látom ez a mániája. Rám néz, majd elmosolyodik.

-Peter, késtél.-Mondja mire csak megrántom a vállamat és elindulok az utolsó sorban lévő asztalhoz.-Nem kell olyan messzi leülni, alig vagyunk a teremben gyere közelebb! Szeretnélek látni.-Megfordulok és leteszem a seggem az első sorban lévő szélső padra. 

-Így megfelelően lát?-Kérdezem és mélyen a szemébe nézek. Kissé mintha elpirult volna. Helyes! Most én hoztam zavarba őt! 

-Igen, így már jól látlak.-Feleli és visszafordul Nancyhez, gyengéden megérinti a karját mire a törékeny lány csak össze rándul. 

-Most megyek leülök.-Mondja Nancy kissé remegő hanggal miközben tartja a szemkontaktust vele. 

-Helyes, menj nyugodtan.-Feleli és leveszi róla a kezét. A lány elindul lassan a helyére ő pedig csak nézi, a szemeivel szó szerint felfalja. Az is lehet, hogy csak beképzelem magamnak! Bár akkor is fura egy tanár.-Nos akkor olvassátok el a mai tananyagot magatokban és aztán mindenkihez lesz egy-egy kérdésem!-Sóhajtva kinyitom a könyvet és elkezdek olvasni. 

A felénél sem járok az oldalnak, mikor érzem, hogy ki kell mennem a mosdóba. Becsukom a könyvet és felállok. 

-Ki megyek a mosdóba.-Mondom a tanárnak, és válaszát meg sem várva megyek ki a teremből. Nagyon nincs kedvem hozzá, hogy megállítson, és netán ne engedjen ki. 

Belépek a helyiségbe és a piszoárhoz sétálok, lehúzom a sliccemet majd elkezdem elvégezni amit el kell. Hallom ahogy nyitódik az ajtó. Nem nézek fel, nagyon nem érdekel ki az. 

-Szerinted te vagy a saját magad főnöke?-Hallom meg Roman hangját, és összerándulok. Gyorsan visszahúzom a sliccemet és felé fordulok. Beletúr a hajába, mintha ideges lenne vagy próbálná visszafogni magát. Csak azt nem tudom mi miatt. Közelebb sétálok hozzá.

-Miért?-Kérdem vissza. 

-Csak mert te kijelentetted, hogy kijössz, a véleményemet meg sem várva róla.-Jézus, ez tényleg nem normális. Utánam jött ezért! Tiszta vicc. 

-Most komolyan kérjem ki a véleményét arról, hogy kijövök a mosdóba?-Közelebb jön miközben le sem veszi rólam a szemeit. 

-Itt én irányítok, szóval ha bármit szeretnél csinálni előszőr megkérdezel engem. Remélem érthetően beszélek, vagy mondjam el még egyszer mint nem régen?-Hátrébb lép egyet.-Kutya szagod van.-Jelenti ki én pedig elkezdek röhögni.

-Kutya szagom van?-Kérdezem nevetve.-Hát ez aztán a beszólás!  Egyébként mi ez a közel hajlás? Ezzel akarsz zavarba hozni vagy megfélemlíteni? Nancyvel is ezt csinálod, láttam.-Kelek ki magamból, csak figyel. Nem szólal meg. 

-Te semmit sem tudsz. Ne próbálj elméleteket szülni mert semmi értelme sincsen.-Feleli nyugodtan. A fülemhez hajol mire végigfut a hátamon a hideg.-Pontosan mire vágysz Peter?-Kérdezi a fülembe suttogva.