Kívánlak...

10. FEJEZET

Pár percen belül szagot is fogok, majd azonnal a hús szag irányába indulok. 

Lábaimat gyorsan kapkodom, hallom ahogy mögöttem fut Roman. Kábé olyan érzés most a hús szag irányába menni mint mikor bent ülsz a szobádban és megérzed a húsleves illatát mire kifutsz, hogy "hol a kaja?". Ezzel tudnám hasonlítani az érzést amit most érzek. Egyre erősebben érzem, míg nem egy kisebb tisztáson kötök ki. Hátra fordulva Romant pillantom meg aki felmutat a fára. Oda nézek. Egyszerűen undorító ami látok és mégis gyönyörű. Egy húszas éveiben járó lány van felakasztva a fára teljesen meztelenül. A mellétől a derekáig van egy kibaszott nagy karmolás, amiből még nem is olyan rég ömlött a vér. Tisztán érezni még az illatokat az ösztönöm pedig azt súgja megint csak, hogy tépjem szét, de most nem. Többet nem szeretném elveszteni az önkontrolomat. 

-Na meg is van.-Roman odasétál és egy egyszerű mozdulattal lerántja a fáról. Nagy csattanással esik le mire kicsit hátrébb megyek. Szimatolok kicsit a levegőben csak, hogy érezzem az illatát.-Nem olyan rég járhatott itt, mindenképpen hazavisszük, hogy jobban szemügyre tudjam venni.-Mondja miközben felkapja a vállára. 

--------------------------------------------------------------------------

Amint a kocsihoz érünk, Roman kinyitja a csomagtartót majd beteszi a hullát. 

-Szeretnél visszaváltozni?-Kérdezi mire bólintok egyet a fejemmel.-Akkor tudod mit kell tenned, koncentrálj az emberi testedre. Addig is előveszek neked ruhát, mert direkt betettem.-Örülök, hogy Roman gondolt a ruha problémára mert most elég nagy szarban lennék ha meztelenül kéne hazamennem az ő társaságában...

Lefekszem a földre és a saját testemre gondolok. Semmi nem történik. Még erősebben koncentrálok az emberi testemre, de semmi. Roman felé fordulok aki felvont szemöldökkel bámul. 

-Nem tudsz visszaváltozni, mi?-Kérdi egy mosoly kíséretében. Hát mondhatom nagyon vicces! Mi van, most már így járjak iskolába meg mindenhova ezentúl? Odajön mellém majd leguggol és megsimogatja a fejemet. Végigszalad a testemen egy borzasztóan jó érzés amint hozzám ér, és azonnal elszáll minden aggodalmam.-Azért nem tudsz visszaváltozni mert túl sok minden jár a fejedben. Most próbálj meg csak magadra gondolni.-Mondja miközben még mindig a fejemet cirógatja. Azt teszem amit mondd, csak magamra gondolok. Elkezd bizseregni az egész testem, és kábé egy percen belül már érzem ahogy a kezem a bőrömhöz ér. Kinyitom a szemeimet, Roman most az arcomat simogatja, mélyen egymás szemébe nézünk.-Na látod, sikerült.-Állapítja meg majd feláll és leveszi a kocsi tetejéről a ruhákat.-Tessék, ezeket vedd fel aztán indulunk.-Felállok a földről és elveszem tőle a ruhákat. Gyorsan felkapom a fekete pólót és mackót.

-Akkor mehetünk.-Bepattanok a kocsiba, Roman is beül mellém majd rám emeli a tekintetét. 

-Hogy érzed magadat a bundádban?-Kérdezi miközben kivesz a kesztyűtartóból egy doboz cigit. Felém nyújtja mire kiveszek egy szálat belőle. 

-Hát még kicsit fura, de ma már egészen szabadon szaladgáltam.-Meggyújtja a szálat. Beleszívok egyet és azonnal érzem ahogy a nikotin végigszáguld a testemen, nagyon hiányzott már egy szál cigi.-És te, hogyan lettél vérszívó?-Kérdezem egy mosoly kíséretében.-Ő is rágyújt egy szálra és csak aztán néz vissza rám. 

-Hát a drága anyám úgy gondolta, hogy megharap mikor 9 éves voltam.-Feleli miközben felnevet.-Bár miután megharapott én rá egy napra megöltem mert nem tudtam kontrolálni az erőmet.

-És halhatatlan is vagy?-Kérdezem, olyan vagyok mint egy ámuldozó kisgyerek.

-Nem, dehogy vagyok az! Egy vámpír sem halhatatlan, ilyenek csak a filmekben vannak. És nem árt nekem se a nap se a fokhagyma.-Az a vicc, hogy én mikor megtudtam, hogy Roman vámpír rögtön azt hittem, hogy halhatatlan is. És ebből ki is derül, hogy mennyire nagy befolyással vannak ránk a közhelyek. 

-Anyád miért harapott meg?-Remélem nem unja a kérdéseimet, csak szeretnék róla többet megtudni. Egyszerre szívunk bele a ciginkbe miközben egymás szemébe nézünk. 

-Azért mert egy ribanc volt, sosem szeretett igazán mivel apámat örököltem, és, hogy rá hasonlítsak átváltoztatott vámpírrá. Aztán én mivel mint már említettem nem tudtam uralkodni magamon kiszívtam az apám vérét anyámat meg megöltem. Aztán jöttek el értem anyám barátai, hogy elvigyenek egy amolyan "vámpír és vérfarkas neveldébe".-Szó nélkül hallgatom végig a történetét. Nagyon örülök, hogy végre megnyílt nekem és már nem titkolózik.-És ott nőttem fel utána meg élem a mostani életemet, bérgyilkos vagyok és bárkinek levadászok bárkit.-Teszi még hozzá mire elmosolyodom. Beleszív még egyet a cigibe majd kihajítja az ablakon.-Viszont plusz pont, hogy semmilyen betegség sem tud velem végezni!

-Na akkor te szívhatod ezt a szart világba!-Mondom miközben én is kidobom az ablakon a csikket.  

-Ja, azt is csinálom.-Elmosolyodik mire csak nézem a tökéletes arcát. Még mindig nem láttam nála szebb embert/vámpírt, tök mindegy mit! Ő nekem csak Roman. 

Hirtelen ötlettől vezérelve átmászok az ő felére és beleülök az ölébe. 

-Ugye tudod, hogy sosem találkoztam még annyira csodálatos emberrel mint te?- Kérdezem suttogva tőle. Átfogja a csípőmet és még közelebb húz magához. Amikor az ajka az enyémhez ér megfeledkezek mindenről és mindenkiről. Bele nyögök egyet  a csókba miközben beletúrok a tökéletesen fésült hajába ezzel jól összeborzolva. 

-Borzasztóan kívánlak Peter...