Haláltábor

9.

-Igen? - szólok folytott hangon.

-Mi lenne, ha...- nem bírja befejezni, mert valaki beront az épületbe.

-Mindenki az udvarra - ordítja el magát az illető. A hang hallatán összerezzenek. Jonas. Nem tagadom, rettegek ettől az embertől. Ki tudja mikor támad kedve lelőni valakit?

Gyors léptekkel haladok kifelé a hatalmas térre. Beállok a sorba, miközben az emberek szállingóznak kifelé.

Mikor mindenki kiér, Jonas megszólal.

-Valaki megdézsmálta az élelmiszer készletet. Ki volt? - szegezi nekünk a kérdést. Senki nem felel.

Hatalmasat dördül a pisztoly, és egy férfi holtan esik össze. Rettenetesen megijedek. Ez addig fogja lőni az embereket, amig be nem vallja az illető!? Akárki vagy? Kérlek valld be! De persze ezt nem hallhatja.

-Még mindig nem tudja senki?

Egy kisfiú sírva lép ki a tömegből. Jonas oda megy hozzá.

- Te voltál az? - kérdezi 1cm-re az arcától. A kisfiú szipog és picit megrázza a fejét.
-Tudod ki volt?- jön az újabb kérdés.

A kisfiú felemeli a kezét, és a halottra mutat.
-Ő volt!- kiabál. Ügyes. Ezzel mindenkit kihúzott a bajból.
Csak nem biztos, hogy el is hiszik.
Jonas gondolkozik, hogy elhigyje-e, vagy sem. Hirtelen rám néz, és a vér is megfagy bennem. A szám összeszorítom, és probálom a szívmet újraindítani. A tekintete pár másodpercig rajtam időzik, majd visszafordul a kisfiúhoz.

-Rendben! Mindenki menjen vissza aludni. Holnap földet kell ásni - jelenti ki.
Gondolkozva ballagok az ágyam felé. Jonas miért ilyen furcsa? Miért nem ölt meg? Meg tehette volna. És miért nézett rám? Remélem nem....Petra! Ezt a gondolatot verd is ki a fejedből! Az törvényszegés! Nem szegne törvényt. Hogy juthat ilyen az eszembe?

Közben visszaérek az ágyikómhoz. Belefekszem, és próbálok elaludni, persze kevés sikerrel. A családomra gondolok. Nagyon hiányoznak. Bárcsak lenne róluk egy fotóm. Azaz bárcsak meglenne.

A megfogyatkozott családommal igyekszek a vonathoz. Elrendelték, hogy minden zsidó származású kimenjen az állomásra, de csak egy bőröndöt vihettünk. Kiérve körülnézek, és próbálok utat törni a rengeteg ember között. A hangosvemondón egy női hang hallatszik.
-Minden csomagra írják rá a nevüket. Hagyják a peronon, majd maguk után küldjük!
Ezt ismételgette sokszor.
É

n a poggyászomra rávésem : KŐSZEGI PETRA. Majd betuszkolnak a vonatra.

Persze nem küldték utánunk. Becsaptak.