Haláltábor

6.

-Van egy tervem. Mi lenne ha...
Lefekvés után, mikor már mindenki alszik, kiszöknénk.

-Megőrültél? Ha rajtakapnak, akkor meghalunk. Túl kockázatos...

-Andi! Én már nem birom itt. Éhen és szomjanhalok. Nekem ki kell jutnom innen! Veled, vagy nélküled. Te döntesz!

"Micsoda barát" gondolom magamban. Mintha valami színházi előadást néznék, úgy várom a másik lány válaszát.

De valaki megszakítja a diszkurzust. A villany hírtelen felkapcsolódik. Jonas dühöngve lép be.

A két lány ijedtében majdnem leesik az ágyról. Reménykednek, hogy Jonas nem hallotta őket.

-Ki lopott a konyhából?- kérdezi ordítva. Itt van egyáltalán konyha? - Kérdezem még egyszer. Ki lopott egy egész zacskó krumplit a konyhából?

Nem jön válasz.

-Mindenki az udvarra.

Kikászálódom az ágyból, és Sanyinak segítek lemászni az ágy tetejéről.

-Petra! - rángatja meg Sanyi a ruhámat.

-Igen szívem?

-Ugye nem esik több embernek baja?

Most erre mit feleljek? Nem hazudhatok neki!

-Reménykedjünk- mondom bíztatóan. Ő csak magára erőltet egy hamis mosolyt. Én is így teszek.

Kilépünk a sötét éjszakába. Nem tudom, mennyi lehet az idő, azt sem, hogy milyen nap van.

Beállok az utolsó előtti sorba. Jonas még mindig dühöngve ismerteti a helyzetet.

-Ma a konyhából elloptak egy egész zacskó krumplit. Ki volt a tettes?

Semmi válasz. Erre kirángat egy férfit a sorból.

-Ki volt a tettes?- kérdezi újra.

Csönd. De nem sokáig, mert a csöndet egy lövés töri meg. Lelőtte a férfit.

-Ki volt a tettes?

Nem jön válasz. Erre Jonas lelövi az egész első sort. Most nagyon megkönnyebbülök, hogy nem oda álltam. Álltalában ott szoktam.

-Ki volt a tettes?

Most a hátsó sorból kilép egy síró kisfiú. Olyan Sanyi forma. Barna haj, barna szem, 8 éves lehet.

-Szóval te voltál az?

A kisfiú csak bólint, és sír.

-Tudod, hogy nagy bajba sodortad magad?

Ismét bólintás a válasz.

-De én nem akartam. Csak nagyon éhes voltam én és az anyukám. Bocsánat - zokogja a kissrác.

-A bocsánatkérés ide nem elég. Hogy hívnak?

-Peti.

-Nos, Peti, meg tudod mondani, hogy ki az anyukád?

Peti csak rámutatott egy öreg, öszülő nénire.

-Köszönöm. Figyelem - szólt hozzánk - holnap egy kis műsorban lesz részetek. - ismét Petihez fordul - Jó éjt kisfiam.

Szép lassan elkezdünk az ágyunk felé ballagni. Sanyi mellettem sír. Sok neki az, ami itt történik. Bevallom nekem is.

*reggel*

Reggel ismét Jonas kelt minket. Nem kell kétszer mondani, kipattanok az ágyból, és a térre sietek.

-Nagy bejelenteni valóm van - kezdi Jonas - mivel éhesek vagytok, ezért úgy gondoltam, nagylelkű leszek. Kaptok enni és inni.

Egy katona elkezd ételt és italt osztani. Hideg víz és egy szelet kenyér.
Ahogy megéreztem az ízét a számban, mintha az éhségem rögtön elmúlt volna. Egy perc alatt befaltam.

-És most gyertek velem. -szólt egy katona.

A tömeg megindul utána. Peti anyja gondterhelt arcáról lerí, hogy tudja hova megyünk.

Egy emelvény előtt állunk meg. Fa szerkezetéből egy vastag gerenda áll ki. A padlón egy csapóajtó található. A gerendáról egy hurkos kötél lóg le. Ez egy...akasztófa

-Peti, vagy tudomisén hogy hívnak! Kérlek gyere ide. - szól Jonas. Föl akarja akasztani? Miért? Pár krumpi miatt? Ezt nem teheti.

Peti csuklóján kattan a bilincs. Fölvezetik az emelvényre, és a hurkot a nyakába akasztják. Az édesanyja zokog. Sanyi a szoknyámba kapaszkodik. Fejét elrejti, hogy ne lássa a most következő eseményeket. Sokan így teszik, még ên is lehunyom a szemem.
Egyszercsak egy csapódó hangot hallok, gondolom kinyílt a csapóajtó.

Jonas hangját hallom.

-Szedd le!

Már tudom, hogy ez nekem szól. Kinyitom a szemem. A látványt, ami fogad, azt senkinek sem kívánom. A kisfiú teste leng a kőtélen, mozdulatlanul. Szörnyű látvány. A helyébe rögtön az én kis Sanyimat látom.

Megindulok, lassan a halott Peti felé. Lába majd egy méterre van a földtől. Épphogy elérem a nyakát. Remegő kézzel érek hozzá a testhez, mely minden érintésre jobban hintázik.

Elkezdem rángatni. Addig ügyeskedem, amíg a test nagy puffanással le nem esik a földre. Feje kinyúlt és rendellenes formában áll a helyén. Egyértelmű, hogy kitört a nyaka. Elvonszolom a halott Petit. Húzom-vonom, míg egy hatalmas épülethez nem érek. Bekopogok, mire egy nagyon magas, barna szemű ember nyit ajtót.

-E-e elnézést! Újabb hullát hoztam. - dadogom.

-Köszönöm - majd rámcsapja az ajtót.

Mikor épp visszafelé baktatok, akkor újabb csapódásra leszek figyelmes. Rohanni kezdek. Megöltek mégvalakit?

Mikor odaérek, megrendítő látvány fogad. Peti anyja lóg a kötélen. Ez nem lehet. Miért tette? Miért küldte Jonas őt is a halálba? Hisz' ő nem tett semmit.

Már igyekeszek oda, mert gondolom megint az én feladatom lesz a hulla elszállítása.

Jonast nem látom, csak a hangját hallom.

-Gyere ide!

Gindoltam, ez nekem szól ezért elindultam felé. De engem megelőz egy szőke lány. Meglepődtem, hogy nem nekem szól. De mindegy.

A lány odalép a halott anyukához. Kék szemeiben csillognak a könnyek.
Megérinti a hullát, de az ő kezeiben ís hintázik az élettelen test.
Ekkor nem bírja tovább.
Elájul...

Sziasztok! Nem szokásom így a végére írogatni, de úgy gondoltam, hogy ezt itt most befejezem. Az ez után következő rész is a negyedik nap folytatása lesz.
Ennyit akartam.
Bye!