Haláltábor

11.

Párat szuszogok, aztán megérzem a puska hideg csövét a tarkómon ...

Remegek, és várok. Várom a dördülést, ami örök sötétséget hoz rám. A dördülést, ami ami megoldja minden problémámat, amitől többé sose váj semmi. dördülést, ami elhozza a halált.
Összeszorított szemeim közül néhány könnycsepp csordul ki.

-Miért nem dolgozol? - kérdezi a fegyveres fenyegető hangon. Minden megmaradt bátorságomat összeszedve próbálok határozottan válaszolni.

-Csak egy pillanatra ültem le - hát ez inkább volt egércincogás mint határozott kijelentés.

-Ugye most tudod mi jön - hangja hallatán még jobban remegni kezdek.
Közben Andi és Lizi is észrevették, mi történik. Eldobják az ásókat és rohannak felém.
Hallásom és látásom elmosódik, érzem mindjárt elájulok.
Majd valami tompa durranás, és a tarkómon hideg suhan át. Szinte azonnal sötétséget látok, és az utolsó amit hallok, az a barátnőim sírása, majd a teljes sötétség.

Sikítva ülök fel az ágyban. Könnyeim patakokban folynak, és izzadok. De hisz én meghaltam. A tarkómhoz kapok, ahol meglőttek. Csak álmodtam! Nagyon megkönnyebbülök, de a sírást nem bírom abbahagyni. Olyan élethű volt. Hogy meghaltam. A barátnőim sikolya.
Körém gyűlik mindenki. Lizi szorosan magamhoz ölel

-Sss! Csak álmodtál! - próbál nyugtatni, mint egy óvodást. De bevallom, ez most nagyon jól esik. - mostanában nekem is sokszor van rémálmom.

-Petra! - hallok meg mögülem egy vékony kis hangot. Annak a hangját, aki nekem a legfontosabb. Sanyi. Eddig amióta itt vagyunk, alig szólalt meg. Nem volt túl beszédes, de amikor ide jöttünk, csak egy két szót mondott. Megölelem, mire ő jobban magához szorít.

Mindenki megpróbál aludni, ami viszonylag nekem is sikerül. Szerencsére nincs több rémálmom.

Reggel az estéhez képest kipihenten ébredek. Természetesen Jonas ordítozására. Már napi rutin ilyenkor, hogy kipattanunk az ágyból és sietünk a hatalmas térre. Jonasnak állítólag valami fontos bejelentenivalója van. Elénklép, és elkezdi mondani.

-Ma felmérést végzünk. A gyerekek láthatóan nem bírják a munkát. Ezért őket máshova visszük, ahol nem kell ennyit dolgozni. Itt ez a léc. Ez pontosan 150cm magasan van. Aki átfér alatta, az megy.

Én nem igazán bízok benne. Szerintem megölné őket. Feltűnően sok itt a gyerek. Sanyi is nagyon fiatal. Kizárt, hogy ne férne át. Ezért nagyon aggódok.

Felsorakoztak a gyerekek. Nem kevesen, kétszázan biztos vannak. Az első gyerek nem fér át. Őt elvezetik. A második sem.

És ez így megy vagy 50 emberen keresztül. Alig fért át valaki.
De ekkor Sanyi következik.