16

8.2K 492 33
                                    

**Petra szemszöge**

Egy hete mindennek. Egy hete a legjobb barátnőm halálának. Egy hete annak, hogy elmentek. Itthagytak minket ezernyi halott között. Gyötör a bűntudat, hogy hagytam Lizit meghalni.

A csekély számú túlélő a rácson néz kifele. Reménykedik. Reménykedik, hogy valaki megtalál minket.
Bennem már nincs remény.

Hullaszag terjeng a táborban, mert senki nem takarítja el őket. Több ezer ember halt meg egy hete, mikor Jonas és a többiek elmenekültek. Akit tudtak, lelőttek, és elfutottak. Nem tudom miért, és azt sem, hogy mi lesz velünk. Valószínűleg éhenhalunk. Egy hete nem kaptunk enni. Csontsovány vagyok, és érzem, hogy itt a vég. Mindenki meghalt, akit szeretek, most én következek.

~•~

A távolból hangokat hallok. Felállok a most pihepuhának tűnő ágyról, és megindulok a kijárat felé. Ami inkább csak nagyon lassú botladozás.

Kint idegenek állnak. Valószínűleg katonák, de az egyenruhájukból látom, hogy nem németek. A megmaradt túlélők a hatalmas vaskerítéshez botorkálnak. A katonák beszélnek valamit, de más nyelven. Hangjukból ítélve ők is kétségbe vannak esve. Úgy néznek ránk, mintha sosem láttak volna ilyet. Levágják a láncot az ajtóról, és besietnek. Nincsenek sokan, talán huszan.
Befogják az orrukat, mert a förtelmes hullaszag és a mosdatlan túlélők szaga lengi be a tábort. Elszörnyedve néznek körül. Van, aki a vonat vagonjait nyitja ki. Én elfordulok, mert valószínűleg tele van halottakkal, mert senki nem nyitotta ki a kocsi ajtaját.

Már alig állok a lábamon, mikor az egyik idegen odasiet hozzám.
Mond valamit más nyelven, amit nem értek.

-Segítsen! - könyörgök  elhaló hangon, bár tudom, hogy ő sem ért semmit a beszédemből.
Egy másik ember jön oda hozzám.

-Értesz engem?-kérdezi, mire én csak bólintok.

-Miféle hely ez? - teszi fel az újabb kérdést.

-Nem tudom! Csak idehoztak és dolgoztattak.
Az idegen mond valamit a többieknek, valószínűleg tolmácsol.

-Kik vagytok ti? Bűnözők? -szegezi nekem a harmadik kérdést.

-NEM! - vágom rá azonnal.

-Akkor?

-Ügyvédek, orvosok, családanyák, tanulók... - sorolom, arra célozva, hogy mindenféle ember van itt. Egy közös azért van bennünk, amit azonnal hozzá is teszek - Zsidók.

-Mostmár nem lesz semmi baj. Biztonságban vagytok.

Biztonság! De rég nem hallottam ezt a szót...

Hey!
Itt is van az új rész. Tudom hogy rövid lett, de ezt nézzétek el nekem. Igyekszem hamar hozni az új részt.

HaláltáborWhere stories live. Discover now