Egyedül |BEFEJEZETT|

4 - 01:01

-Eunwoo!! -kiáltottam ki, mire egy tizedmásodperccel utána berontott az ajtón, aggódó pillantásokkal jutalmazva.

-Baj van? -kérdezte félve, mire apró mosolyra húztam ajkaim, de ezzel egyidőben inkább lebiggyesztettem őket, szomorú fejet produkálva.

-Éhes vagyok.. -mondtam halkan, mire kissé megnyugodva, hogy nincs semmi komolyabb bajom, beljebb lépett és sorolni kezdte a lehetséges menüket.

-Mit szeretnél enni? Van milánói, édes-savanyú csirke, tudok csinálni rament, van még a hűtőben kimchi, vagy esetleg zöldséges rizst?..

-Komolyan olyan vagy mint valami szállodaigazgató. -nevettem el magam. -Csinálj nekem rament, kérlek. -néztem rá bociszemekkel, mire bólintva kiment.

Direkt azt mondtam neki, amit még el kell készítenie, azért, hogy egy kicsit ugráltassam. Nem gonoszságból teszem, csupán kíváncsi vagyok meddig mehetek el. Plusz ha már kényszerpihenőre vagyok küldve, élvezzem is, nem?

Egy jó negyedórával később tért vissza a szobámba, egy piros tálcával kezében, amin ott díszelgett a zöldséges ramenem, mellette pálcikák és...pácolt retek?

-Ezt minek raktad hozzá? -nevettem a sárga karikára felszeletelt retkekre nézve. -Ezt húshoz szokás enni. -néztem rá még mindig vigyorogva.

-Hát igazából mindjárt lejár ezért gondoltam odaadom neked. -nevetett fel halkan.

-Ja köszi, ezesetben vissza is viheted. -nyújtottam neki át, mire ő elvette tőlem.

-Jólvan. Esetleg valami mást óhajtasz helyette? -láttam rajta, hogy próbál kedvesen nyugodt maradni, de nem igazán jött neki össze.

-Hmm..Sojut! -vágtam rá izgatottan, mire elég érdekes fejet vágott.

-Nem ihatsz alkoholt a gyógyszereidre, felejtsd el! -ráncolta szemöldökeit, mire újra bevetettem a kiskutya szemeket.

-De légyszii...

-Nem! Amúgy sincs itthon sojum. -indult ki.

-Hazudós. -kiáltottam ki, de becsukta az ajtót válaszra sem méltatva, mire puffogva hozzáláttam a kajához.

Igazából nem akartam sojut inni, csak mondani akartam valamit, hogy a terveimet megvalósítsam, de már láttam a hatását, és írtó aranyos ahogy Eunwoo próbál kedves lenni, de én ugráltatom.

Lassan fogyasztottam el a - szerintem - zacskós rament, de az is nagyon finom volt. Magam mellé raktam a tálcát, és kicsit lehunytam a szemem, de abból a szemlehunyásból jó hosszú alvás lett. Onnan tudom, hogy másnap reggel tíz körül keltem fel újra, legalábbis a fejem melletti óra azt mutatta. 

-Jó reggelt. -nyitott be Eunwoo, de amint meglátta kómás fejem, halkabbra fogta magát. -Felébresztettelek? 

-Nem, amúgy is most keltem. -dörzsöltem meg fáradtan szemeimet.

-Csak azért jöttem, mert csináltam neked egy teát. -tette le az éjjeliszekrényre a piros színű folyadékot. -És nem szívesen hagylak itt, de muszáj bemennem dolgozni, de sietek. Ne nagyon kelj ki az ágyból, ha szeretnéd akkor most felhozok egy kis harapnivalót, hogy ne kelljen a fájós medencéddel lebotorkálnod. -mondta, miközben szürke öltönye felett kötötte meg vörös nyakkendőjét. 

-Köszönöm, de megleszek. -mosolyogtam rá kedvesen, mire bólintva elhagyta a szobát.

Nem mondta mikor jön, és nekem meddig kell céltalanul fetrengenem az ágyban, úgyhogy pár perc fekvés után nagynehezen ülő helyzetbe vontam magam, majd felálltam. Mit ne mondjak, konkrétan majd beszartam a fájdalomtól, ami hirtelen az oldalamba és medencekörnyékemre nyilalt, de legalább megéreztem, hogy pisilnem kell. Mire nem jó egy medencerepedési fájdalom, legalább megtudod hogy 12 óra alvás után hugyoznod kell.