Mikor kinyitottam a szemem, ugyanabban az ágyban feküdtem, mint eddig. Akkor az egészet csak álmodtam volna, és nem volt semmilyen fénykép?
-Jó reggelt Csipkerózsika. -szólalt meg mellettem Eunwoo, mire kicsit megrezzentem.
-Te mióta vagy itt? -néztem rá, ahogy mellettem feküdt az ágyban.
-Amióta felhoztalak. Kicsit kiütött a gyógyszer, nem mondták még neked, hogy gyógyszerből nem esszük meg a fél zacskót? -mosolygott, mire összeráncoltam a szemöldököm.
-De hát csak egy darabot vettem be belőle...
-Igen, de én előtte adtam már neked kettőt, a sok gyógyszer pedig pont úgy mint téged, szépen ki fog ütni. Egyébként örülök, hogy a törött medencéddel botorkálsz a lakásba. -ült fel, majd lassan az ágyról is felállt.
-Csak írni akartam a barátomnak, hogy ne aggódjon. -mondtam felnézve rá.
-Jó, legközelebb szólj, és ne járkálj be minden szobába csak úgy. -ahogy ezt kimondta, tekintete teljesen megváltozott, a mosolygós Eunwoo-ból egy vad tekintetű, komor Eunwoo lett.
-O..oké.. -válaszoltam halkan, ő pedig kiment a szobából.
Vajon miért változott meg úgy a tekintete, mikor a szobáról beszélt? Köze van ahhoz a képhez, amit találtam? Ezek szerint tényleg létezik, mivel Eunwoo tanúsította, hogy lent voltam a szobában. Azt hiszem a képen 2017. 01. 01. 01:01 volt, és egy kereszt a fiú feje mellett. A kereszt általában egy ember halálát szimbolizálja, ezért elgondolkodtam azon, hogy a képen lévő fiú meghalt, de ki az aki pont ennyi egyes közepette hal meg? Kicsit furcsa volt ez az egész számomra, és ha lett volna telefon nálam, tuti rákerestem volna ennek a sok egyesnek a jelentésére.
Sajnos a gondolataimmal maradtam, és igazából Eunwoo megtiltotta hogy csak úgy mászkáljak a lakásba, de nagyon furdalta a kíváncsiság az oldalam a kép miatt, ezért kimásztam az ágyból, nem törődve a fájdalommal ami a lépteimet követte. Miután a szobából is kimentem, lassan a lépcsőről is leszenvedtem magamat, mikor megláttam Eunwoo-t a nappaliban a kanapén ülni. Rám emelte tekintetét, majd egy sóhaj kíséretében megszólalt.
-Mit csinálsz itt lent? Pihenned kéne. -már nem haragudott annyira, mint fent, de attól még nem volt felhőtlen boldog állapotában.
-Csak...olyan unalmas egyedül. -biggyesztettem le a számat, mire egy kis mosolyt láttam felbukkani szája szélén.
-Akkor ülj ide a kanapéra, de akkor se jó a törött medencéddel mászkálni.
-Nem törött. Csak repedt. A kettő között van különbség. -bicegtem oda hozzá.
-Nem sok. -csúszott arrébb, hogy legyen helyem kinyújtani a lábaim a kanapén.
-De igen. Ha törve lenne valószínűleg ennyit se tudnék mozogni. -néztem rá, mintha valami nagy okosságot mondtam volna, mire mosolyogva megrázta a fejét, és bekapcsolta a tévét.
Néztem a tévét, de nem figyeltem arra ami benne ment, csak gondolkoztam. Hirtelen eszembe jutott, hogy a kép, amit találtam, véres volt...Legalábbis annak nézett ki. A vér a kereszttel pedig engem arra enged gondolni, hogy a fiú aki feltehetőleg meghalt azon a képen, nem természetes halált halt. De hogy deríthetném ezt ki anélkül, hogy rákérdeznék? Akkor biztos megharagudna...
Hosszas gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy burkoltan teszek fel neki kérdéseket róla.
-Gondolkodtál már a gyilkosságon? -kérdeztem meg, mire összeráncolt szemöldökkel rám nézett, és lehalkította a tévét.
-Ez hogy jutott hirtelen eszedbe?
-Csak gondolkodtam, milyen lehet, ha valakit meggyilkolnak. -erre a kijelentésemre tekintete ugyanúgy megváltozott, mint fent. Ijesztőnek találtam a szemeit, és az egész arcát, ahogy komorrá változott.
-Vajon milyen? -morogta. -A vér édes illata, kibaszott jó, nem? -nézett rám sötét tekintetével, mire egy pillanatra kihagyott a szívem. Az a tekintet, és az a hangsúly amivel kimondta ezt a mondatot, örökké az elmémbe vésődött.
-A..vér..édes illata? -ismételtem suttogva, mire elmosolyodott. De nem a kedves mosolya volt. ez.
-De miért kérdeztél erről? -kérdezte meg újra, én pedig nyeltem egyet.
-Kivel töltötted a szilvesztert? -kérdeztem halkan, remélve, hogy ezzel a kérdéssel nem árulom el magam.
-Egy barátommal. De ez a két kérdés hogyan kapcsolódik össze? -ráncolta homlokát, és úgy éreztem hamarosan rájön, hogy a képről kérdezgetek, ezért gyorsan kitaláltam valami kamu sztorit.
-A gyilkosság eszembe jutott, mert mindig is érdekelt a...gyilkosság. -próbáltam természetes arckifejezést vágni, de ehhez a béna kifogáshoz nem tudtam olyan fejet produkálni, mintha komolyan gondolnám. -A szilvesztert meg azért, mert olyan egyedülinek tűnsz. -vágtam rá, és talán ez nem volt olyan béna kifogás.
-És akkor miért nem a karácsonyt kérdezted? -mosolyodott el, de végre nem a pszichopata mosolyával.
-Mert...azt gondolom a családoddal töltötted. -mondtam, és ahogy ebbe belegondoltam, kicsit megfájdult a szívem. Bár én is tudtam volna a karácsonyaimat a családommal tölteni...
-Hát nem.. -sóhajtott fel. -Nem igazán tartom a kapcsolatot a családommal, viszont vannak barátaim, szóval nem vagyok egyedül. De édes vagy, hogy aggódsz. -nézett rám, majd felállt a kanapéról, és a konyhába ment, talán kávézni vagy nem tudom. De remélem nem egy konyhakésért, hogy leszúrjon engem.
Megtudtam, hogy a szilvesztert azzal a fiúval töltötte, aki a képen volt, és már valószínűleg halott. De mikor felhoztam a gyilkos témát, miért viselkedett úgy, mint egy vérbeli pszichopata gyilkos?...remélem a gondolataim, amik ezek után támadtak, nem találnak igazukra.
Sziasztok csibéim!🐥❤
Végülis arra a döntésre jutottam, hogy folytatom a sztorit, és remélem nem bánom és ti sem bánjátok meg ezt a döntésemet😂😂
Köszönöm a támogató kommentjeiteket, és azt is hogy akkor is mellettem vagytok amikor egy döntésképtelen klimaxoló nőt játszok😬🤣
Remélem jól telik a hétvégétek, és a holnaphoz számítva 1 hét és karácsooony😍😍🎄 Várjátok már?😏 Én nagyoon😍😍😍😍
Na de nem pofázok itten tovább, legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~
YOU ARE READING
Egyedül |BEFEJEZETT|
Fanfiction**ASTRO FANFICTION** --Binwoo-- Moonbin kiskora óta az utcákat járja, barátainál, vagy olcsó motelokban éjszakázik. A szüleit nem ismeri, de nem is akarja tudni kik azok, akik tönkretették életét. Moonbin a táncnak él, és egy jóbarátjával Rockyval...
