Egyedül |BEFEJEZETT|

19. - kizökkentve az álomból

Pihegve feküdtünk egymás mellett, miután újra kicsit izgalmasabbá tettük az unalmas estét. Éppen oda akartam bújni Eunwoo mellkasához, hogy kipihenjem magam, mikor csörgött a telefonja, ő pedig sóhajtva nyúlt érte az éjjeliszekrényre. Elhúzva a zöld ikont füléhez emelte a készüléket, és ámbár nem feküdtem olyan közel hozzá, még így is hallottam az ideges hangot a túlsó vonalról.

-Cha Eunwoo! Maga nem tudja, mit jelent a pontosság? Azt mondtam tízig küldje el azt a rohadt adóbevallást, és már itt várom 20 perce! -fröcsögött a telefonba, gondolom a főnöke.

Az órára pillantva valóban 22:17 volt, de nem hiszem el, hogy ennyire nem tud várni a főnök. Miért zargatja Eunwoo-t amúgy is otthon a munkával?

-Elnézést kérek Mr. Kim, azonnal elküldöm, hamarosan készen van.

-Még be sem fejezte? Mit képzel magáról?! Ha nem lesz itt 10 percen belül a gépemen, akkor meglátja mit kap holnap! -csapta le a telefont az idegbeteg főnök, mire lesütöttem szemeimet.

-Sajnálom.

-Mit sajnálsz? -nézett rám Eunwoo, miután újra takaróval fedett lábaira helyezte a laptopot.

-Hogy elvettem az idődet. Miattam szidott le a főnököd.

-Olyan buta vagy Bin. -emelte fel államnál fogva a fejemet, hogy ráemeljem tekintetemet. -Rád mindig van időm baby. -mosolygott, ami engem is mosolygásra késztetett.

-Elmegyek tusolni, és hagylak dolgozni, oké? -kászálódtam ki az ágyból, és magamra kaptam az alsómat.

-Rendben, sietek befejezni a munkát, utána nézhetünk egy filmet. Benne vagy? -mosolygott rám édesen.

-Remekül hangzik. -vigyorogtam.

Kilépve a szobából becsuktam az ajtót, majd elindultam az emeleti fürdőszoba felé. A lépcsőn menet elgondolkodtam, hogy össze kéne hozni egy találkozót hárman Rockyval, hiszen amúgy is meg akarta ismerni a barátomat.

Felérve a fürdőbe elkezdtem vizet engedni a kádba. Szerintem lesz időm egy forró fürdőt venni, amíg Eunwoo megírja az adóbevallást.

Amíg a víz csobogott, hogy megtöltse a fehér kádat, a tükörhöz léptem, és észrevettem a kékes lila foltokat a nyakamon, és kulcscsontomon. Rátettem a tenyeremet a színkavalkádra, majd elmosolyodtam. Amilyen gyengéd velem, olyan szép nyomokat tud hagyni rajtam.

Ledobva magamról azt az egy kis ruhadarabot, ami takarja testemet, bemásztam a meleg vízzel teli kádba, majd jólesően felsóhajtva behunytam szemeimet.

Annyira jól esett most ez a kis forró fürdő, hogy teljesen ellepte szemeimet a fáradság, és miután behunytam azokat, nem igazán akartak felnyílni. De nem is próbálkoztam a felnyitásukkal, csak hagytam, hogy elnyomjon az álom, a forró vízben ücsörögve.

(...)

-Moon Bin. Édesem. Kelj fel, későre jár, és már teljesen kihűlt a vized. -éreztem meg arcomon egy meleg kéz kellemes érintését.

Mikor nehezen felnyitottam pilláimat, Eunwoo mosolygós tekintetével találkozott az enyém. Vajon mióta fekszem itt?

-Mennyi az idő? -kérdeztem a fáradságtól rekedt hanggal, miközben ő kihúzta a dugót a kádból.

-Lassan éjfél.

-Így elment az idő? -tápászkodtam fel, és félfekvő helyzetből ülőbe tornáztam magam, a lefolyó vizet bámulva. -Még le kell tusolnom, ettől csak eláztam, nem lettem tisztább. -néztem a szottyadt ujjaimra.

-Majd tusolsz reggel, gyere, feküdj le, mert mindjárt ülve bealszol. -kuncogott fel Eunwoo fáradt tekintetemen, mire én is halványan elmosolyodtam.

-Vigyél be a szobámba apu. -nyújtóztam felé, mint egy kisgyerek, ő pedig hátam és térdhajlatom alá menyasszony pózban kiemelt a kádból.

Vizesen, és anyaszült mesztelenül vitt végig a folyosón, és tett le az ágyamra, az emeleti szobában. Eh, most vizesen aludjak itt?

-De nem törülköztem meg. -nyammogtam fáradtan, mire kisöpörte homlokomból a rakoncátlan tincseket.

-Nyugi, nem itt fogsz aludni, csak behoztalak. Mindjárt megtörölgetlek. -válaszolta, majd kiszáguldott a szobából. Fel se fogtam, hogy elmegy, már itt is volt kezében egy zöld, nagy törülközővel.

Óvatosan végigdörzsölgette vele minden porcikámat, én pedig jó kiskutya módjára hagytam, hogy megoldjon mindent egyedül. Fáradt Moon Bin, lusta Moon Bin.

-Hozok ruhákat, várj egy picit. -hagyott megint magamra, miközben én újra lehunytam a szemeimet.

Visszatérése most több időbe telt, olyannyira, hogy majdnem vissza is aludtam, de érintésére kinyitottam fáradt, égő szemeimet.

-Jut eszembe, nem rég hívott édesanyám...holnap eljön, és meglátogat minket. -hozta fel a témát úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, mire nekem teljesen kipattantak az eddig fáradtnak hitt szemeim.

-Hogy micsoda?! -kérdeztem kissé hisztisen, és gyorsan magamra kaptam az Eunwoo által nyújtott fehér pólót.

-Régen nem látott, ezért meglátogat. És ha már itt lesz, bemutatlak neki.

-Mint egy barátodat?

-Mint az élettársamat. -mosolyodott el, nekem pedig hatalmasra nőttek szemeim.

-Bi-biztos vagy ebben? -agyamban megannyi rémkép ugrott fel, amik főleg apám viselkedése után jutottak eszembe...mi van, ha Eunwoo anyja is hasonlóképp reagál, és akkor ő is elveszti a szüleit?

-Igen, teljesen biztos. Nem lesz semmi baj, nyugi. -simított bele a hajamba, ami jóleső érzéssel töltött el, de nem feledtette velem aggodalmaimat.

-Nem igazán segített a nyugtatásod, de azért köszi. -nyeltem egyet, mire sóhajtva, és szemeit forgatva ült le elém az ágyra.

-Ahj, Moon Bin. Mégis mitől félsz? Elbűvölő fiú vagy, és anyám is el fog fogadni. Ne parázz ezen, csak add önmagad, rendben? -fogta kezei közé arcomat, és rövid, forró csókot lehelt ajkaimra. -Gyere, menjünk le a szobámba aludni. -állt fel az ágyról, és kezemet fogva maga után húzott.

Annyira hirtelen jött ez az ötlete, hogy még időm sem lesz felkészülni a találkozásra...már holnap itt lesz? Jézus, segíts meg.

Sziasztok csibéim!🐥❤
Már én is hulla vagyok, de azért még hoztam nektek egy részt, hátha elolvassátok hasonlóan hullán😂👌
Vagy másnap reggel...
Vagy délután....
Vagy est...kuss Niki.

Szóval remélem tetszett ez a kis részecske, ha igen, hagyjatok nyomokat🐑💖

Legyen csodás napotok/ estétek drágáim! Puszi: Niki~