-A testvéred? -apa láthatóan nem értette miről beszélek, és szemében ott volt a kíváncsiság, ezért kétlem, hogy megjátszotta volna.
-Anya azt mondta, volt egy testvérem, akit megöltél... -mondtam halkan, remélve, hogy nem lesz ideges a hallottaktól.
-Hogy mi van? -döbbent le a mondatom után, és hatalmas szemekkel bámult rám. -Mindig is tudtam, hogy anyád egy mentálisan beteg nő aki csak a szarkavaráshoz ért, de hogy ennyire... -ingatta fejét apa, én meg csak értetlenül néztem.
-Azt mondod, hogy amiket anyám mondott nekem, nem is igaz?
-Azt hát. Ennyire betegnek nézel, hogy megölöm a testvéred? Biztos azt mondta, hogy a te kidobásod is miattam van...
-Akkor nem azért hagytatok el, mert te verted anyát? -kérdeztem az utolsó kérdésem, mire apa megforgatta szemeit.
-Egyre jobbakat talál ki ez a nő. Azért hagytunk el, mert anyád egy skizofrén idióta. A semmiért kezd el veszekedni, kitalál dolgokat, és már lassan ott tartott, hogy téged is bántott volna. Közös megegyezés alapján csináltuk azt, amit, hiszen így mindhármunknak jobb volt. Mi elváltunk, te pedig ezekszerint rendesen felnőttél. Nálunk nem lett volna jó helyed. -mondta, mintha ez tényleg valami jó döntés lett volna, de én ezt egyáltalán nem így gondoltam.
-És akkor az a megoldás, hogy kidobtok? Tudjátok, hogy miken mentem keresztül? -csattantam ki, és felálltam a kanapéról. -Miután meghalt a néni aki felnevelt, az utcára kerültem! Nem volt pénzem, olcsó, lepukkant helyeken aludtam, és azt is csak azért, mert táncoltam egy csapatban! És teljesen elveszett lennék még mindig, ha egyik este nem üt el Eunwoo azzal a kibaszott Audival. Képzeld el, hogy még egy ismeretlen sofőr, aki elgázol, az is jobb nálatok. Mindketten hazudoztok össze vissza, és én már azt sem tudom kinek higgyek. Gyere Eunwoo, menjünk innen. -kaptam keze után és felhúztam megszeppent lényét a kanapéról. -Te legalább szeretsz engem. -morogtam orrom alatt, mire apám arca eléggé komorrá vált.
-Elhordasz minket anyáddal mindennek, aztán kézenfogva elmész ezzel a fiúval, aki állítólagosan "szeret" téged? -mutatott ujjaival idézőjelet idegesen.
-Igen, és tudod mit? Én is szeretem őt! -vágtam rá, apám szemei pedig sötétek lettek.
-Most jövök rá, hogy nem volt baj, hogy anyáddal kidobtunk téged! Egy elbaszott gyerek vagy, mindketten azok vagytok, ne is lássalak titeket, takarodjatok innen! -ordította az ajtóra mutatva, én pedig nehezen álltam meg, hogy ne üssem fejbe valami kemény tárggyal, de aztán visszafogtam magam, mert jobb inkább elmenni, mint harcba szállni az igazunkért.
Gyors léptekkel kihúztam magam után Eunwoo-t a lakásból, majd beszállva az autóba azonnal elhajtottunk onnan.
Nem is értem, miért hittem azt, hogy ha felkutatom a családom, az jó lesz. Hogy majd meg tudok nekik bocsájtani. Az apám egy homofób faszkalap, az anyám meg egy skizofrén idióta, aki mindenféle történetet talál ki a családról.
Eunwoo az első sarkon befordult a kocsival, majd félreállt, és leállította a motort. Rám nézett, majd két kezét arcomra helyezte.
-Minden rendben? -kérdezte szomorkás hangon, mire ráhelyeztem kezeimet övéire, amik orcáimon pihentek.
-Ne haragudj, hogy belerángattalak ebbe... -sütöttem le szemeimet, és ki is gördült egy-egy könnycsepp pilláim alól.
-Ne kérj bocsánatot, legalább meg tudtad a múltadat. Jogon van tudni, akkor is, ha nem éppen boldog. -törölte le gyémántcseppjeimet piros almácskáimról, majd apró csókot nyomott ajkaimra.
-Hát, belegondolva, ha nem lett volna ilyen a múltam, nem találkoztam volna veled. -hámoztam le kezeit magamról, majd tenyerébe csókoltam. Elmosolyodott a gesztusra.
-Bár elég elcseszett találkozás volt. -kuncogott fel.
-Az egész életem elcseszett, szóval már megszoktam. -húztam beletörődő mosolyra ajkaim, mire összehúzta szemöldökeit.
-Na na, ilyet nem mondunk! Elég szerencsés vagy, hiszen velem lehetsz. -vigyorodott el, mire nevetve nyaka köré kulcsoltam kezeim.
Elég kényelmetlen volt a kis helyen, de legalább közel érezhettem magamhoz, és csak ez érdekelt.
-Oh, bocsánat, nem értékeltem mennyire szerencsés vagyok a repedt medencémmel, uram. -nyomtam apró puszit ajkára, ő pedig összedörgölte orrhegyünket.
-Fáj még? -nézett szemembe.
-Egy picit. De jobb, mint a lelki fájdalom.
-Olyanod ne legyen. Itt vagyok én neked, és mindig melletted maradok. Érted? -simította meg a hajamat, mire bólintottam. -Induljunk.
-Induljunk. -ültem vissza rendesen az ülésbe, majd bekötöttem magam.
Talán nem baj az, hogy megtudtam a múltamat. Most már tudom értékelni a jelent, és azokat, akik tényleg szeretnek.
Már nincs is szükségem a családomra, mivel nekem új családom van, egy ember személyében. Ez a személy pedig, Cha Eunwoo.
Sziasztok csibéim!🐥❤
Elértünk a családos szálak végéhez, innen már csak Binwoo momentsek lesznek😊😊
Remélem azok is tetszeni fognak, és kicsit hangot adok a yaoi részének is💕💕
....viszont....
LÁTTÁTOK AZ ÚJ SEVENTEEN MV-T?😍😍😍
OMO OMO A FIÚK ANNYIRA GYÖNYÖRŰEK, A DAL ANNYIRA SZÉP, ÉS A KLIP ANNYIRA WOW😍💕
NEKTEK HOGY TETSZIK???❤❤❤
ÉN A SULIBAN HALDOKOLTAM, MERT WHY NOT😂❤
na de elég a pofázásból
Remélem tetszett ez a rész, ha igen hagyjatok nyomokat🌟💬
Legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~
ESTÁS LEYENDO
Egyedül |BEFEJEZETT|
Fanfic**ASTRO FANFICTION** --Binwoo-- Moonbin kiskora óta az utcákat járja, barátainál, vagy olcsó motelokban éjszakázik. A szüleit nem ismeri, de nem is akarja tudni kik azok, akik tönkretették életét. Moonbin a táncnak él, és egy jóbarátjával Rockyval...
