Egyedül |BEFEJEZETT|

9. - boldog család

Amíg Eunwoo a konyhában csinálta számomra a levest, én addig bámultam ki a fejemből, mint valami élő halott. Egyszerűen nem tudtam hova rakni az álmomat, és nem tudtam eldönteni, hogy valóság volt-e ez valamikor, vagy tényleg csak egy álom. 

(...)

-Tessék, egyél egy kis levest, vigyázz, még forró. -rakta le elém Eunwoo a meleg levest, ami tele volt répával. Kicsit furán néztem rá.

-Ez valami répaleves? -ráncoltam homlokom, mire halkan felnevetett.

-Kicsit túlzásba estem, de edd meg, kell a vitamin. -mosolygott rám.

-Értem. -kezdtem neki, és leszámítva a sok répát nagyon finom volt, és konstantáltam magamban, hogy Eunwoo elég jól főz.

Csendben eszegettem a levesem a konyhában, amíg ő össze-vissza járkált a lakásba, magára véve az öltönyét, nyakkendőjét, és az összes fancy ruháját, mivel munkába indult a hívás után. 

-Ah el fogok késni. -robogott be a konyhába szitkozódva, a nyakkendőjével babrálva.

-Talán ha hamarabb indult volna el uram, és nem áll neki levest főzni, nem lenne késésben. -mosolyogtam rá, mire rámemelte tekintetét.

-De nem hagyhatlak kaja nélkül. Aish, ez a rohadt nyakkendő. -huzogatta nyakában a szerencsétlen anyagot, mire felálltam a székről.

-Várj. -léptem oda hozzá, majd megfogtam a vörös nyakkendőjét. -Majd én megkötöm neked. -mosolyogtam a szemébe nézve, mire aprót nyelve bólintott egyet. 

Láttam, hogy kicsit zavarban volt, amíg kötöttem a nyakkendőjét, én pedig magamban mosolyogtam, hogy milyen aranyos ahogy vörösödik a közelségemtől. Ahogy ezen gondolkodtam, eszembe jutott a mai csókunknak indult valami, amit megzavart a telefonhívás, ami miatt éreztem, hogy az én arcomat is elönti a pír. Na, szuper, két ovis akik egymás közelségétől zavarba jönnek. 

-Ké... -mondtam volna, de hangom elég rekedt volt, ezért megköszörültem a torkomat. -Kész. -néztem szemébe, mire kicsit hátrébb lépett, és pár másodperc után magához tért.

-Ó, igen, köszönöm. -igazította meg ruháját, és meghajolt. 

-Min jártak a gondolataid? -vigyorogtam el, hogy egy kicsit szívjam a vérét, mire mosolyogva megrázta a fejét, és kicsit meglökte a mellkasom.

-Min járt volna te hülye? -kérdezte piros pofikkal, vigyorogva.

-Rajtam? -huzogattam a szemöldököm, mire kicsit elnyíltak ajkai a meglepődöttségtől, de gyorsan sarkonfordult.

-Mentem dolgozni, pá! -indult ki gyors léptekkel a lakásból, mire utánakiáltottam:

-Várlak haza! -még egy puszit is dobtam utána, de ezt nem láthatta, mivel szinte kirohant a házból.

Kuncogva mentem be a nappaliba, és ültem a kanapéra. Ezek a reakciók amik a kis piszkálódásommal jöttek létre, minden pénzt megértek. 

Kicsit még néztem a tévét, de a fekvés miatt hamar elnehezedtek a pilláim, és elnyomott az álom. 

-Anya, anya! Nézd mit rajzoltam! -ugráltam oda anyához, aki a konyhába csinált valami finom illatú tésztát.

-Ez gyönyörű kincsem! -guggolt le hozzám, és megnézte a rajzom. -Ez itt te vagy, ez én, ez pedig...ez az apukád. -mondta, és ahogy ránézett apára, leharvadt a mosoly az arcáról.

-Mi a baj mami? -néztem rá aggódva. -Csúnya lett? Nem tetszik? -biggyesztettem le az ajkamat.

-Nem, dehogy, nagyon szép, csak...annyira...boldog. -suttogta, és leesett egy könnycsepp a szeméből, a rajzomra. 

A könnycsepp apa és az ő kezére estek, ami miatt a kézfogásuk elfolyt, és elengedték egymást, mintha két idegen lennének. 

Hirtelen pattantak ki a szemeim az álmom után, és ahogy realizáltam magamban, egy könnycsepp folyt le arcomon. Én emlékszem arra a rajzra, de azon a rajzon anya és apa nem fogták egymás kezét...szóval előtte fogták, csak anya könnye szétválasztotta őket? Miért sírt, mikor rágondolt a boldog családra?

Felültem a kanapén, és egy sóhajtás után ölembe vettem a mellettem lévő laptopot. Muszáj voltam utánanézni, hogy lehet-e az, hogy az álmaim betekintést nyernek a rég elfeledett emlékeimbe.

Mikor felnyitottam a gépet, az idő rajta 18:58-at mutatott. Jézus, hogy tudtam észrevétlenül aludni több mint 4 órát?

Megnyitottam a böngészőt, és be akartam gépelni a kérdésem, de a google feldobott egy előzőleg beírt kérdést. 

"Hogyan lehet késleltetni a csontok összeforrását?"

Összeráncolt homlokkal kattintottam az előzményre, és olvasgattam a kidobott találatok között. Eunwoo...arra keresett rá, hogyan lehet több idő, hogy felépüljek...

"Az A-vitamin nagy mennyiségben kivonja a szervezetből a kalciumot, ami fontos összetevője a csontok épségének. Csonttörés vagy repedés esetében nem javasolt a túlzott A-vitamin fogyasztás, mert gátolja a csontok tökéletes összeforrását. A beteg fogyasszon sok kalciumot az épségben való felépülés érdekében."

Csak szótlanul bámultam a képernyőt. Talán Eunwoo nem is olyan kedves, mint amit gondoltam? És a C-vitamin, amit vízben oldva adott, talán nem is C-vitamin volt? És a sok répa a levesben? Mind-mind ennek a tervnek a részei? 

Ebben a pillanatban lépett be a bejárati ajtón Eunwoo, akit tökéletesen láttam a kanapén ülve. Levette a cipőjét, majd mosolyogva indult felém a nappaliba, de mielőtt még annyira boldogan leülhetett volna mellém, felé fordítottam a laptop képernyőjét.

-Ez mi? -kérdeztem az előttem álló Eunwoo-tól, aki erre gyorsan átfuttatta a sorokon szemeit. Lehervadt a mosoly az arcáról, majd zavart tekintettel nézett rám.

-Ezt..ezt honnan..?

-Utána akartam nézni valaminek, de ez fogadott. -zártam le a laptop tetejét. -Mit jelentsen ez? -kérdeztem a szemeibe nézve, amik ide-oda cikáztak.

-Én..én csak..

-Te csak azt akartad, hogy ne épüljek fel?! -álltam fel a kanapéról indulatosan, de belenyilalt a medencémbe a fájdalom, ami miatt visszarogytam a kanapéra. 

-Moonbin! -kapott utánam ijedten, mire ellöktem kezét.

-Hagyj békén! 

-Bin... -guggolt le elém, mélyen a szemembe nézve, és ráfogott a térdeimre. El akartam lökni, de mégis kíváncsi voltam a magyarázatára, akkor is, ha hazugság. -Én azért akartam, hogy tovább tartson a felépülésed, hogy tovább maradj velem. Mert...én azt hiszem beléd szerettem. -suttogta halkan, mire hatalmasra nőttek szemeim.

Sziasztok csibéim!🐥❤

Mi újság veletek, hogy telt a szünet?❤ Hol/kivel fogjátok tölteni a szilvesztert?😊😍

Sajnos hamarosan suli, ezért élvezzétek a maradék napokat, és ha mentek bulizni vigyázzatok magatokra!❤

De remélem tetszett ez a rész, ha igen hagyjatok nyomokat🌟💬

Legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~