Egyedül |BEFEJEZETT|

14. - a sors fintora

Csak feküdtem ott Eunwoo mellkasán, és azon gondolkoztam hogyan szerethettem bele abba, aki miatt kórházba kerültem.

Egyszerűen jól esett az, hogy nem hagyott magamra, sőt, befogadott, és még az érzéseit is elárulta nekem. Úgy éreztem, hogy a bizalmasom lett, és egyre jobban megnyílik nekem. Ráadásul az én múltamat is tudja, és támogatott, bár most azt hiszem kicsit meginogott.

-Eunwoo. -szólaltam meg halkan, és felültem az ágyon.

-Hmm? -emelte rám tekintetét.

-Elviszel apámhoz? -kérdeztem ajkam beharapva, mire sóhajtott egyet.

-Úgy sincs más döntésem, igaz? -kérdezte, mire mosolyogva megrántottam vállaimat. -Melyik börtönben van?

-Nem tudom, még fel kell hívnom anyát. De akkor elviszel? -kérdeztem bizakodva, mire szemforgatva ugyan, de elmosolyodott.

-El.

-Iiiiiii köszönöm, imádlak! -ugrottam rá fekvő lényére, és nem törődve a fájdalommal szorosan öleltem, aztán rájöttem mit csinálok, és elengedtem őt. -Bocsánat...

-Bocsánat? És azért nem kértél bocsánatot, hogy a nappaliban csók csatáztunk? -nevetett fel, mire a fejemhez kaptam.

-Tényleg...De annyira új nekem ez az egész, tudod, te vagy az első férfi az életemben. 

-És remélem az utolsó is. -kacsintott, mire elöntötte a pír az arcomat. -Na, hívd fel anyádat, aztán indulás. -bökött fejével az ajtó fele, mire felálltam az ágyból, és visszamentem a nappaliba a telefonhoz.

-Szia anya, Bin vagyok. -tárcsáztam anya számát, aki boldogan köszönt vissza a telefonba. -Hol tartják fogva apád? -kérdeztem, de anya hangja azonnal zavaros lett.

-Őőő...izé, hát én azt nem igazán tudom...lehet, hogy azóta már ki is engedték...

-Mi? -ráncoltam homlokom. -Hogy érted ezt?

-Nem tudom mi van az apáddal, ne engem kérdezgess. 

Hangjából azonnal kihallottam, hogy hazudik. Eddig azt mondta börtönben van, most meg hirtelen kiengedték? Nagyon gyanús volt ez nekem, ezért ha nem megy szép szóval, majd menni fog máshogy.

-Anya, tudom hogy tudod mi van apával, szóval ha nem mondod el, veheted úgy is, hogy soha többé nem fogsz látni, sőt, akár még fel is jelenthetnélek a múltamra hivatkozva. -vetettem be a kényes témát, és nem maradt el a hatás.

-Miért akarod ennyire megtalálni apádat?

-Kíváncsi vagyok az ő nézőpontjára.

-Azok után, amit tett a testvéreddel? -kérdezte anya aggódó hangon, de én nem tágítottam.

-Akkor elmondod, vagy sem? 

Anya sóhajtva mondta el apa címét, akit ezekszerint kiengedtek a börtönből. De anya honnan tudja, hogy kiengedték? Még mindig tartják a kapcsolatot?

-Eunwoo. -nyitottam vissza a hálószobájába. -Megvan a cím, már nincs börtönben. Elmegyünk?

-Mi? -kerekedtek ki szemei, és felállt az ágyról. -Úgy akarsz odamenni hozzá, hogy már szabad lábon van? És ha kárt tesz benned? Azt nem bocsátanám meg magamnak. -lépett elém, és két keze közé fogta arcom. Elmosolyodtam, de lehámoztam kezeit magamról, és biztatóan szorítottam meg őket.

-Nem lesz baj. De hajt a kíváncsiság, nagyon. Ígérem, amint vele is találkoztam, felhagyok az egész múltam kutatásával. -kötöttem lelkére, mire aprót sóhajtott a plafon felé nézve, de végül bólintott egyet.

-Oké. Menjünk.

Apám felé sokkal többet kocsikáztunk, mint anyámhoz, legalább egy órát. Egész úton azon agyaltam, mit fogok mondani apának, és hogy fogom tőle megkérdezni a testvéremet. Amíg ezen gondolkodtam, Eunwoo mellettem hirtelen megszólalt:

-Megérkeztünk.

-Tényleg? -néztem ki az ablakon, ahol egy négyemeletes ház volt. -Itt lakik?

-A cím szerint. -nézte meg a GPS-t, majd ő is kinézett az ablakon.

-Fogalmam sincs hanyadik emelet. 

-De a nevét csak tudod. -csatolta ki a biztonsági övét Eunwoo. -Azok pedig általában ki szoktak lenni írva. -nyitotta ki az ajtót, és kiszállt a kocsiból.

-Igaz. -mondtam magamnak, majd én is hasonlóképpen tettem, mint ő.

A ház ajtaja előtt álltunk, majd megtaláltam apám nevét a ház lakói között.

-Ő az. -böktem a névre, amit Eunwoo elolvasott.

-Moon Hyuk. Hatos kapucsengő.

-A sors fintora. -forgattam szemem belegondolván, hogy hat évesen hagytak magamra, majd benyomtam ezt a számot, és reménykedtem hogy otthon lesz.

-Igen? -szólt bele a kaputelefonba, mire hevesebben dobogott a szívem.

-Apa...én vagyok az, a fiad. -szólaltam meg halkan, amire nem mondott semmit, csak a kapu kezdett sípolni, jelezve, hogy kinyitották.

-Azt akarja, hogy menjünk be? -kérdezte Eunwoo, és kinyitotta az ajtót. -Hát akkor fáradjon előre, kedves Mr. Moon gyermeke. -állt hátrébb, mire megforgatva szemeimet mentem be a lépcsőházba. Valahogy nem volt hangulatom a poénkodáshoz.

Szívem egyre gyorsabban vert, ahogyan egyre közelebb kerültünk a harmadik emelethez. Gyalog mentünk a lépcsőkön, és kissé pihegve értem el a hatos ajtóhoz. Kicsit megnyugtattam a légzésem, majd bekopogtam. Az ajtó szinte azonnal kinyílt, és egy ötvenes éveiben járó fickó zárt karjai közé. Sanda gyanúm szerint apám.

-Moon Bin. -suttogta elhaló hangon, míg szorosan tartott magához. -Moon Bin, mégis hogyan és miért jöttél el hozzám? -engedett el a szemeimbe nézve, és arcán ott volt a boldogság sok-sok apró jele.

-Anyától tudtam meg a címedet.

-Jártál anyádnál? -nőttek nagyra szemei, mire aprót bólintottam. -És ő ki? -nézett hátam mögé, Eunwoora.

-Ő? Egy barátom, ő hozott el kocsival. -mondtam, mivel nem terveztem azt mondani, hogy vele élek, és már majdnem le is feküdtünk. Akkor azt hiszem addig tartott volna apám kedvessége.

-Üdvözlöm, Cha Eunwoo vagyok. -nyújtott kezet apámnak, mire az megrázta.

-Moon Hyuk. Gyertek beljebb. -lépett hátra, mi pedig bementünk a lakásba.

Egy sima egyszerű legénylakás, pont mint bármelyik társas ház lakása. Egyszerű, kicsi, de otthonos. Pont jó egy egyedülálló férfinak.

-És miket mondott anyád? -ültünk le a nappaliba.

-Azt, hogy nem rég szabadultál. Melyik börtönben voltál? -kérdeztem nyugodtan, mire apámnak akkorák lettek a szemei, mint két focilabda.

-Börtönben?

-Hát...tudod...a gyilkosság miatt... -mondtam halkan, de már kezdtem gyanítani valamit.

-Milyen gyilkosság miatt? -értetlenkedett tovább, én pedig kezdtem rájönni a dolgokra.

-Hát a testvérem gyilkossága miatt. -tettem egy utolsó próbát, de apa továbbra sem értett semmit.

-A testvéred? 

Sziasztok csibéim!🐥❤

Az előző cuksi rész után most újra visszatérünk a nyomozások szakaszába😁

Remélem elnyerte tetszéseteket ez a rész, és hamarosan kiderül a Moon család története😊

Ha tetszett a rész, hagyjatok csillagot vagy kommentet🌟💬

Legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~