Egyedül |BEFEJEZETT|

17. - főzni?

Szívesen pihentem volna még ott Eunwoo mellett, de megszólalt a telefonja, ő pedig sóhajtva kimászott az ágyból, és kiment a nappaliba a telefonjához...hmm, legalább első sorból láthattam a seggét, miközben elhagyta a szobát. Bocsánat, rossz Moonbin.

A plafont bámulva vártam, hogy visszatérjen az ágyba, és magamhoz ölelhessem, de egy jó pár perce távol volt már, ezért meguntam a várakozást, és a boxerem felkapva kimentem én is a nappaliba. Eunwoo még mindig egy szál faszban telefonált, ami miatt majdnem rám jött a röhöhőgörcs, de tekintettel arra, hogy telefonált, magamban tartottam.

-Értem, igen. Nem, nem gond. Rendben, visszhall. -rakta le a telefont, majd gondterhelt arccal rám nézett. -Sajnálom Bin, be kell mennem a munkahelyre. -rohant be a szobába, és mire visszaért már rajta volt az alsója.

-Miért? -nyögtem ki öt perc múlva, állva a nappaliban, mint egy szerencsétlen.

-Muszáj bébi, ne haragudj. -adott egy puszit az arcomra, amit egy csalódott mosollyal díjaztam.

Olyan gyorsan készült el, mint valami autóversenyző autó nélkül, és egy pillanattal később már zakóban és nyakkendőben állt előttem, mint mindig amikor dolgozni megy. Eközben én egy szál alsóban...

-Sietek haza. -dobott még egy puszit a homlokomra. -Nyolcra itthon leszek, oké? -simította végig arcomat, mire aprót bólintottam.

A házat elhagyta, én pedig lehuppantam a kanapéra. Fogalmam sincs, mit kezdhetnék magammal, ezért ránéztem az órára. Még csak most ment el, ezért még 4 óra mire újra itt lesz. Meglephetném valamivel...mondjuk egy finom kis vacsival.

Igen Moon Bin, ez tökéletes ötlet. Áldom az eszemet. Gyorsan felvettem a pólómat és nadrágomat, majd ölembe vettem Eunwoo laptopját. Rágugliztam arra, milyen ételeket tudnék csinálni az én nemlétező tehetségemmel. A kimbap egyszerű, finom is, és szerintem hozzávalók is vannak itthon.

Itthon...haha, most már tényleg eléggé otthon érzem magamat.

A konyhába érve eléggé elveszettnek éreztem magamat, és hirtelen nem tudtam mihez, és hogyan nyúljak. Ezért a legegyszerűbbel kezdtem, a zöldségek felvágásával.

Én tényleg azt hittem, hogy nem annyira gázos szeletelni, de a répa hosszú csíkokra vágása nem éppen volt egyszerű feladat.

-Aish... Fel kell hívnom anyámat, hogy ő hogyan szeleteli a répát. -indultam be a nappaliba, de félúton megtorpantam. -Ja. Én is az anyám két külön úton járunk. -ötlött eszembe, hogy végülis nincs minden teljesen rendben a családommal, ezért lassan visszakullogtam, és tovább szenvedtem a szeleteléssel.

Az uborka és répa már készen volt, ezért felraktam főni egy csomag rizst... Az még megy.

Gondoltam, rakok bele valami húst, ezért a hűtőben szétnéztem, de nem volt semmi, amit belerakhattam volna. Reméltem, hogy van valami lazac, vagy minimum bacon, de egyik se volt. Én pedig lusta voltam lemenni a boltba, ezért telefonon kikerestem egy boltot, ami vállal házhozszállítást.

Rendeltem sms-ben fél kiló lazacot, és ha már rendeltem, akkor vettem mellé egy bort is. Gondoltam, borozhatnánk így este...

Miután feladtam a rendelést, levettem a lángról a rizst, ami időközben szép tapadósra főtt, amit hagytam egy kicsit hűlni, hogy ne égesse le a kezem.

Épp a norilapokat vettem elő, hogy legalább a rizset és zöldségeket bele tudjam rakni, mikor üzenetet kaptam a telefonon, amit gyorsan meg is néztem.

"Kedves Megrendelő!
Köszönjük rendelését, de sajnálattal közöljük, hogy a gangnam úton kialakult dugó miatt 30-60 perc közötti késéssel kell számolnia, az amúgy 45 perces szállítási időn túl.
Köszönjük megértését, kárpótlásul küldünk Önnek egy tál Jajangmyeon-t.
Üdvözlettel,
         Sweet Shop."