Egy jó negyed órával később tért vissza az orvos, két nővérrel az oldalán. Leszedték rólam az infúziót, és behozták a tolókocsit, amiben lassan beültettek, de nem volt egy egyszerű procedúra, mert borzalmasan sajgott a medencém. Miután sikeresen beleültetettek, megjelent Eunwoo is, kezében egy automatás kávéval, amit felém nyújtott.
-Idd meg, mindjárt indulunk.
-Köszönöm. -vettem el, és a forró italba kortyoltam. Igen, az automatás kávék még mindig undorítóak, de jelen esetben olyan álmos voltam, hogy jól jött.
-Nos, akkor felírtam a fájdalomcsillapító gyógyszereket, mást nem tud tenni, csak pihenni. -nyújtottá át a recepteket az orvos. -Jobbulást kívánok Önnek!
-Köszönünk mindent. -biccentett Eunwoo az orvos felé, majd elkezdett engem kitolni az épületből.
Kicsit úgy éreztem magam, mint egy mozgássérült aki másokra van utalva, de még mindig jobb volt, mintha a saját lábaimon kellett volna kimennem, mivel ha egy kicsit is megmozdulok, olyan fájdalom nyilal a medencém környékére, hogy konkrét beszarok.
-Kicsit abszurd ez a helyzet. -jelentettem ki, még mindig a kávét iszogatva, miközben kiértünk az épület kapuin, és a parkolóban haladtunk.
-Miért? -kérdezte mögülem Eunwoo.
-Mert nem igazán ismerjük egymást, de éppen a házadhoz igyekszünk.
-Nem tudom hogy vagy vele, de én kötelezettségemnek érzem, hogyha már miattam vagy ilyen állapotban, akkor vigyázzak rád, feltéve, hogy nincs hova menned. -válaszolta, én pedig elmosolyodtam, de szerencsére nem láthatta.
-Köszönöm. Igazán hálás vagyok. -mondtam őszintén.
-Amiért elütöttelek?
-Mi? -nevettem fel. -Azért, mert vigyázol rám. Mintha barátok lennénk.
-Ki mondta, hogy nem leszünk azok? -állt meg, és elém sétált. Nem igazán tudtam hova tenni ezt a kijelentését, de szerencsére nem is kellett rá válaszolnom, mert hallottam, ahogy a mellettünk lévő autó pittyent egyet.
-Szóval ez a tied? -néztem a fekete Audira.
-Nem jegyezted meg eléggé? -mosolygott rám, mire felhorkantottam.
-Vicces...
-Bocsánat. -mosolygott tovább, és kinyitotta a hátsó ülés ajtaját. -Na, most valahogy be kéne szenvedned magad. Nyugodtan elfekhetsz hátul az üléseken, ha úgy kényelmes.
-Oké.. -álltam fel a tolókocsiból, és próbáltam úgy lépni, hogy ne érezzem úgy, mint aki mindjárt szétszakad. Eunwoo támogatóan nyújtotta karját, de nem igazán segített sokat vele, de legalább megpróbálta.
Nehezen, de beszálltam, és valamelyest kényelmes pozíciót vettem fel, míg ő hátul összecsukta a tolókocsit, és berakta a csomagtartóba. Utána ő is beszállt, és elindultunk, de muszáj voltam piszkálni egy kicsit őt, így megszólaltam:
-Lehetőleg úgy vezess, hogy ne üss el senkit és semmit. -vigyorogtam, mire rám nézett a benti visszapillantón keresztül.
-És akkor még én vagyok vicces.. -billegette fejét, mire halkan elnevettem magam.
Elég sokat kocsikáztunk, legalább háromnegyed órát, én pedig kezdtem elgondolkodni azon, hogy lehet, tényleg el akar engem rabolni. Végülis a vesém nem sérült, csak a medencém...Jesszusom, remélem ez a feltételezésem csak az agyam álmos szüleménye.
-Megérkeztünk. -szólalt meg hosszas kocsikázás után Eunwoo a volán mögül, mire kinéztem az ablakon.
Mit ne mondjak, hatalmas háza volt. Kívülről halványszürke falai voltak, fehér keretes hatalmas ablakai, és egy erkély is büszkélkedhetett a másodikon. Ezen kívül hatalmas kert övezte a házat, amiben szépen karbantartott növények és egy-egy fa voltak. És ezt még csak az ablakból láttam, ki tudja milyen lehet az egész, és milyen lehet belülről.
-Te valami trónörökös vagy? -utaltam a hatalmas házra, mire elnevette magát, és hátrafordult hozzám.
-Hogy érted ezt? -mosolygott rám, én pedig amolyan "ezt komolyan megkérdezted?" fejjel néztem rá.
-Akkora a házad, mint egy hajó. -néztem ki még mindig csodálkozva az ablakon.
-De most már ketten evezünk abban a hajóban. -mondta, majd kiszállt, és nekem is kinyitotta az ajtót. -Érezd magad otthon! -hozta ki nekem a tolókocsit, én pedig beleszenvedtem magamat.
Lassan betolt a kapun, majd kinyitva az ajtót, a bejáraton is, és elém tárult a hatalmas előtér, világosbarna parkettával, fehér bútorokkal, egybekötve a nappalival, étkezővel, balról pedig csigalépcső futott fel az emeletre. Az étkező mellett rálátásom nyílt a hatalmas konyhára is, ahol ezüstös pultok fogták körbe a halványszürke falakat. Minden olyan stílusos és elegáns volt.
-Woaww.. -ámultam el körülnézve, és szinte éreztem, ahogy Eunwoo mosolyog mögöttem.
-Tetszik?
-Nagyon...annyira...szép... -alig tudtam összekaparni ezeket a szavakat, és szívem szerint felálltam volna, hogy az egész házat bejárjam, de erre nem nagyon volt lehetőségem.
-Sajnos a szobák az emeleten vannak, úgyhogy.. -elém lépett, hátam és lábaim alá fogva pedig hirtelen felemelt engem, én pedig karjaiban találtam magam. Annyira meglepődtem, hogy nyekkeni se tudtam, pedig ettől a póztól borzalmasan fájt a csípőm és medencém, de inkább nem szóltam, és hagytam, hogy felvigyen így az emeleten.
-Köszönöm.. -mondtam halkan, mikor az egyik szobában lerakott a hatalmas franciaágyra.
Az egész lakást a fehér, szürke, és világosbarna színek jellemezték, ahogyan ezt a szobát is. Gyönyörűek voltak a letisztult falak, a fekete fehér képekkel díszítve, a szürke-fekete ágynemű, a barna padlószőnyeg és bútorok. Egyszerűen olyan harmóniában volt minden, hogy úgy éreztem magam, mint egy öt csillagos hotelban.
-Szeretnél valamit enni? -húzta rám a takarót, én pedig elnevettem magam.
-Te most elkényeztetsz? -kérdeztem tőle szemöldökeimet megemelve, mire mosolyogva elindult az ajtó felé, de még visszanézett onnan.
-Elfoglak kényeztetni ezekben a napokban. -somolygott, majd becsukva maga mögött a fehér ajtót, kiment a szobából.
-Pff..talán nem is olyan rossz dolog elüttetni magam.. -gondolkodtam hangosan. -Ha már ilyen kis kedves, lehet megugráltatom egy kicsit. -mosolyodtam el tervemre, majd elkiáltottam magamat. -Eunwoo!!!
Sziasztok csibéim!🐥❤
Hogy telt a hétvége? Nekem jó gyorsan eltelt. Most jöttem haza mamától😄💖
Így estére hoztam ezt a kis uncsi olvasnivalót, de ha mégis tetszett nektek, annak örülök😄😊
Na de nem is húzom tovább a szót, legyen csodás napotok/estétek ki mikor olvassa💖 puszi: Niki~
YOU ARE READING
Egyedül |BEFEJEZETT|
Fanfiction**ASTRO FANFICTION** --Binwoo-- Moonbin kiskora óta az utcákat járja, barátainál, vagy olcsó motelokban éjszakázik. A szüleit nem ismeri, de nem is akarja tudni kik azok, akik tönkretették életét. Moonbin a táncnak él, és egy jóbarátjával Rockyval...
