Fogadás (S.M) ( BEFEJEZETT)

A kifinomult téma avagy diszkréció

Arra keltem fel hogy kopogtak. Krissz volt az.
- Szia Med! - megakart csókolni, de én eltoltam magamtól.
- Szia Krissz!
- Most mi a baj?!- majd lefogta a fejem és megcsókolt. De én bele mosolyogtam.
- Így kell nekem köszönni. - mondta.
- Öltözz. Elviszlek a suliba. - folytatta.
- Oké.- mondtam.
- Ja és délután majd elkisérlek az orvoshoz. - mondta határozottan.
- Jó. - mondtam.
Ezt vettem fel.



- Kész vagy már?!- kiabált fel az emeletre. Majd bejött a szobámba.
- Öltözök! - mondtam.
- Ne izgulj láttalak már ruha nélkül is! - mondta.
- Mehetünk?!- kérdezte már kicsit idegesen.
- Enni is akarok még!- kiabáltam.
- Jó majd úton veszek neked kaját.
- Jó akkor indulhatunk. - mondtam gúnyosan.
Ahogy elindultunk nem sokra rá megálltunk.
- Miért álltunk meg? !- mondtam kicsit ijedten.
- Nem te mondtad hogy éhes vagy?!- mondta.
- Ja de Köszi. - mondtam majd megcsókoltam.
- Most akkor mi járunk?- kérdeztem. Ő erre elfordult.
- Kérdeztem valamit! - kiabáltam. - Tudom, képzeld el!
- és akkor mi most járunk vagy nem.- mondtam neki egyre hangosabban.
- Nem! - mondta Krissz.
- Tudod mit Köszönöm szépen! Nem kérek se belőled , se a kocsidból, se a kajádból. - mondtam majd kiszálltam a kocsiból.
- Szia Krissz! - mondtam gúnyosan.
- Szia Med! - viszonozta.
Egy kicsit késtem az óráról Krissz miatt.
- Jó reggelt tanár úr! Elnézést a késésért.
- Üljön le a helyére Miss. Hard.- mondta Miss. Watson.
Ahogy leültem a helyemre Shawn mellé, láttam, hogy Shawn nincs ott. Beteg vagy mi baja van? Ma majd át viszem neki a házit.
Úristen rémhosszú volt ez a nap
, de ki bírtam. Ahogy vége lett a napnak, elindultam az orvoshoz. Szép csendben, sétálok. Múltkor mikor Shawn az ablakba énekelt felvettem, most azt hallgattam. Nagyon jó hangja van, nagyon megnyugtató! Valaki rám dudált. Nagyon megijedtem, elkezdtem futni. Hallottam ,hogy a kocsi megáll valaki kiszáll és lefogja a kezem.
- Ne bánts, terhes vagyok! Így nem erőszakolhatsz meg! - mondtam sírva.
- Nem akarlak! Vagy mégis? !- mondta.
Hátra néztem Krissz volt az.
- Anyádat, te buzi!- mondtam idegesen. Majd pofon akartam vágni, de lefogta a kezem és megcsókolt.
- Mondtam ,hogy elmegyek veled az orvoshoz.
- De én meg mondtam hogy nem kell.- mondtam hangosan.
- Ne kiabálj! Gyere ülj be a kocsiba ,ne gyalogolj annyit mert begörcsölsz.
- Jó.
- Ne haragudj hogy reggel megbántottalak. Szeretném ,ha lennél a barátnőm! -mondta Krissz. Én erre a nyakába borultam, és megcsókoltam.
-Igen. - mondtam. De igazából Cameron-ra gondoltam. Beszélnem kell vele! Mentünk kocsival doktorhoz. Amikor Oda értünk, és ami után megröggeneztek a doktor szomorúan jött oda.
- Mi a baj doktor úr? - kérdeztem.
- Meg akarta tartani? - kérdezte a doktor.
- Miért? - kérdeztem.
-Mert már nem tudná megtartani.
- Ezt hogy érti?!- kérdeztem. Még most sem értettem.
- A baba meghalt. - mondta szomorúan.
- Mi?!- mondtam sírva. Nem tartottam volna meg de akkor is fáj.
- Sajnálom. Most egy műtéten akkor Ki vesszük. - mondta.
- Rendben.- mondtam még most is sírva.
Mikor vége lett a műtétnek, akkor elmehettünk. Amikor kijöttem Krissz eltűnt nem volt sehol. Kocsival kellet volna haza mennem, de nem volt itt. Ezért felhívtam Shawnt.
- Szia Shawn! Med vagyok.
- Szia Med! Honnan tudod a számom?
-Elkértem valakitől. - szipogtam.
- Csak annyit mondj hogy hol vagy és már megyek is.- mondta aggódva.
- Itt vagyok a Kórházban.
- Azonnal megyek.- mondta Shawn.

Shawn szemszöge

Med megszerezte a számom. Fontos vagyok neki. Nagyon aggódok, hogy mi van vele.
Ahogy el akartam indulni, utánam jött Cam.
- Hova mész haver?- kérdezte.
- Megyek Med-ért.- mondtam.
- Hova?- kérdezte.
- A kórházba.
- Miért?
- Mert megkért. -mondtam neki.
- Haver kérlek én had menjek el érte. - könyörgött. Nem akartam elszalasztani ezt a lehetőséget. De sajna jó barát vagyok.
- Jó- mondtam.