Fogadás (S.M) ( BEFEJEZETT)

Bonyolult családfa 1.

Ahogy fel ébredtem, Cam nem volt mellettem. Megijedtem, nehogy valami hülyeséget csináljon. Gyorsan ki szaladtam a szobámból, és futottam volna le a lépcsőn amikor meghallottam Cameron hangját. Telefonált. Valami olyasmit hallottam, hogy tudnia kell  (az illető akivel telefonált) én még mindig szeretem. Meg hogy ne Encivel álljon rajtam bosszút. Leszaladtam a lépcsőn, mint aki nem hallott semmit.

- Szia Cameron!  Mit csinálsz? !
- Jó reggelt Med! Épp anyával beszélek. - hazudott. Hallottam, amit hallottam. Kiszaladtam a házból, Cameron utánam futott. Enci házához mentem. Bekopogtam. Shawn nyitott ajtót.

- Te akkora egy tapló vagy Shawn. - annyira kiabáltam,  hogy pár szomszéd ki jött és nézett minket.
- Most mit is csináltam, Medison? - gúnyolódott.
-Á semmi különöset, csak hallottam ahogy Cameron veled beszélt. Encivel akarsz bosszút állni? ! - már a sírás kerülgetett.
- Cameron te meg azt mondtad hogy még mindig szeretem. Hazudtál.- fordultam Cameron felé.
- Bocsánat Med! - hajtotta le a fejét Cam.
- Cam. Rád nem haragszom. Nem a te hibád, hogy legjobb barátnak, megtaláltad a világ legtaplóbb fiúját.
- Köszönöm. És most menjünk haza.- húzott el az ajtótol Cam. Ahogy be értünk a házba. Elkezdtem zokogni.

- Tudod hogy szeretem. De ő már nem szeret. Mi értelme van az életemnek? - zokogtam.
- Ne hogy azon merj gondolkodni, hogy végzel magaddal. Nekem még szükségem van rád. És Shawnnak is. Nagyon szeret.- vigasztalt.
- Ne kamuzz. Most is Encivel van.
-  Az nem lényeg. Szeret. - beszélgetésünket egy kopogás zavarta meg.  Kinyitottam. Camilla volt az.
- Szia mit akarsz itt?
- Hát beszélnünk kellene.
- Velem?! Shawn ott van.- mutattam Enci házára.
- Nem  őt keresem.
- Akkor gyere be és mondd.- sürgettem.  Cameron közbe felment a szobámba. Mark meg nem tudom hol volt. Szerintem ő is a szobájába kockul.
- Szóval hallottam arról hogy a szüleid meghaltak, és hogy adoptáltak. - kezdett bele a mondani valójába.
- Igen?! És? !- türelmetlenkedtem.
- Tudom kik az igazi szüleid. - Itt a szívem akkorát dobbant, hogy azt hittem ő is hallotta.
- Kik?
-  Sinuhe Cabello és Alejandro Cabello. A te igazi neved Sofia Cabello.
- Mi?!
- Ne haragudj!
- Miért haragudnék?
- Mert én mondtam meg.
- Ez életem legjobb híre. - a nyakába ugrottam. Kiszaladtam az ajtón. Enciék hez. Annyira izgatott voltam. Annyira erősen kopogtam hogy azt hittem kitöröm az ajtót. Enci nyitott ajtót. Vadállat módjára ellöktem az utamból. Shawn ott volt a konyhába. A nyakába ugrottam. Nagyon furcsálta ezt az egész helyzetet. Sírtam. Enci meg állt az ajtóba és nézte mi fog történni.
- Shawn. Nem vagyunk testvérek. - zokogtam a mellkasába ,ugyanis elég magas én meg csak 160 cm vagyok.
- Ennek annyira örülök. - még szorosabban kezdett el ölelni.
- Drágám. Gyere nekünk mennünk kell. - szakított el Enci Shawntól. Shawn őt is meg ölelgette. De őt jobban mint engem. Mostmár a szív fájdalomtól sírva szaladtam ki a házból.  HAZA szaladtam. Cam ott ült a kanapén ,és beszélgetett Camillaval. Látták, hogy sírok ezért csoportos ölelésbe fogtunk. Megint kopogtak. Cam kinyitotta az ajtót. Egy csomó fiú volt. Eszembe jutott hogy ők Cameron haverjai.
- Sziasztok! Jack is itt van?- törölgettem a könnyeim.
- Melyik ?
- Kettő van?!
- Igen. De mindkettő itt van. - elő lépett Jack. Az a Jack aki illedelmesen a fejemhez vágta, hogy ne csábítsak el több Magconos fiút.
- Szia Med! - jött oda lehajtott fejjel.
- Ne közeledj! - ordítottam rá.
- Sajnálom. Sajnálok mindent. Nem akartam úgy fogalmazni. Nagyon bunkó voltam. - vallotta be.
- Tudok róla. - gúnyolódtam.  De megsajnáltam. Meg öleltem.
- Megbocsátok....Nem akarlak el csábítani. - viccelődtem.
- Oké most hogy így szent a béke. Mondjuk miért jöttünk. - lépett elő Nash.
- Oké. Mondd már. - sürgettem.
- Mit érzel Shawn iránt? - tette fel a lehető legnehezebb kérdést.
- Nash. Figyelj. Ő küldött titeket?!- tettem csípőre a kezem. - Neeeem. - húzta a szót.
- Nash.- kiabáltam rá. Erre le jött Márk a lépcsőn, és hátulról betakarta a szemem. Megijedtem.
- Jó reggelt! Fel ébredtél ebédre? !-fordultam Márk felé. Majd hogy bizonyítsam a fiúknak, hogy már nem szeretem Shawnt,  meg csókoltam Márkot. Igazából még Szeretem Shawnt de a fiúk nem szálltak volna le rólam. Mark is meglepődött.
- Azt hittem már hogy soha se kelsz fel . szívem. -megböktem az oldalát nem feltűnően.
- Jaj drágám. Ha tudom hogy vársz akkor hamarabb fel kelek, hogy láthassam azt a gyönyörű zöldes barna szemedet. Milyen jó úgy ébredni hogy tudom hogy egy gyönyörű lány fekszik mellettem, aki szeret. Tudni hogy bármit megtennél a szerelmünkért. Tudni hogy legalább egy ember van akire számíthatsz. Tudni hogy a lány akit szeretsz viszont szeret. Tudni hogy csak te kellesz neki. Tudni hogy csak a tiéd ez a gyönyörű lány.  És tudni hogy ugyan úgy kívánja az ölelésedet. Kívánja a csókodat. Kívánja hogy csak vele Légy. Egy mondattal Shawn egy marha hogy el eresztett egy ilyen lányt mint Med.- olyan volt mintha komolyan mondta volna. Pár perc múlva esett le hogy ez egy vallomás volt.
- Igen szeretnék a barátnőd lenni! - ordítottam.  Bárki jó hogy el felejtsem Shawnt. Camilla közbe gondolom haza ment. Vagy Shawnnál van. De remélem hogy az első felvetésem az igaz. Egy tíz percig néma csend honolt a házban. Nash megtörte ezt a csendet.
- Nem csak ezért jöttünk.
- Hanem?!- idegeskedtem.
- Camnek el kell jönnie.
- Hova?- ne már hogy itt hagy. Pont most. Mint Csoki Beni. Ő is a legjobb időben hagyott magamra. Nem is tudom mi van vele a buli óta. De nem is baj.
- Persze. Menjen csak el. Pont mikor szükségem lenne rá. Igen menjél csak. Menj Cameron.  Gyorsan . Szaladj. - gúnyolódtam. - Gyere Márk! - megfogtam Márk kezét, és fel húztam a lépcsőn.
- Szedd össze a cuccaid.- parancsoltam rá. Ő elkezdett pakolni. Egyszerre végeztünk. Mindketten csak egy- egy bőröndöt hoztunk. Mark nem tudta hova megyünk de bízott bennem.
- Mehetünk Med? !
- Igen drágám. - lementünk a lépcsőn. Azt láttam, hogy Shawn és Enci ott vannak a srácok előtt. Enci Cameron nyakában van. Biztos megtudta, hogy tesók. Megfogtam Márk kezét, és Ahogy le értünk a lépcsőn, megcsókoltam. Enci , Shawn,  Cam meg mindenki árgus szemekkel nézett. Mentünk volna kifele az ajtón de egy erős kéz visszatartott.
- Hova mész? - Cam fogta meg a kezem. Én nem válaszolva erre a kérdésére odamentem Encihez. Megöleltem ,végül is csak a barátnőm. Majd megfogtam Márk kezét, és elindultunk. Idő közben hívtunk taxit. A taxis ott várt a ház előtt. Be szálltunk.  Mikor oda értünk a reptérre, meg vettük a jegyeket.
- Szóval. Hova is megyünk? - törte meg a csendet bátortalanul Márk.
- Havana-ba.
- Miért mi van ott?
- Az igazi családom.

Fel szálltunk a gépre. Elaludtam Márk vállán. Mármint az elején csak próbáltam.
- Ne feszíts be! Úgy nem kényelmes! - szóltam rá.  Utána nem emlékszem mi volt. Mert elaludtam. 2 óra múlva Márk elkezdett költögetni.
- Mindjárt ott vagyunk. Kezdjük össze szedni a cuccainkat nehogy valami itt maradjon. 
- Rendben.

Megérkeztünk Havanaba. Nem Is tudom milyen nyelven beszélnek itt. Camillatól meg elfelejtettem el kérni a telefon számát. Fel kellett hívnom Shawnt. Közöltem Márkkal az ötletem, ő csak bólogatott.

- Szia Shawn! Med vagyok.
- Med. Hol vagy?
- Az most lényegtelen. Tudod
Cammila számát?!
- Igen de minek?
- Ne kérdezősködj már annyit.  Add le Camilla számát.
- Oké oké. Szóval.+2345678907 ( a szám igazából nem létezik )
- Köszi Szia. - majd leraktam.

Már kezdtem is  tárcsázni Camilla számát.

- Halló itt Medison Hard! Camillat keresem.
- Szia Med!  Camilla vagyok. Mondd.
- Itt vagyok Havanaban. Csak nem tudom hogy hol laktok.
- Küldök érted egy taxist. - nagyon örült ahogy a hangjából hallottam. Mark felé fordultam.

- Mégis csak el jutok a szüleim hez.- aztán olyan szorosan öleltem, hogy levegőért kapkodott. Megérkezett a taxi. Valamit magyarázott, de nem értettem. Egy óriási fehér háznál álltunk meg.