Fekete lótusz

3.fejezet

Újra egy csodálatos szenvedéssel teli reggel. Azt hiszem már nem is kéne csodálkoznom a csupa verejték homlokomon, és a szanaszét rugdalt párnákon és takarón. Lassan a rémálom olyan általános dolog lesz, mint a lélegzés. Mindig ugyanaz. Apám homályos arca. Majd egy kocsironcs, ami körül minden csupa vér. Volt osztálytársak arca, amik gonoszan vigyorognak miközben az iskolaszekrényemet rózsaszínra festik, aztán orrba vágnak, hogy vérezni kezd, majd a véremmel írják a homlokomra, hogy ,,mocskos buzi'' majd egy fehér csempés fürdőbe jutott, ahol vérvörös vízben ülök, egy borotva pengével a kezemben. Mindig ugyanezek, vagy csak simán vér, vagy bármilyen halál. A rémálom sokkja még mindig bennem van mikor elindulok zuhanyozni, hogy magamhoz térjek és jobb passzban legyek. Viszonylag felfrissülve kapom magamra a ruháimat. Anya szokás szerint nincs itthon. Sietős reggeli után már kisebb gyomorgörccsel, de annál inkább dobogó szívvel indulok suliba. Mikor oda értem Erik nem volt ott, de erre számítottam, úgy tűnt ez nála már megszokott. Csengetéskor toppant be, elindult felém magabiztos léptekkel, rám villantotta azt a csodás mosolyt, az aranyos gödröcskéivel, majd levágta magát a mellettem lévő székbe. A nap unalmasan és eseménytelenül telt az utolsó óráig: tesi. Kicsit idegesen mentem az öltözőbe, két indok miatt. Egyszerűen nem bírtam ha valaki póló és nadrág nélkül lát plusz hát Eriket viszont meglepően nagy lelkesedéssel szerettem volna póló és nadrág nélkül látni. De direkt elfordultam, még véletlen sem néztem rá. Amilyen gyorsan tudtam átöltöztem és villámsebesen száguldottam ki. Tesin fociztunk, nem meglepő. Az óra után sietősen mentem átöltözni, majd gyors léptekkel hagytam el az iskolát. Nem akartam Erikkel társalogni, minél hamarabb ki szerettem volna verni a fejemből. Otthon kitaláltam, hogy csinálok spagettit, ha már anya szokás szerint még dolgozik és mikor hazaér úgyis éhes lesz. Mikor végeztem a kajával gyorsan ránéztem a telómra, majd láttam, hogy Erik megkérdezte, hova siettem ennyire, hogy baj van-e. Gyorsan magyarázkodtam, hogy csak anyám miatt siettem, mert reggel a lakáskulcsot itthon hagyta és nem tudott bejönni. Majd spagetti evés után nekiálltam a tanulásnak. De valahogy az lett a vége, hogy telóval a kezemben, vigyorral az arcomon ültem egész estig a nyitott könyvek mellett. Mikor hallottam, hogy anya beállt a garázsba mosolyogva szaladtam le hozzá. Mikor meglátott meglepődött és megjegyezte, hogy nagyon derűs vagyok. Én csak megvontam a vállam, majd mosolyogva mondtam neki, hogy csináltam spagettit neki, ezután hosszasan meséltem neki a napomról, hogy az osztálytársak kedvesek, körbevezettek, hogy állandóan odajönnek hozzám, még akkor is ha valószínűleg úgy nézek ki mint aki mindjárt megöl valakit. Vigyorral az arcomon említettem Eriket is. Anya elgondolkodóan nézett, majd inkább nem kérdezett. Kicsit beavattam mikor volt az előző sulimban a balhé, de a fiúkat szeretem részt alig meséltem neki, plusz ő tudatosan ki is zárja a dolgot. Mosolyogva figyeltem ahogy eszik, kérdeztem a napjáról. Kilenckor fáradtan, de nagyon boldogan indultam a szobámba. Erik persze írt, a szívem annyira vert, hogy azt hittem elájulok. Felhozott sok témát, de leginkább a barátnő téma volt nehéz rész. Én persze nyugodt szívvel mondtam neki, hogy nincs és viccelődve említettem neki, hogy magamat ismerve nem is lesz. Ő nevetve válaszolta, hogy jelenleg neki sincs, de van egy lány akivel lehet lesz valami. Ennél a résznél egy cseppet elment a kedvem, elköszöntem tőle, majd egy gyors zuhany után fanyar ízzel a számban mentem el aludni.