Fekete lótusz

15. fejezet

Vidáman keltem reggel Erik kezében. Hozzá tudnék szokni ehhez. Az éjszakai nyugtatgatáshoz, az ölelésekhez, a csókokhoz. Ahhoz, hogy lássam minden percben. Az ő arcán is mosolyt láttam, kicsit kevésbé tűnt fáradtnak a tegnapi naphoz képest. Ennek örültem. Nem akartam, hogy bármi baja legyen. Azt akartam, hogy minden jó legyen neki. Olyan jó legyen neki, amilyen jó ő maga is. Tudom, hogy nem hiszi magát jónak, sőt. Akármit tesz nincs megelégedve magával. Meg akartam mutatni, hogy pedig ennél jobb nem lehet. Fantasztikus egyéniség. A megfelelési kényszerével együtt. A rossz alvás miatti fáradtságával is. Mindenhogyan. És ezt nem csak azért mondom, mert beleszerettem. Ez is közre játszik. De attól még, ha nem lennék belezúgva akkor is fantasztikus embernek találnám, egy tökéletes havernak. És ezért is gondolom, hogy nálam jobbat érdemel. Jobbat érdemel nálam és jobbat érdemel annál a csajnál is. Mégha most mosolyog is, nem tudtam meddig tart ez. De azt akartam, hogy örökké tartson. Ragyogjon a mosoly az arcán minden egyes nap. Nekem mindegy ki kell ehhez. Ha miattam mosolyog így, akkor vele leszek addig, amíg szeretné. Ha más miatt, akkor nekem úgy is jó. Erik mosolyogva közölte, hogy elmegyünk az erdőbe, ha esik, ha fúj. Lelkesen helyeseltem az ötletét, megreggeliztünk, majd egy pléddel, szendviccsel és üdítővel el is indultunk. Erik megint a kezembe nyomott egy répát, ami egyértelmű jele volt annak, hogy meglátogatjuk Pörit. Aminek nagyon örültem, egyszer láttam azt a kisnyulat, de máris megimádtam. Lassan sétáltunk egymás mellett, kézenfogva. Szívem hevesen dobogott, még mindig nagyon erősen hatott rám a jelenléte. Nem akartam megkérdezni tőle, hogy ez mi. Hogy velünk tulajdonképpen mi van. Akármi is, azt akartam, hogy sose múljon el. A nyuszi úgy, mint múltkor rávetette magát a répára. Bizonytalan kézzel simogattam a puha, hófehér bundát, Erik csak mosolyogva figyelt. Miután a nyuszi elrágcsálta a répát és egy évre elegendő simogatást kapott tovább indultunk a tóhoz. Mikor oda értünk én most jobban korül néztem, előzőleg meg sem vizsgáltam a terepet. Volt egy kicsi móló, elkorhadt fa deszkákból. A tó tiszta volt, az alját kavicsok borították. Halak uszkáltak benne. Gyönyörű volt. Erik eközben el is helyezkedett a pléden, egy szendviccsel a kezében. Vissza mentem hozzá, majd elfogadtam tőle a felém tartott szendót. Ő miután megette a szendvicset elfeküdt, nyújtózott egyet, úgy hogy a pólója felcsúszott ettől minden idegsejtem rá akarta vetni magát.  A kajálás után én is elfeküdtem, majd a szemem sarkából láttam, hogy felém fordul. Én is ezt tettem. Szembe találtam magam az igéző szemeivel. A csodás ajkaival, amit amióta megcsókoltam, folyton csak csókolni akarok. Ő mintha hallotta volna a gondolataimat közelebb húzódott, majd megcsókolt. Megint lassan, mintha félne valamitől. Ajka puhán érintette az ajkamat. A szívverésem felgyorsult, belülről felgyulladtam. Kezét az arcomra tette, bizsergést okozva ott, ahol megérintett. Egyre jobban csókolt, egyre közelebb húzodva hozzám, kiszorítva a levegőt közülünk. Szinte rajtam feküdt, úgy csókolt, hogy már a lélegzetem is felgyorsult. Még közelebb akartam tudni magamhoz. Elhúzodott tőlem, majd a fejét a mellkasomra tette. Így pihentünk, teljes csendben. Csak a madarak csiripelése hallatszott, a szél hangja, ahogy fújta a fákat. A halk lélegzésünk, teljesen egyszerre, tökéletes összhangban. Majd az övé egy cseppet lassabb lett, hallani lehetet, hogy elaludt. Aminek örültem, hiszen így kevésbé lesz fáradt. Figyeltem az eget, a siető felhőket, az elsuhanó madarakat. Ez volt a teljes béke, a nyugalom. Ő a melkasomon pihent, senki sem zavart minket, itt voltunk a nyugodt természetben. Behunytam a szemem, összpontosítottam a csendre, ami mégis tele volt zajokkal. Majd elaludtam. Szép álmom volt, Erikkel. Gyönyörű. Kézenfogva sétálgattunk egy városban, nevetve, majd kürtöskalácsot eszegetve. Tökéletes volt. Majd arra ébredtem, hogy Erik csókolgat. Mosolyogva mondta, hogy el kéne indulnunk vissza, még haza akar érni a szülei előtt. A kezemnél fogva húzott fel, majd magához húzott, megcsókolt, a csipőjére tettem a kezem még közelebb húzva magamhoz. Mosolyogva húzodott el. Összehajtogatta a plédet, megfogta a kezem, majd vissza indultunk. Mosolyogva mesélt, sok története volt az erdőről, hogy mik történtek vele itt. Nevetve értünk hozzájuk, egyre több vicces sztorinkat megosztva egymással. Ettünk egyet, majd megcsókoltam, elbúcsúztam és elindultam haza. Otthon anyának mondtam, hogy jó volt a buli, hogy Erikéknél is jó volt, jól szórakoztunk és hogy megint elvitt az erdőbe. Mosolyogva hallgatta, majd elmondta, hogy tegnap este pár kolléganőjével ő is elment szórakozni. Őszintén örültem vele együtt, hiszen ez nagyon jó hír volt. Sokáig beszélgettünk, mindenről, ami eszünkbe jutott. Majd fáradtan ölelt meg és búcsúzott el. Én még Erikkel beszélgettem, zuhanyoztam, majd addig írtam neki, amíg telefonnal a kezemben el nem aludtam.