Fekete lótusz

7. fejezet

Reggel nagyon hamar keltem fel, izgatott voltam a buli miatt. Bár sajnos még az iskolát túl kell élni. Reggel lezuhanyoztam, hátha nyugodtabb leszek, de nem nagyon sikerült lenyugodnom. Sietősen összedobtam egy szendvicset, megettem, majd elindultam az iskolába. Erik igazából csak az osztályunkat hívta meg, így nem csodálkoztam rajta, hogy mindenki arról beszélt milyen jó buli lesz ma. A nagy zaj egy idő után kezdett idegesíteni, így inkább zenét hallgattam, hogy kizárjam a morajt. Mikor Erik is beért, szokás szerint késve, csak mosolyogva intettem neki, elmosolyodott, visszaintett, majd elővett egy papírt és írt rá valamit. Oda csusztatta elém ,,Eleged van az emberekből antiszockám?'' ,,Valami olyasmi'' körmöltem le neki a választ. Majd egyszercsak Erik mosolyogva elővett egy ugyanolyan fejhallgatót, amilyen nekem van. ,,Nekem is'' írta. Nevetve néztem ahogy fejhallgatóval a fején a padra dönti a fejét és pihen. Még ez a kis mozdulat is teljes szívrohamot okozott nekem. Egyből elképzeltem, ahogy az ágyán fekszik és én mellette fekszem, őt ölelve. Erre a mosolyom csak még szélesebb lett. Az órák unalmasan, a szünetek zenehallgatással és az Erikkel való teltek. Suli után közösen léptünk ki a kapukon, megbeszéltük, hogy csak hazaugrom, és nemsokára megyek hozzájuk segíteni a cuccokkal. Hazaértem, megettem egy csokit, majd lezuhanyoztam, átöltöztem és siettem is Erikhez. Nagyon szerettem náluk lenni, olyankor ő is lazábban viselkedett, közvetlenebb volt, mint a suliban. Mikor odaértem hozzájuk segítettem kipakolni neki a piákat és a kajákat. Kiraktuk az összes kerti széket a medence mellé. Bezártuk a szülei szobáját, hogy még véletlenül se találjon be valaki oda. Mire végeztünk már közel volt az idő amikorra a többieket vártuk. Fáradtan ültünk le a kanapéra, Erik bezzeg az ölembe rakta a lábát, csak mert nem fért el. Ő bealudt, én meg a telefonomat bújtam, míg meg nem szólalt a csengő. Kevin volt az, Áronnal és Márkkal. Majd sorban szállingóztak a többiek. Sokan hoztak még piát, azzal a mondattal, hogy a jóból sosem árt a sok. Majd mindenki iszogatott, valaki a medencében foglalt helyet, volt aki a játékterembe találta fel magát. Eriket meg engem folyton bombáztak azzal, hogy jó lett. Majd ahogy telt az idő a pia kezdte kifejteni a hatását, mindenki táncolt, beszélgetett. Én és Erik csak fáradtan ellenőrizgettük, hogy minden oké-e, plusz akivel tudtunk beszélgettünk. Én ezalatt annyi pletykát gyűjtöttem össze, hogy valószínűleg ha nyitnék egy pletykalapot, egy egész évig tudnék írni valamiről. Én megittam egy sört, ami már bőven a szokásos alkohol adagom felett volt, sosem voltam nagy ivós, és nem hiszem, hogy Erik mellett szerettem volna tesztelni milyen az, ha be vagyok rúgva. Erik viszont mikor utoljára láttam elég boldog volt a pia hatása miatt. Épp őt kerestem, mikor a konyhában meg is találtam, csakhogy Luca társaságában. Erik a pultnak dőlt, a lány tapadt rá, mint az emberre a vizes ruha. Aztán a lány hirtelen lekapta Eriket. Erik úgy tűnik egy ideig gondolkozott mit csináljon, majd meglátott engem, én erre fogtam magam és kiviharzottam. Kimentem az udvarra, a medence mellé ahol szerencsére nem volt senki. Idegesen kezdtem fel-le járkálni. Erik persze már meg is jelent.
-Alex, már megint mi bajod van?- kérdezte tőlem, dühösen, de kicsit aggódóan.
-Semmi. - válaszoltam neki olyan hangsúllyal, amiből valószínűleg vágta, hogy nagyon sok minden.
-Ahha, értem. Miért nem tudsz őszintén elmondani nekem semmit sem?- kérdezte tőlem dühösen. Majd a hajába túrt. Persze ezt is kurva szexin.
-Bocs. Elmehetek? -kérdeztem.
-Nem, nem mehetsz sehova.- fogott le Erik. Ahol megérintett bizseregni kezdett a bőröm.
-Na, engedj már el. - kezdtem el lökdösni.
-Nem, addig nem engedlek el, amíg nem beszélsz. Vaagy bele nem löksz a vízbe. -mondta vigyorogva, abban a hitben, hogy nem merem bele lökni.
-Biztos ezt akarod? - kérdeztem tőle, engedélyre várva.
-Ahha, addig nem hagylak. - adta meg az engedélyt.
- Okké. - mondtam neki, majd löktem is vigyorogva. Viszont ő meg ravasz vt és húzott magával. Együtt csobbantunk a vízbe. Én dühösen kezdtem el kiúszni, ő nevetve jött utánam. A létránál megállított.
-Mikor fogsz végre megnyílni?- kérdezte szomorúan.
-Nem tudom. Mehetek? - kérdeztem színtelen hangon.
-Ne. Kérlek maradj még. - kérlelt.
-De csurom víz vagyok, plusz fáradt is már. - kezdtem el az indokokat sorolni amik miatt haza akartam menni.
-Adok ruhát, kapsz kávét is, csak légyszi maradj. - mondta azon az aranyos hangon.
-Okké, a kávét nem fogadhatom el, de száraz ruhának örülnék. Maradok még a buli végéig, úgy jó? - kérdeztem tőle.
- Igen, tökéletes. Szükség van a segítségedre. Alapból azt hiszem már hazaküldök most mindenkit. Na, gyere, adok ruhát. - mondta. Aztán a szobájába mentünk, a szekrényéből halászott nekem ruhákat, a kezembe nyomta és magamra hagyott. Miután átöltöztem a fürdőben megszárítottam a hajam, majd lementem Eriknek segíteni. Döbbenten vettem észre, hogy az emberek nagy része már elment. Erikkel mosolyogva búcsúztunk el a többi embertől. Majd elkezdtünk rakodni, miután sikerült én is terveztem elindulni. Erik kikisért, homlokráncolva nézett az égre.
-Remélem nem lesz eső.- mormolta, majd jó éjszakát kívánt és megköszönte, hogy segítettem. Én lassan indultam el haza, elgondolkodva a történteken. Majd egy villámcsapás szakította meg a gondolatmenetem, utána egy hatalmas dörgéssel. Egyből elöntött a pánik, a levegővételem felgyorsult. Majd megcsörrent a telefonom.
-I-i-geen?- kérdeztem remegő hanggal.
-Alex, hol jársz? - kérdezte idegesen Erik. Körülnéztem.
-A játszótérnél. - válaszoltam.
-Basszus, az nagyon messze van tőletek. Fordulj vissza, ma nálunk alszol, indulok feléd. - mondta, majd letette. Úgy látszik megjegyezte, hogy mennyire félek a viharoktól. Elindultam visszafele, féluton találkoztam Erikkel. Egy esőkabátot szorongatott a kezében, rám adta, majd mikor látta, hogy teljesen ki vagyok, megfogta a kezem és úgy irányított vissza hozzájuk, közben próbált megnyugtatni. Mikor elértünk hozzájuk kicsit megnyugodtam, de nagyon fáradt voltam. Erik megágyazott, adott törölközőt, alvós cuccot, azzal a paranccsal, hogy menjek, zuhanyozzak le, majd utána feküdjek le aludni, mert alig állok a lábamon. Én kómásan engedelmeskedtem neki.
-Jó éjszakát és köszönöm. - mormoltam neki félálomban.
-Bármikor Alex. Aludj jól. - hallottam félig a választ. Majd bealudtam. Álmomban megint láttam apámat, minden csupa vér volt, és egy ijesztő, arcnélküli ember elvonszolta anyámat, én kiáltozva futottam utána, de nem értem utol, majd hátrafordult, kezében pisztollyal, villámlott, és akkor lőtt amikor dörgött az ég. Összerogytam, sírva feküdtem el a földön, kiáltozva anya után. Majd hirtelen megszakadt az álom, arra keltem, hogy Erik rázza a vállam.
-Alex! Ébredj. Nincs semmi baj, nem bánt senki, csak egy rossz álom. Itt vagyok, senki nem bánthat.- nyugtatott álmos, aggódó hangon.
-Annyi vér volt. - mondtam neki, félig aludva. Erik megfogta a kezem.
-Shhh. Aludj tovább Alex, vigyázok rád. Aludj szépen. - mondta nekem halkan.
-Köszönöm. - suttogtam neki, majd az ő kezét fogva vissza aludtam.