Fekete lótusz

12.fejezet

Ugyanúgy, mint tegnap, teljesen lezsibbadva keltem fel. A fejemet a kezemre támasztottam, a nyálam enyhén rácsorgott. Megdörzsöltem a szemem, nem akartam megtudni mennyire nézek ki szarul. Erik fogta a kezemet, óvatosan kihúztam a kezéből. Lassan mentem ki mosakodni és fogat mosni, utána leugrottam a büfébe valami ehető dologért. Mikor visszatértem Erik szobájába már ő is ébren volt, rajta is látszott, hogy ennél jobban is aludt már.  Majd bejött az ápoló ellenőrizte Eriket, majd oda adta neki a reggelinek szánt szendvicset. A délelőtt folyamán meglátogatott minket a takarító is és az orvos is. Azt mondta, hogy Erik ma már hazamehet. Ennek nagyon örültünk, hiszen egyikünk sem volt oda a korházakért.  Játszottunk még párat a kártyával, most Eriknek is jobban sikerült, örömittasan nevetett amikor elkezdtem hülledezni, hogy tuti csalt. Ezzel telt el a délelőtt, ebédre zöldséglevest kapott, meg rakott karfiolt. Mellé egy almát, ami szerintem szebb napokat is megélt. Röhögve adtam oda neki a muffinos zacskót amikor megláttam az arcát. Erik hálásan nézett rám, majd az arckifejezését azzal magyarázta, hogy nem szereti a karfiolt. Délután össze szedtük a cuccainkat, majd vártuk a szüleinket. Mikor megérkeztek egyből beszélgetni kezdett. Mosolyogva figyeltem, ahogy anya is velük nevetett. Ugyanúgy mint én, ő sem volt nagyon barátkozó típus, bár ennek leginkább a munkája és én voltunk az okai. Sokat dolgozott, de mivel anno inkább velem volt otthon, nehogy kárt tegyek magamban. Abban az időben elég sok fejfájást okoztam neki azzal, hogy sokféle módot találtam arra, hogy bántsam magam. Így méginkább hanyagolta a kapcsolatokat más emberekkel. Majd egy idő után, mikor abbahagytam a vagdosást és mindenféle önbántalmazó dolgot kicsit nyugodtabban hagyott magamra.  Kellett a zárójelentés, ezért nagyon sokat vártunk. Anya és Erik szülei összebarátkoztak, mosolyogva beszélgettek amíg vártunk. Majd mikor megvolt minden, együtt indultunk ki a korházból. Erik megköszönte, hogy maradtam vele, én pedig elkezdtem mentegetőzni, hogy ez volt a legkevesebb, miattam jutott be. Erre megint közölte velem, hogy hülye vagyok. Nevetve köszöntünk el egymástól. Mosolyogva ültem a kocsiba. Anya meg is jegyezte, hogy nagyon vidám vagyok, de nem is csodálkozik rajta. Szerintem őt is elvarázsolta Erik, meg Erik szülei is. Este pattogtatott popcornt majd leültünk filmet nézni. Mindketten nagy star warsosok vagyunk és mikor néha filmezős estét tartottunk mindig star wars volt az, amit néztünk. Egyszerűen nem tudjuk megunni. Van rész amit mindketten kivülről fújunk. És még a kedvenceink is ugyanazok.  Majd 2 rész és egy csomó nasi után fáradtan vonultunk el a szobánkba. Én küldtem Eriknek egy vicces cicás videót, tekintve, hogy imádja a kisállatokat, plusz csak úgy nagyon szerettem volna beszélgetni vele. Válaszként küldött egy ugyanolyan hülyeségekkel teli videót. Végig beszélgettük az éjszakát. Annyira jó volt, hogy annyi mindenről tudtunk beszélni. Arcomon a szokásos mosollyal írtam neki, vagy olvastam amit írt. Őszinte mosollyal, amit Neki köszönhettem. Soha, senki nem volt ilyen jó hatással rám. Utálom az embereket, sosem barátkoztam, kerültem mindenkit. Amióta őt ismerem, nem azt mondom, hogy egyből egy fhuu de nagy barátkozó ember lettem, de ha valaki hozzám szólt nem küldtem el, nem raktam a fejemre fel a fejest. Anyámmal is jóban lettem, nyitottabb. Megváltoztatott. Még mindig sokszor volt rossz kedvem, de neki köszönhetően többet voltam jobb hangulatban és nem akartam már csak túl lenni az Életnek nevezett szarságon. Jobbá tette a dolgokat. Már azzal, hogy a barátomnak nevezhettem. Még az sem változtatna, ha csak barátok lehetünk. Ennek ellenére amióta ismerem annyit mosolyogtam és nevettem, mint eddig egész életemben. Ezen gondolkodva és a mosollyal, ami akkor jelenik meg az arcomon ha vele beszélgetek, elbúcsúztam tőle. Majd gyors zuhany után fáradtan feküdtem le az ágyamba. Rajta gondolkodtam addig, míg el nem aludtam.