Fekete lótusz

5.fejezet

Reggel mikor felébredtem valami hiányzott. Majd rájöttem, hogy nem volt rémálmom. Kómásan kaptam magamra valami ruhát, majd csoszogtam le enni valamit. A hűtőn megint üzenet: ,,Valószínűleg este érek csak haza, kaja van. Legyen jó napod! Puszi:anya'' Lassan indultam el a suliba, félve, hogy kint megint Lucát és Eriket találom. A suli elé érve viszont boldogan nyugtáztam, hogy Luca mellett nincs ott Erik. A termünkbe érve a szívem meglódult, hiszen Erik már a helyén volt. Mosolyogva huppantam le mellé. Vidáman köszöntem, mire megjegyezte, hogy azt hiszi sikerült este felvidítania. Az előttünk ülő Emese fura tekintettel nézett hátra, én és Erik összenéztünk, majd nevetésben törtünk ki. A nap unalmasan telt, az osztály még mindig nagyon szuper és nagyon jó döntés volt, hogy ide jöttem át. Utolsó óránk fizika volt, én unalmamban játszottam az egyetlenegy játékkal, amit körülbelül ezer éve töltöttem a telefonomra és körülbelül játszottam vele kétszer. Erik elém tolt egy papírt: ,,Ha már ilyen jó lövész vagy délután átjöhetnél hozzánk egy kicsit komolyabb harcos játékkal játszani''. Ezen egy kicsit meglepődtem, hiszen Eriknek van egy csomó haverja, és mégis Engem hív át magukhoz. ,,Jól van, de már most halott vagy'' válaszolom neki. ,,Elhitted, engem nem tudsz legyőzni.  A szüleim nem lesznek otthon, szóval miénk lesz a kecó. Rendelek pizzát is.'' Írta. ,,Ezt megbeszéltük.'' válaszoltam repeső szívvel. Suli után hazadobtam a cuccom, lezuhanyoztam, majd izgatottan indultam el Erikékhez. Mikor odaértem azzal köszöntött, hogy tisztára úgy nézek ki, mint akit halálra fog alázni. Megkínált kólával, majd levezetett a pincébe, ami egy konkrét játékterem lett. El helyezkedett a kanapén, látszott rajta, hogy túlteng benne a versenyszellem. Egy sor játékot lejátszottunk, váltogatva a győztes szerepét. Majd megszólalt a csengő, végre megérkezett a pizza. Erik boldogan hozta le. Szinte benyomtuk az egészet. Az utolsó szeletet viszont mindketten akartuk, és a vége az lett, hogy elkezdtünk bírkózni, hogy kié legyen az utolsó szelet. Ha valaki lejött volna, csak azt látta volna, hogy két nagy srác random bírkózik, mint két kisgyerek. Nekem a szívem konkrétan ezerrel vert, egy idő után elfáradtunk, és beállt az a tipikus zavart csend. A szemét sikerült közelebbről megcsodálnom, barna szeme van, ami hétköznapi, rajta mégis olyan mintha valami hű de különleges szín lenne. A szeme mosolygott, amikor rám nézett. Majd zavartan néztünk félre, ő lekászálódott rólam.  Majd megköszörültem a torkom és rekedt hangon közöltem vele, hogy övé lehet az utolsó szelet, de cserébe csocsózzunk egyet, abban tuti én nyerek. Megfogta a kést félbevágta a szeletet, röhögve mondta, hogy az elején is ezt kellett volna tennünk és elkezdett veszekedni, hogy úgyis ő nyer. Nem volt igaza, mert az öt játékból négyszer én nyertem. Mosolyogva szitkozódott, majd gratulált és azt mondta, hogy ebből visszavágó lesz. Még kicsit beszélgettünk, majd hazajöttem.  Nem sokkal utánam anya is hazaért, elmeséltem neki milyen jó napom volt, kérdeztem, hogy az övé hogy telt, mondta, hogy jól de fáradt. Ezzel a résszel nagyon tudtam azonosulni, én is úgy éreztem, hogy még ülve, ágyudörgés mellett is el tudnék aludni. Fáradtan mentem zuhanyozni, alvás előtt gyorsan visszaírtam Eriknek, plusz jó éjt kivántam neki, majd be is aludtam.