Fekete lótusz

9.fejezet

Ma próbáltam minél tovább aludni, tekintve, hogy nincs suli. Dél volt amikor sikerült felébrednem. Kómásan sétáltam le a földszintre. Anya vidáman köszönt, majd elém tett egy nagy tányér krumplis tésztát. Visszaköszöntem, majd nekiálltam a kajálásnak. Anya végig csendben ült mellettem, úgy tűnt valamiről nagyon beszélgetni akar. Végül nem tudott, mert Erik hívott, hogy menjek át hozzájuk, mutatni akar valamit. Nem mondja meg mit, de legyek olyan ruhában amit nem féltek. Anya mosolyogva mondta, hogy szórakozzunk jól és,ha lehet szóljak haza,ha esetleg ott ragadnék. Gyorsan lezuhanyoztam, sietősen felöltöztem, majd szinte repültem ki az ajtón, hangosan elköszönve anyától. Kiváncsian igyekeztem Erikékhez, nagyon tudni akartam, hogy mit fog mutatni. Mikor odaértem vidáman fogadott, meglepetésemre hátra vezetett az udvaruk végén lévő kiskapuhoz. Ott fel volt akasztva egy vödör, kiemelt belőle egy répát, vigyorogva a kezembe nyomta, majd elindult az erdő felé. Mindig kiváncsi voltam, hogy milyen lehet, mert kivülről láttam, viszont sosem jártam ott. Itt laktam ebben a városban kiskorom óta, de van olyan rész, ahol még sosem jártam. Ilyen ez az erdő is. Erik mosolyogva és csendesen sétált mellettem, mintha valami nagy bomba tervet eszelt volna ki. Sétáltunk már negyed órája a kicsi ösvényen, amikor mondta, hogy forduljunk le. Kiváncsian és kicsit ijedten követtem őt, távolodva a kitaposott ösvénytől. Egy idő után megállt egy nagy üreg előtt. Elkérte a répát, majd mikor közelebb ment egy fehér orrocska jelent meg az üreg előtt szimatolva. Majd mintha megérezte volna, hogy nem bántjuk és még enni is hoztunk neki, kibújt a lyukból egy nyuszi. Szinte teljesen hófehér volt, leszámítva a hátán lévő apró lóhere alakú barna foltot. Én ott teljesen meghaltam, nagyon aranyos volt. Erik oda adta neki a répát, majd nevetve figyelte, ahogy a nyuszi szinte ráveti magát.
-Pörköltnek neveztem el.-mondta röhögve. - Persze nem hagyom, hogy valaki megegye, de egyszerűen muszáj volt. Ezt a nyuszit senki sem fogja megenni. Ugye, Pörkölt?- kérdezte mosolyogva a nyuszitól, majd megsimogatta.
- Nagyon aranyos. - mondtam Eriknek teljesen ámulatban. Valamiért ha cuki állatot láttam meg akartam dögönyözni meg ilyenek. Alapjáraton sokszor mindenkit megölnék a francba, de a cuki állat, az cuki állat.
-Igen, az. Imádom. - mondta Erik. - Gyere, mutatni akarok még mást is. Visszafele még megnézzük Pörköltet. - nevetett, majd kézenfogott és elkezdett húzni a nagy gazok és bokrok felé. Majd amikor egy óriási bokorhoz ért, elhúzta az egyik ágát, ami úgy tűnik valami ajtóként szolgált, mert mögötte egy kis ösvény volt, amit alig lehetett látni. Ezen mentünk végig, majd egy idő után mondta, hogy csukjam be a szemem, majd ő irányít. És megfogta a kezem, amitől megint elfogott az a kellemes bizsergés. Így sétáltunk egy darabig, majd egyszercsak megállt és mondta, hogy kinyithatom a szemem. Kinyitottam és egy csodás tisztás volt előttem, a közepén egy gyönyörű tóval. Kis eldugott helynek tűnt, látszott, hogy nem gyakran járnak ide. Volt pár pad, de mind régi és szétesőben. Erik mosolyogva figyelte a reakciómat. Annyira csodálatos volt, annyira hihetetlen, hogy meg sem tudtam szólalni.
-Látom tetszik. - mondta vigyorogva, majd kivett a táskájából egy plédet és leterítette. - Én is így reagáltam mikor rábukkantam. Anyámék szokás szerint nem voltak itthon. Én gondoltam egyet és kisétáltam felfedezni az erdőt. Először a nyúlodút találtam meg, Pörkölttel egyből összebarátkoztam, majd sétáltam egyre beljebb és itt lyukadtam ki. Azóta ez a kedvenc helyem, mindig ide jövök ki, ha mondjuk gondolkozni akarok, egyedül lenni. De néha tanulni is ki járok ide. - mesélt mosolyogva, majd elfeküdt a pléden. - Néha aludni is jobb itt. Egyszer fogtam a sátramat, egy kis kaját és itt aludtam. Életem legjobb éjszakája volt. Hihetetlen a szabad ég alatt aludni, úgy hogy nem zavar senki, látod a csodálatos csillagokat, és teljesen a magad ura vagy. Nincsenek szülők, tanárok, sem barátok akiknek meg kell felelned. Csak te. - mondta, majd lehunyta a szemét. Elgondolkozva néztem a tavat, igaza volt. Amióta itt vagyunk elöntött a nyugalom, nem érdekelt úgy semmi. Csak vele és a csodálatos tájjal voltam elfoglalva. Lefeküdtem mellé, ezen kattogva figyeltem ahogy sorra usznak el a felhők az égen. Olyanok voltak, mint mikor az emberek sietnek, néha egymásnak ütköztek, vagy kikerülték egymást, de sosem szakadt meg az az iszonyú hajtás. Majd lehunytam én is a szemem és elaludtam. Arra keltem, hogy Erik felém hajol és ébresztget.
-Sajnálom, hogy fel ébresztettelek, én is szivesen maradnék itt még, viszont vissza is kell érnünk mielőtt anyámék hazaérnek és Pörkölt is vár minket. - mosolygott, majd elrakta a plédet és elindult visszafele. Én még visszanéztem a tóra, teljesen elszomorodva, mert máris a kedvenc helyemmé vált. Visszafele semmiségekről beszélgettünk, Pörkölt kapott még egy nagy adag simogatást. A szülei nem értek még haza, mikor visszaértünk, de már jócskán elmúlt hat óra.  Erik összedobott pár szendvicset, amire a nagy séta után szükségünk is volt. Majd a szobájában zenét hallgattunk. A zenei ízlésünk nem annyira egyezik de szívesen hallgattam azt, amit ő kapcsolt. Majd a szülei hazaértek, én nekem is el kellett indulni haza. Megköszöntem Eriknek, hogy elvitt az erdőbe, ő meg azt mondta, hogy szivesen mutatta meg nekem, de ne adjam nagyon tovább, mert nem sokan ismerik azt a helyet és nem szeretné, hogyha hirtelen tömeg lenne ott. Megígértem neki, hogy nem fogom híresztelni a dolgot. Ostoba vigyorral az arcomon indultam haza. Otthon anya kiváncsian fogadott, én meg elmeséltem neki mindent. Majd fáradtan mentem el zuhanyozni, bedőltem az ágyamba és egyből elnyomott az álom.