Fekete lótusz

18. fejezet

Eriket ölelve keltem. Mindig megnyugtatott, ha őt öleltem. Ha a kezemben tartottam elöntött az a nyugalom, amit csak vele éreztem. Bár a szívverésem felgyorsult mikor megcsókolt, emellett mégis megnyugtatott. Ő a biztonság. Most is így éreztem. Itt voltunk egy erdő közepén, mégsem féltem, pedig sok baj történhetett volna. De itt volt, Velem. És csak ez számított és a nyugalom amit adott. Egy idő után Erik elkezdett mocorogni, majd ki is nyitotta a szemét. Mosolyogva kivánt jó reggelt, majd megcsókolt. Szívesen keltem volna minden reggel így. Kómásan öltöztünk fel, majd másztunk ki a sátorból. Rajtunk kívűl csak páran voltak ébren. Ettünk egy szendvicset, majd kártyáztunk a többiekkel, akik szépen lassan szállingóztak ki a sátraikból. Az ebéd szintén bográcsos volt, kaja után el is kezdtünk pakolászni. Értem és Erikért anya hamarabb jött, mint ahogy a többiek elindultak, hiszen este még egy bulira is hivatalosak voltunk és Erik ragaszkodott hozzá, hogy menjünk. Eriket haza dobtuk, majd én gyorsan elmeséltem anyának mik történtek, lezuhanyoztam, át öltöztem és lefeküdtem pihenni egy kicsit. Majd hangosan elköszönve anyától, aki eltűnt a házban valahol, de a köszönését hallottam még, elindultam Erikhez. Ma sétáltunk a buli helyszínére, ami nem volt messze tőlünk. Erik az elején velem volt, meg pár haverjával, de egy idő után egy lány felé fordulgatott állandóan, majd a sokadik ital után oda is ment hozzá. Erre bepöccentem, ittam én is. Egy csávó rám tapadt, azt se tudtam ki ő vagy ilyenek, de nem érdekelt. Dühös voltam Erikre, a csajra akivel táncolt. Akihez túl közel volt. Egy ideig ittam, dühöngtem és az idegen csávóval voltam, majd leléptem a buliról. Dobtam egy üzit Eriknek, hogy leléptem. Valszeg náluk leszek, de lehet haza megyek hozzánk. Erre írt egy kérdőjelet, majd felhívott.  Már egy negyed órája náluk voltam, amikor lihegve oda ért ő is. Cukin és aggódva kérdezte, hogy mi a bajom. Én bezzeg letámadtam.
- Nekem mi a bajom? Nekem? Az a csaj. Meg te. Ti vagytok a bajom. - kiabáltam neki.
-Miért? - kérdezte értetlenül.
- Ohh, hogy miért? Basszus. Beléd vagyok zúgva. Engem csókolsz, engem ölelsz. Velem alszol. Aztán meg látod a csajt, és rárepülsz, ő rád tapad. Az a bajom. Döntsd el mi van. Mert ez így azt hiszem nagyon nem oké. Nagyon nem. - fakadtam ki neki.
- Szóval csak féltékeny vagy.
- Ez nem ,,Csak''. Tudod, milyen szar? Hogy nem tudom te hogy érzel? Hogy látom, hogy másra is ráhajtasz, fittyet hányva arra, hogy Én is itt vagyok?! Lehet neked ez jó játék. Viszont nekem nem mindig kellemes. Az tény, hogy kibírom, mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Viszont nagyon nem esik jól. - rogytam le a székre vele szemben.
- Nyugi Alex, nincs semmi baj. Nem tudtam, hogy ez ennyire kiakaszt téged. - kezdte. - De mostantól oda figyelek, mert én sem akarlak téged elveszíteni.
- Most akkor velünk mi a helyzet Erik?
- Őszintén nem tudom. Én azt hiszem, hogy járunk. Vagy nem tudom. Én sem vágom ez mi. - mondta. Kicsit megnyugtatott, de nem eléggé. - Na gyere, késő van. Menjünk aludni. Ne agyalj ezen, jó? Még hagyd, hogy rájöjjek mi ez. Rendben?
- Oké. - válaszoltam tömören. Majd megcsókolt, hosszan, szorosan magához húzva. Persze ezzel teljesen kitörölte a fejemből az aggasztó gondolatokat és a tiszta szerelmet hagyta. De azt töménytelenül. Majd bebújtunk az ágyba, ő átölelt engem, és így aludtunk el.