Fekete lótusz

22.fejezet

Hetek, hónapok teltek el. Barátokként folytattuk Erikkel. Nem, nem mondom, hogy ez tökéletes, de szükségem van rá, mégha barátként is. Ő már talált magának mást. De én még nem jutottam túl ezen az egészen. De idővel enyhülni fog talán. Szeretem. Szeretni is fogom. De hát jah, nem ragaszkodhatok a reményhez. Próbálok másra koncentrálni. Iszok valakivel. Elszívok pár cigit és kirekesztem a gondolatokat. Leülünk valahova az éjszakában, hallgatjuk a tücsökciripelést. A hiány bevackolja magát a belsőmbe, beköltözik, kis lakást alakít ki bennem. Olyan, mintha hiányozna egy darab belőlem. De a részemmé vált. Előre haladok. A tanulás a fontos, az életcélok. A barátok, a közösség. A közös társasozás és a lelkizés. Van, hogy kiülök egy sráccal a parkba, beszélgetünk. Jó fej, és megnyugtat. Oda megyek majd dolgozni, ahol ő dolgozik. Így hát, telnek a napjaim. Volt egy srác, akivel lehetett volna valami, de a végén kitáncoltam belőle. Aranyos volt, és tényleg olyan, aki törődik velem. És aki a tenyerén hordoz. De aztán nem ment. Olyan érzés, mintha az életem eseménytelen lenne, pedig pörög minden. Holnap estére tervben van egy buli. Ki megyek pár haverral, és tojok mindenre. Majd részegen bedőlök az ágyamba hajnalban. Hiányolva az ágyam másik feléről valakit, akit megölelhetek. Kiabálva megint. Így fog jólesni. És ez kell majd, pár vodkával, és pár szál cigivel. Ha összejön. Ki fog derülni.