Fekete lótusz

21. fejezet

A napok lassan teltek. Fájdalmasan vánszorogtak a percek. Erik végig haverként bánt velem, én viszont nagyon nehezen bírtam. Azt akartam, hogy jöjjön vissza hozzám. Haverként legalább velem volt. Az is valami. Ha ez sem lenne, az egyenlő lenne a halállal. Egyszerűen hihetetlen mennyire tud függni az ember egy másik embertől, ha szereti. Ezért nem szeretem ezeket az érzéseket. Örökké reménykedő leszek. Szerintem, ha esküvője lesz, még akkor is reménykedni fogok. Fura szokásom. Az agyammal feldolgozom a bukást, de közben reménykedek a jó végben. Hihetetlen milyen abnormális szokásom ez. Nem szeretek beleszeretni valakibe. Valahogy mindig rossz a vége. A hetem elvánszorgott. Eseménytelenül. Üresen. Gyakori rémálmokkal. Éjszaka felriadva. Belegabalyodva a takarómba. Fura mekkora hatással van rám. Erikkel néha váltottunk pár szót, de szavaink csak jelentésnélküli szavak voltak. Így telt el egy hét. Hiányzott Erik. Újra vele akartam lenni. Valahogy megnyerni magamnak. Megmutatni, hogy én jobb vagyok. Bár nem hittem magamban. Így nehéznek tűnt, de nem érdekelt. Erik az életemmé vált. Ő keltett életre. Felszabadított. Nem akartam ezt elenegedni. Feleslegesnek érzem a harcot. De nem akarom feladni. Csak van esély. Vagyis remélem. Hétvégén rá írtam. Egész éjszaka beszélgettünk. Vasárnap áthívott magához. Az egész helyzet kellemetlen volt. Hozzá akartam bújni, megcsókolni. Zenét hallgattunk, olvastunk. Aztán egyre közelebb kerültem hozzá. Vonzott engem. Nem tudom hogyan. De örökké mellette akartam lenni. Érezni az illatát. Beletúrni a hajába. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire tudok ragaszkodni valakihez. Meg akartam csókolni. Elhúzta a fejét.
-Alex, ezt nem kéne. -mondta.
-Dee. - válaszoltam. Gyerekes megoldás szarni a saját érzéseimre. Nem kéne ezt csinálnom. El kéne felejtenem, mégis kuncsorgok a csókjáért. Megint közel hajoltam hozzá, ajkamat ajkára tapasztottam. Visszacsókolt. Elkövettünk egy újabb hibát, amit bánni fogok később. De akkor nem érdekelt. Csakis Ő érdekelt. Az ajka. A csodálatos szemei. Félretoltam a kellemetlen érzést. Nem érdekelt a csaj. Az érdekelt, hogy abban a pillanatban velem van. És ez már egy kisebb győzelem. Velem volt. Nem a lánnyal. Tudom, hogy a csókot én harcoltam ki. De attól még úgy éreztem, hogy nyertem. Mint egy illúzió a sivatagban, a szomjas lelkemnek. Szomjaztam rá. Szükségem volt Rá. Egyszerre voltam boldog és eközben borzalmasan fájt. Vártam a pillanatot, mikor jövök rá, hogy ez csak egy illúzió. Mintha az agyam képzelőerejének a képződménye lenne. De szerelmes voltam az illúziómba. Magába szippantott. Az illúzióé voltam. Kiszabadíthatatlanul beleragadva. De akkor nem bántam. Erik mellett éreztem biztonságban magam. És tudtam, hogy ennek az egésznek vége lesz. Nem vagyok hülye, éreztem. De szükségem volt rá. Szükségem volt arra, hogy érezzem, hogy hevesen dobog a szivem. Hogy élek. A fájdalom ellenére. Mert a fájdalommal is kell nekem. Mint valami függő, olyan vagyok. És önző. Szükségem van rá, mert akkor érzem, hogy élek. Régen éreztem így. Nélküle újra visszakerülök a mélybe. Viszont közben szeretném elengedni. Hogy boldog legyen. És ha mással az, akkor nekem oké. Ha a csajról kiderülne, hogy egy bunkó paraszt, aki sokat árt neki, akkor nem gondolkodnék el azon, hogy elengedjem. Nem vagyok szent. Nem csak magam mellé akarom vonzani azzal, hogy próbálom a legjobbat nyújtani. Azért is csinálom, mert megérdemli. Egy csodálatos embert érdemelne. Aki nem árt neki, aki kiegészíti. Aki minden szempontból a legjobb neki. Tudom, hogy nem ez a legfontosabb. Mert az embert a hibáival együtt szeretjük. Nem a tökéletesség a cél. Csak Erik megérdemelné, hogy olyannal legyen, akit érdemel. De önző vagyok. Csak magamnak akarom őt. Mikor velem volt egy pillanatra úgy éreztem, hogy kicsit az enyém. Este szomorúan, mégis boldogan mentem haza. Orbitális nagy hibát követtem el. Ezt tudtam. Egy szakadék felett, egy vékony cérnán egyensúlyozok. De szeretem őt, és nem érdekel az ijesztő mélység alattam. Mégha tudom is, hogy közeledik a szélvihar, ami lelökhet engem. Ezekkel a gondolatokkal feküdtem le. Végig kattogva. Álom nélkül aludtam át az éjszakát.