Power //(A. K.)//

15. Fejezet

Steve a Bosszúállóknál éppen beszélgetett a csapattal, amikor meglátta az üzenetet. Majdnem kitörölte, mint eddig mindet de ezúttal meghagyta. Aznap egész végig csak erre tudott gondolni. Már olyan régóta nem küldött semmit, lehet soha többé nem fog. Akkor meg kell hallgatnia. Utoljára.
Éjszaka kiment az épület tetején lévő erkélyre ahonnan belátta szinte az egész várost. Erről a helyről csak ő tudott, szóval biztos volt benne hogy nyugalom lesz.
-Steve, tudom hogy nem veszed fel, de segítened kell! Valakik betörtek a házba!-E hallatán a Kapitány megijedt és veszesen állt miközben tovább hallgatta a rég nem látott szerelme halálosan ijedt hangját. -Nem tudom mit akarnak, nem ismerem a nyelvet.  Nagyon félek... Nem tudom mit csináljak...-Suttogott.-Ide kell jönnöd!-Hallotta ahogy az ajtó kivágodott és Lyra szine fulladozott. A karja megfeszült, a kezét ökökbe szorította, mintha teljes erejéből be akarna húzni egy hatalmasat valakinek. Hirtelen hallotta a lány vérfagyasztó sikolyát és pár másodpercre csend támadt aztán a hívásnak vége lett. A jobb kezével Steve rácsapott a korlátra.
-Francba!-Káromkodott. Ha Lyra ott lett volna és ez nem ilyen feszült hangulatban történt volna, biztos nevetett volna a Kapitány viselkedésén. De ez most nem volt arra alkalmas. Elkezdett rohanni a stúdió felé ami irányítja a hangos bemondót. Az embert aki ott ült szinte félre lökte aztán elnézést kért. Persze, az nem maradhatott volna el.
Megnyomta a gombot ami csak a lakosztályokra vonatkozik nem az egész épületre.
-Minden Bosszúálló gyülekezzen MOST a tanács terembe. Ismélem: Minden Bosszúálló gyülekezzen a tanácsterembe.
Ő is rögtön oda ment és vitte magával a lány aktáját amibe még szinte semmi sem volt. Mivel ő megígérte nem fog róla tudni senki sem.
-Miért vagyunk itt?-Kérdezte fáradtan Sólyomszem. Mindenki a pizsamájában álldogált.
-Van az a lány... A neve Lyra.
Senkinek sem esett le miről beszél, csak Natashanak.
-Most komolyan azért hívtál ide minket hogy a csaj ügyediről beszélj?-Kérdezett vissza dühösen Tony.
-Nem!-Oda csúsztatta az asztalon keresztül az aktát. A vasember kinyitotta és elolvasta a lány nevét.-Ő most bajba került.
-Nagyon sajnáljuk de ez miért a mi ügyünk?
-Nem a ti ügyetek, hanem az enyém. Mert miattam került bajba. Én csak a segítségeteket kérem.
-Ezt nem értem.-Mondta Bruce.
-Ő az akiről azt mondták hogy felgyújtotta a házát és a videó nem igazi.  De a videó 100%-osan igazi. A lány tud a gondolataival tárgyakat irányítani. De nem tudja kontrollálni. Ezért segítettem neki. És...
-Beleszerettél.-Motyogta Nat aki már tudta a történetet.
Mindenki rá nézett majd a Kapitányra vissza.
-Minden nap átmentem hozzá... És vélhetően az, aki a te házadat is lerombolta, tudva hogy te nem vagy ott csak Pepper, ők tehették. Láthatták Lyra-t hazajönni, én pedig nem mentem már egy ideje hozzá és akkor támadták.
-Meghalt?-Kérdezte halkan Buck. Ő volt az aki már régóta tudott a lányról, ő fedezte amikor elment hozzá.
-Nem. Felhívott és most hallgattam meg üzenetet. Pont mielőtt elrabolták. Meg a kell tudnom hova vitték, és a kiszabadításban a segítségetekre lesz szükségem. Gondoljuk azok voltak akik a természeti katasztrófákat okozták. Velük nem tudok szembeszállni egyedül.
Néma csönd lett. Végül Tony törte meg azt. -Van egy módszer arra hogy gyorsabban ki tudjuk deríteni azt hogy honnan jöhettek a jelek.
-De az veszélyes. Rosszul is elsülhet.-Mondta Bruce.
-Én megtenném Pepperért. Ha tényleg szereti ezt a lányt akkor megértem az érzéseit. És magam miatt is teszem. Sokáig terveztem a házunkat, és imádtam erre lerombolták. Vissza kapják. Megyek, felöltözöm aztán beírom a programot. És össze szerelem.-Ezzel elment.
Viszont voltak akik ellenezték ezt.
Steve érezte a feszültséget. -Legalább ki ismerjük az ellenséget.-Mondta. Hát igen. Ez már mást is megfűzött és aki úgy gondolta mégsem végül azért ment bele mert nem akart kilogni a sorból.
Mindenki neki látott a dolgának, addig a Kapitány és NAT elment a lány lakására. Felsétáltak, majd amikor Steve ki nyitotta az ajtót , észre vette hogy semmi erőszak nyoma, csupán a víztócsák amik a cipőkről jöhettek le.
Egy pillanatra leült a kanpéra ahol ott volt a könyv a földön és a takaró. Kicsit felemelte a takarót, megszorította aztán az ajtó felé vette az irányt. Lyra szoba ajtaja félig le volt szakadva. Ott is kis tócsák voltak és az egyik a szekrényhez vezetett ami tárva-nyitva volt.
-Ide bújt be.-Motyogta, közben felvette a telefont a földről.
-Nagyon sajnálom Steve. Ha tényleg ennyit jelentett neked a lány... Ne félj megtaláljuk. Viszont te is tudod hogy utána nálunk kell lakjon.
-Tudom.
-Az is lehet hogy az ereje miatt örökké velünk kell maradnia, ugye ezt is tudod?
-Ő akkor sem fog velünk harcolni. Nem tudta uralni az erejét, és félt segítséget kérni pont azért mert attól tartott hogy velünk kell jönnie a bevetésekre!-Mondta hangosabban.
-Milyen lány is ő valójában?
-Félénk volt eleinte, aztán amikor kicsit megismerkedtünk már felbátorodott.-Becsukta a szekrény ajtót és leült az ágy előtti kanapéra. A könyökét a lábára helyezte és össze kulcsolta a kezeit.-És pánikbeteg. Mondjuk mondta hogy kezd ki mászni ebből. Csak akkor kapja el újra ez, amikor valami erőteljesebb dolog történik vele. Például amikor nem tudta uralni az erejét és az anyának leállt a szíve, vagy most amikor elrabolták. Attól félek hogy vissza fog esni.-Steve azonban tévedett, mert éppen hogy erősebb lett ettől Lyra.
Elmosolyodott.-Amúgy ezt is csak úgy tudtam meg hogy előttem játszódott a pánikroham. Azt mondta lehet el se mesélte volna mert betegnek érzi magát tőle akit sajnálni kell. Szóval azóta egy szó sem esett erről.
-Tud bármelyikünkről bármit?
-Csak a történetünket. És Buckról elég sokat.
-Szerinted ha elkezdik faggatni rólunk elmond bármit is?
-Semmit se tud. És semmit se mondana el.-Akkor megcsörrent az óra a kezén és szóltak nekik hogy mehetnek vissza. Helikopterrel mentek ami ráadásul fél órára lerövidítette az utat. Mikor vissza értek a készülék már készült de közel se volt tökéletes. Sőt, még a közelébe sem volt annak. Akár napokig is eltarthatnak a munkálatok.