2. Fejezet

3.4K 178 6
                                    


Reggel csak úgy szedtem a lábaimat hogy ne találkozzak senkivel. Amint beértem az osztályba meg se szólaltam csak elmentem a helyemre ami a 3. sorban volt a legszélső ablak felőli pad volt. Imádtam ott ülni mert az unalmas órákon a felhőket bámultam.
Törin (a negyedik órában) azonban nagyon fura dolog történt. Éppen a tanárra figyelt szinte mindenki, köztünk én is, amikor kopogás nélkül kinyílt az ajtó. Az osztálytársaim oda szegezték a tekintetüket. És aki belépett az nem más volt mint Amerika Kapitány.
-Jó napot. Én Miss Morgent keresem. Végig se kellett néznie az osztályon mivel mindenki rám nézett. A szívem pedig elkezdett dobogni. Szóval akár azt is meghalhatta annyira hangos volt. Lassan felálltam.Még mindenki engem nézett. De én csak a Kapitányt. Féltem. Nagyon-nagyon féltem. Szóval a lábamat nézve sétáltam ki a teremből. Utánam Rogers Kapitány becsukta az ajtót. Sugárzott belőle az önbizalom. Egy fejjel magasabb volt nálam, ami ha lehetséges még jobban elvette az önbizalmam.
-Beszélnem kell magával.-Kezdte.
-Igen...? Miről?-Kérdeztem mint egy idióta. Közben a kezem remegett.
-El kell mondania az igazat arról ami történt.
-Egy újabb átverés amit valaki meg szerkesztett. Nem kéne itt lennie emiatt. Csak az idejét pocsékolja.
-Nem mondja ezt elég meg győzően.
-Pedig ez az igazság.
-Sajnálom de nem tudok magának hinni.
Csak nézett rám arra várt hogy elmondjam az igazat. Oké igaz hogy bénán hazudok. De ennyire?
-Nekem..Vissza kell mennem órára. Sajnálom de többet nem tudok mondani.-Megpróbáltam nyugodtan beszélni de nem igazán sikerült.
-Rendben.-Sóhajtott. Én pedig ezután egy szó nélkül bementem az osztályba és még mindig remegve leültem a helyemre.
-Mi van megbüntetett?-Röhögött az egyik osztálytársam. Persze tudom hogy értette. Mindenki elkezdett minden félét kiabálni aztán a tanárnő is elkiáltotta magát és mindenki befogta. Ezután folytatódott az óra. De persze nem tudtam megnyugodni. Most nem lett pánik rohamom mégis a szívem az óra végéig dobogott. A szünetben természetesen letámadtak a kérdésekkel.
-Mi történt?
-Miért remegsz?
-Tényleg csinált valamit?
-Mondj már valamit!
-Nem történt semmi.-Mondtam hangosan.-Csak azt akarta tudni hogy tudom e ki hamisította meg a videót vagy én csináltam-e. Ennyi.
-És mit mondtál?
-Azt hogy nem tudom ki csinálta.
-Halál unalmas vagy...-Vágta rá Joe aki bekiabálta azt a marhaságot amikor bejöttem.
Én nem mondtam semmit, csak kivettem a matek cuccomat. Szerintem mondanom se kell hogy ezek után alig koncentráltam. Helyette az utcát néztem és az ajtót felváltva minden órán.
Amikor kicsengettek felkaptam a táskám és már mentem is. Azonban miközben a folyóson mentem nem tudtam hogy miért néznek annyira. Még mindig a Tv miatt? Vagy elterjedt azóta ''hír''? Nem tudhatom, mert ki se mozdultam az osztályból a történtek után. Szóval szinte rohantam. A suli után a második sarkon le fordultam és egy kis idő után lépteket hallottam. Aztán kicsit lehúzódtam hogy elférjen mellettem az ember. És o jött is csak hogy nem ment elém helyette mellettem sétált. Végig lefelé néztem, nem láttam mást csak a lábát. Persze fel tűnt valami. A nadrág. Ami kék volt és hát nem a szokványos farmer. Szóval egyből tudtam ki sétált mellettem. Elfutni esélyem se volt. Helyette én hülye felkaptam a fejem és megálltam.
-Miért követ?-Kérdeztem.
-Még mindig csak az igazat szeretném tudni.
-De már elmondtam.
-Én pedig azt....
-Hé Kapitány!-Hirtelen elénk repült a vasember.-Gyere! Hívtak minket. Dolgunk van!-Mondta közben oda gurult egy fekete kocsi. A kapitány vissza nézett rám aztán a kocsihoz ment és beült. Semmit sem mondott, amit nagyon furcsáltam. Az egész helyzet is olyan furcsa volt. Éreztem hogy a többi Bosszúálló nem tudta hogy ő itt van. Látszólag nem volt sofőrje és az autó magától ment. Amint a kocsi elhajtott még a vasember vetett rám egy pillantást és o is eltűnt. Szerencsére.

Bosszúállok főhadiszállása:

Rogers kapitány és a vasember csatlakoztak a kis teremben a többiekhez.
-Remek. Végre megérkeztek.
-Mi történt?
-Ma reggel a gépeinkkel egy átjárót vettünk észre egy másik dimenzióba. Mivel embert nem mertünk beküldeni, maradtak a GFly-ok.-(Felderítésre alkalmas, jól felszerelt, repülő gépezetek)-azonban semmit sem mutattak ki. Nincs életjel, se semmi. De mint tudjuk vannak dolgok amiket a gépek sem tudnak kimutatni. Egyenlőre megfigyelés alatt tartjuk a kaput de azt még azóta se derítettük ki hogy miért jelent meg és milyen szándékkal. Egyenlőre mindenki a bázisra költözik.

Power //(A. K.)//Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon