Power //(A. K.)//

19. Fejezet

Nem hittem a szememnek. Ő volt az. Végre ott volt. A számat kinyitottam, úgy vettem a levegőt. A ruhája koszos volt, a maszkja le volt esve és ő is kapkodta a levegőt. Ki tudja hány emberrel küzdött meg azért hogy idáig eljusson. Hátra ment, amennyire csak tudott, a pajzsát maga elé tette és úgy rohant neki az üvegnek. Az kitört ő pedig odajött hozzám és letérdelt.
-Istenem... Jól vagy? -Kérdezte miközben egy tincset kisöpört az arcomból. Én egy dologra vágytam abban a pillanatban. Kicsit előre hajoltam és átkaroltam a nyakát, majd magamhoz húztam és megöleltem. Olyan jól esett. 
-Végre...Végre itt vagy!-Motyogtam miközben a sírás kerülgetett.
Letette a pajzsát és átölelte a hátamat.-Itt vagyok.-Suttogta. Beleborzongtam a hangjába és meg órákig képes lettem volna úgy maradni de végül leengedtem a kezemet, és ő egy picit elhúzódott.
-El kell tűnnünk innen.-Mondtam.-Percek kérdése és bevetnek ellenetek olyan fegyvereket amiket pont erre a helyzetre fejlesztettek ki. Számítottak rátok.
Ránézett az átvérzett kötésre.-Nagyon fáj?
Rá mosolyogtam úgy ahogy csak tőlem telt.-Már nem. Majd valahogy kibicegek. Te szólj a többieknek hogy el kell tűnniük innen.
Segített felállni, aztán a füléhez nyúlt, nagyjából elmondta amit én mondtam neki aztán a vállára támaszkodva elindultam. Nem akartam gyengének látszani ezért normálisan rá léptem a lábamra. Mikor még az épületben voltunk sokan körülvettek minket. Steve a falhoz küldött, és harcolt. Egyszer csak megláttam a mögötte álló Cartert. Egy karddal akart neki támadni. Én azonban először vetettem be élesen az erőmet. Kivertem a kardját a kezéből. Erre rám nézett és megindult felém.
-Szóval tudsz varázsolni te ribanc!-Kiabálta. Steve is oda kapta a fejét de ő eléggé el volt foglalva, nem tudott segíteni.
Életemben először vetettem be élesen az erőmet, 6 nap gyakorlás nélkül. Azonban találtam egy módszert. Elképzeltem mit akarok, és a kezemmel "meg is csináltam". A két ujjamat össze csuktam, felemeltem és így az a szörnyeteg is felemelkedett. Aztán neki vágtam a falnak. Lezuhant a földre. Akkor kaptam észbe hogy félig a Kapitány is végig nézte ezt. Megfogta a kezem és lassan elkezdtünk futni a kijárat felé.  Ott aztán tényleg nagy harc volt.
-Most beülünk egy kocsiba, aztán a repülővel elmegyünk a bázisra.-Mondta. Bólintottam, jelezve hogy megértettem, és megpróbáltam a tőlem telhetően a leggyorsabban futni. Idő közben egyszer megálltunk egy kocsi mögött ami még az udvaron volt.
Steve a füléhez emelte a kezét.-Buck, a hátsó kapunál találkozzunk most.-Várt egy pillanatot, gondolom válaszoltak neki.-Minden kocsi odakint van.-Fordult oda hozzám.-Csak azt amivel elviszlek azt idehozattam.
-Nem kellene itt maradnod?-Kérdeztem.-Vagy Buckynak maradnia?
-Hamarosan mindenki eltűnik. Buck pedig a legjobb sofőr akit ismerek. -Kérdőn néztem rá.
-Oké.-Feltettem a kezemet hogy:" megadom magam, inkább semmit sem mondok". Onnantól, nem tudtunk futni, csak bujkáltunk, és osontunk. Akkor nem volt vicces de vissza gondolva elég vicces lehetett.
Aztán nem volt más kiút, csak a csatatéren át. Először csak rohantunk, aztán amikor valaki majdnem Stevere lőtt, a rémülettől megálltam. És  ahogy mindketten álltunk valaki neki ment a másik oldalról. Kicsit arrébb repült. Abban a pillanatban odajött hozzám Bucky, jelezve hogy a Kapitány boldogul, csak haladjak. Ovisnak éreztem magamat mert rám kellett vigyázni. Szóval meg akartam mutatni hogy én nem vagyok olyan gyenge. Láttam hogy közelednek felénk, és miközben Steve barátja teljesen rákészült, én az azt megelőző technikát alkalmazva felvettem az embert és arrébb dobtam. Annyi erőm nem volt hogy elhajítsam egészen az épületig.
-Örülök hogy megismerhetem Miss Amerika. -Mondta mosolyogva. Nem egészen értettem hogy pontosan mire gondol. Steve biztos el mesélt neki mindent. (Szakítás) De komolyan... Ennél találóbb nevet nem kaphattam volna? 
A futástól a lábam újra elkezdett vérezni. Oda is tettem a kezemet.
-Mennünk kéne. -Mondta, már komolyan.
-De, Steve...
-Beér minket. Csak ülj be a kocsiba.-Ezek után mentünk tovább. A lábam újra fájt, már alig tudtam futni. Akkor éreztem hogy valaki átkarolta a vállamat. Majd, mikor megálltam a lábamat is megfogta. Hát, tényleg beért minket. Betett a nyitott tetejű kocsiba. És akkor feltűnt hogy nagyon hideg van. Odakint már nem volt olyan jó meleg. Az autóba kinyújtottam a bal lábam, vagyis azt ami vérzett. Steve beült mellém és ijedten nézett engem, az arcomat és a sebemet felváltva. Én rátettem a kezemet, pont mint eddig.
Elkezdtem nevetni.-Úgy vittél mint egy csecsemőt.-Megpróbáltam elterelni a figyelmemet a fájós lábamról. Közben végig oda szorítottam a kezemet. Ahogy egyre erősebben szorítottam,  Steve is észre vette de segíteni akart a figyelem elterelésbe.
-Te nem haladtál.-Mosolygott.
-Nagyon vicces.-A másik kezemmel a karjába ütöttem, de nekem fájt. Akkor tényleg elnevettem magam, úgy igazán. Közben Bucky ment mint a golyó. -Ő mindent tud rólunk? -Kérdeztem miközben a fejemmel felé biccentettem.
-Én falaztam neki.-Válaszolt Steve helyett.
-De mostanáig senki más nem tudta.-Szabadkozott. 
Felszisszentem mert véletlen erősebben rányomtam a kezem.-Van kötszer és fertőtlenítő a repülőn.-Mondta Steve.-Mindjárt ott vagyunk.-Bólintottam. Már nehéz volt színészkedni. Pár pillanaton belül megállt a kocsi. Akkor felnéztem és megláttam 3 repülőt, közben mindketten kiszálltak az autóból, Steve kisegített aztán a repülőig tényleg nem álltam rá arra a lábamra. Ott leültem az egyik ülésre. Bucky beült a vezető részre, a Kapitány pedig egy elsősegély dobozzal letérdelt elém. Leszedte a kötést, feltett egy másikat hogy elálljon a vérzés, aztán mellém ült.
-Hamarosan leszedem, lefertőtlenítjük és majd az orvos összevarrja.
-Rossz még hallani is.-Mosolyogtam. Aztán láttam hogy elővette a fertőtlenítőt.-A lábam még eléggé vérzik.
-A válladra lesz.-Egy vattára csepegtetett, aztán a bal oldalamról áthajolt és megtörölte. Olyan régen volt olyan közel hozzám az arca, hogy a csípő érzés elröppent mellettem. Még úgy volt amikor felém fordította a fejét. Csak egy pillanatig maradtunk úgy mert aztán Bucky valamit mondott a központnak és észbe kapott. Visszafordult.
-Kaphatok három vizes vattát?-Kérdeztem.
-Persze.-Meg se kérdezte mire kell, kivett 3 darab vattát és rájuk locsolt ásvány vizet. Én egyből a számhoz emeltem. Minden nap kaptam vizet amit csak ivóvíznek szántak de én minden reggel megmosakodtam vele és kicsit lemostam a sminkem. De a szememnél igazából csak rosszabb lett. A vattával, igaz a szememről nem tudtam teljesen leszedni, de legalább a számról igen. El tartott egy darabig, addig Steve Buckyval beszélgetett. Hamarosan visszajött és lefertőtlenítette a lábamat. Az igazán fájt, de szisszenésekkel kibírtam. Ezek után nem beszélgettünk, amíg oda nem értünk. Ott az orvosok egy ággyal jöttek, Steve kíséretével bevittek egy fehér és szürke szobába. Volt középen egy ágy, íróasztal és egy Tv is.

Miután az orvos bevarrta a sebemet, ráhúztak egy nejlon-féleséget hogy nem menjen rá a víz, és elmentem zuhanyozni. A kádba tettem egy műanyag széket. Viszont mégis inkább egy lábon álldogáltam. Újra élveztem ahogy az arcomba megy a víz, majd végig csorog a hátamon. Fél órát eltöltöttem a fürdő szobában. Zuhanyoztam, aztán megszárítottam a hajamat. Ott volt a pizsama amit behoztam magammal. Steve hozta el az otthonomról. Egy rövid-ujjúból és egy melegítő naciból állt. Amikor kimentem Steve ott ült az ágyon. Odamentem és leültem mellé.
-Ez az én szobám, ugye?-Kérdeztem miközben a kezemet vizsgáltam.
-Itt kell laknod egy ideig.-Mondta halkan.-Amíg biztonságos nem lesz. Elhoztam szinte az összes ruhádat ide, és egy hét múlva elmehetünk együtt összepakolni azt ami még kell.
-De ha ennek vége hazamehetek?
-Senki se fog akadályozni benne.-Mondta egy mosoly kíséretében.-Én a tőled jobbra levő szobában lakom. Ha bármire szükséged van, csak gyere át, vagy ha nem megy hívj fel. Most hagylak pihenni.-Mondta aztán oda hajolt hozzám és hosszasan megölelt. Újra éreztem az illatát, a kellemes ölelésének az érzését. Kicsit elhúzódott, a szemembe nézett, azt hittem hogy meg fog csókolni. Annyira akartam hogy megcsókoljon. De ő csak az arcomra nyomott egy gyenge puszit. Az egész olyan furcsa volt. Én éreztem a feszültséget kettőnk között. Viszont még mindig az kavargott a fejemben hogy vajon miért szakított velem? Nem tudtam mire kéne gondolnom azzal kapcsolatban. Ezután kiment az ajtón. Én csak tágra nyílt szemekkel figyeltem ahogy elmegy, majd becsukja az ajtót.
Most akkor mi van?