Power //(A. K.)//

22. Fejezet

  Reggel sokáig aludtam mert este beszélgettünk Steve-el. Elmeséltem neki hogy karácsonyra elmentem meglátogatni a szüleimet. Anya betegségéről is beszéltem. És még el is sírtam magamat mert először meséltem el hogy pontosan mi történt velem. Közben néha olyan volt mintha újra kaptam volna egy pofont és mintha még egyszer átéltem volna azt amikor a kést a lábamba szúrták. De a végén amikor percekig Steve karjaiban fekhettem már jó érzés volt. Kiadtam magamból. Kisírtam magam ezzel kapcsolatban.
Miután fogat mostam, zuhanyoztam és felöltöztem kimentem kávéért. Ezúttal nem volt kínos az egész, mert nem is volt ott mindenki. A konyhában pedig találkoztam Pepperel.
-A nevem Pepper.-Mosolygott miközben odaadta a tejet.
-Lyra.
-Nagyon szép neved van.
-Köszönöm.
-Hogy érzed magad? Már jobban vagy?-Furcsa volt, de beszélgetést kezdeményezett velem. Hamarosan leültünk a kanapéra , és ott folytattunk. Beszélgettünk rólam, róla meg arról hogy mindkettőnknek milyen fura itt. De legalább neki van valaki akivel összebújhat estenként. így szóba jött a kapcsolatom Steve-el és elmondtam neki hogy nem vagyunk egy világ és nem ugyanazt akarjuk, szóval csak barátok vagyunk. Azt kijelentette hogy pontosan egy világba tartozunk az akarat pedig csak szerelem kérdése.
Éppen azon mosolyogtam amit mondott amikor valamiért egyre többen jöttek be és helyet foglaltak az asztalnál. Nem hallottam miről beszélnek mert odajött hozzánk a Vasember és leült Pepper mellé.
-Miss Americával beszélgetsz?-Kérdezte vigyorogva.
-Én nem vagyok Miss America. Csak barátok vagyunk.
-Barátok...? Annak úgyis mindig szex a vége. Elkerülhetetlen. Barátok extrákkal, mi?- Vigyorgott magába, bár hozzám szólt. Rámeresztettem a szemeimet, Pepper pedig oldalba bökte. Lesett neki hogy mi van.-Vagy ti még nem...? Tudod...? -Pár pillanatig hallgatott, engem nézett és a tekintetemből látta hogy ja, mi még sosem feküdtünk le. -Mindegy.-Zárta le témát. Lefelé nézett, furcsa volt de zavarba jött egy kicsit. Biztos bele gondolt ebbe. Felállt és mielőtt elment még kettőt csapott a térdemre. -Nekem örökké Miss Amerika leszel.-Mondta drámaian aztán elment és megállt a terem legvégébe. Valamire vártak.
Akkor bejött az igazgató.-Sajnálom hogy félbe kell szakítanom ezt a szép napot de ez nem várhat. Éjszaka elküldtünk pár embert felkutatni a tábort.-Erre elmosolyodtam. Azt a hatalmas valamit nevezik ők tábornak?-Azonban nem volt ott semmi. Eltűntek a hatalmas építményükkel együtt. Ott, ahol eddig állt, most egy nagy megperzselt füves puszta van. Körülötte minden normális. Az a kör nagyon hasonlít ahhoz mint amit Thor hagy maga után amikor elmegy a bolygónkról. Egy kutató csoportot kiküldtünk és kiderítették hogy azonos galaxisból is jöttek.
-Nagyon messze, egy eldugott kis bolygón lehetnek ha még nem hallottunk róluk. Elrejtőztek. Biztos vagyok benne hogy Loki mesélt nekik erről a helyről. Egy újabb őrült kísérlete. Pedig már újra megbíztam benne.
-Akkor fel kell menned és le kell állítanod. Zárd be újra.-Mondta Benner.
-Ki az a Loki? -Kérdeztem halkan Peppertől azonban más is meghallotta.
-Nem tudod ki az? -Horkant fel Stark. A többiek is kérdőn néztek rám.-Egy "isten" aki leigázta New Yorkot. 2 nap alatt 80 embert ölt meg.
-Oh... Most már emlékszem.-Persze hogy emlékszem. Anyáékkal néztük a Tv-ben az eseményeket. Anya teljesen be volt parázva. 
-És ő a testvérem.-Tette hozzá Thor.
Végül úgy döntöttem hogy majd később kérdezek Stevetől, csak ne legyek a középpontba.
-Ha ott vagy ki kell derítened kik azok az emberek.-Mondta Fury.
-Estére viszont érj vissza. -Mondta Tony miközben pár lépést előre lépett.-Itt kell lenned. Van még valami? -Kérdezte.
-Nincs, elmehetnek.-Mondta az igazgató aztán elment. Pepper is elköszönt tőlem és követte őt.
Steve pedig leült mellém.
-Mi van most vele? -Kérdeztem.
-Utálja ha bárki elmegy bárhová a mai napon. Ugyanis ma haltak meg a szülei.
-Oh.. Ez szomorú.
-Van rosszabb is.-Jött oda Bucky is és leült a velem szembe lévő kanapéra.-Én öltem meg őket. A HYDRA-nak kellett valami ami náluk volt akkor. Én pedig balesetet okoztam, az anyját pedig megfojtottam. Azóta se jövünk ki jól. -Ejtett egy halvány mosolyt miközben lefelé nézett. Rossz volt hallani mert nagyon sajnáltam őt.
-Várjunk... De Tony apja Haward Stark volt, ugye? Aki téged ilyenné tett.-Néztem rá Stevere.-Te vele jóban voltál nem?
-Persze. De én nem hibáztatom Bukcyt mert nem volt magánál.
-Te kit hibáztatsz?-Kérdeztem drámaian. Aztán elkezdtem kuncogni.-De várjunk csak akkor most Tony félti Thort? -Kérdeztem már nevetve.
-Már régóta együtt dolgozunk. Mindenki felelősséggel tartozik magáért és a társaiért.-Akkor láttam egy fényes csíkot és az ablakhoz siettem. Parázslott a fű. Különleges alakzatok voltak belemélyedve.
-Akkor ilyenek vannak a palota helyén is!-Suttogtam. És akkor ahogy néztem ahogy mozognak a fák eldöntöttem hogy ki akarok menni.-Van tetőterasz?
-Igen. Megmutatom.-Követtem őt, és felmentünk egy egészen hosszú lépcsőn. Viszonylag sötét volt közben csak a falon levő lámpák világítottak. A falak szürkék voltak felül egy fehér és egy kék csíkkal mint mindenhol máshol az épületben. Mikor felértünk Steve kitárta az ajtót. Ahogy hirtelen nagy világosság lett a hirtelen hunyorítanom kellett. Kiléptem és tettem előre pár lépést. A szemeim lassan megszokták a fényt, kinyitottam őket teljesen és körbe néztem. A tetőtér hatalmas volt. Igaz, voltak ott mindenféle különböző méretű csövek és kábelek, de amint a vastag korláthoz mentem már észre se lehetett venni. Szép volt a kilátás. Szintén a városra esett, mint a szobám ablakából.
-Na milyen?-Kérdezte váratlanul.
-Csodaszép.-Mosolyogtam.-Viszont megfagyok.-Nevettem. Arról ugyanis mindketten elfelejtkeztünk, hogy 10 fok van odakint és mi mindketten alig vagyunk felöltözve. Amikor kifújta levegőt miközben ő is mosolygott látszott a lehelete. Egy ideig néztük a kilátást, szép pillanat volt. El voltunk mélyedve a gondolatainkban, mindketten a párkányra könyököltünk egymásnak szorítva a karjainkat. Aztán én feltettem a kérdést amin gondolkodtam. Végig előre néztem, meredtem a semmibe.-Te meg tudsz fázni?
-Komolyan te ezért szakítasz félbe egy nyugodt pillanatot?-Nevetett.-Teljesen ki tudok készülni tőled! Borzasztó vagy!-Cukkolt, de közben végig vigyorgott. Én is nevettem rajta. Mindent szerettem benne. És rájöttem hogy mennyire fog hiányozni akkor amikor elmegyek. És akkor egy új ötlet is a fejembe kúszott. Úgy ahogy ott voltam mellette, abban a pillanatban erősnek éreztem magam. Különlegesnek.
-,,Mi lenne ha maradnék?''-Gondolkodtam.-,,Harcolnom kellene... De itt lenne ő! Vele maradhatnék. Boldog lehetnék.''-Aztán eszembe jutott az a dolog ami eddig az életemben a legfontosabb volt.-,,És a szüleim? Velük mi lesz? Mit mondok nekik ha beállok Bosszúállóskodni? Állandóan féltenének. És ha megtiltják hogy velük találkozzak? Nem... Ez egy hülye ötlet volt.''-Fejeztem be az elmélkedést.
-Min gondolkodsz?-Kérdezte.
-Azon hogy meg tudsz-e fázni.-Vágtam rá.
-Még mindig ezen?-Nevetett.-Hogy megnyugodj végre, tudtommal nem, te viszont igen szóval be kéne mennünk.
-Oké.-Biccentettem, mert tényleg lefagytam. Odabent jó idő volt, vissza ültünk volna a nappaliba de Tony elküldött minket. Láttam néhány ember képén mennyire kiabálna vele, de szerintem már mindenki tudta hogy milyen nap van ma, és hagyták hogy elfoglalja magát a dekorációval és  a szervezkedéssel.