Power //(A. K.)//

17. Fejezet

Az a két óra egy végtelenség volt. Azt kívántam bárcsak, ne küldtem volna el az üzenetet. Ha idejön nincs sok esélye a túlélésre. Amikor kinyílt az ajtó már nem sütött a nap, az ég beborult és esett hó. Az lett volna az a meleg hely?
-Gyere, megérkeztünk.-Mondta. Felálltam és a lányhoz mentem. Egy hatalmas épület előtt találtam magam. Mint egy palota. Talán az is volt. Bementünk, és egy hatalmas előtér fogadott, majd egy lifttel az ötödik emeleten álltunk meg. Az egész emelet egy hatalmas trón terem volt. Erica, őrök kíséretében elvonszolt a királyig. Aki zöld volt, úgy mint a többi őr.
-Felség, ő az a lány.-Mondta az őr aki állandóan erőszakoskodott, és meg is pofozott.
-Üdvözöllek a Földi birodalmamban.
-Nem önszántamból jöttem ide. -A félelemtől felbátorodtam.
-El kellett hurcolnunk, mert nem is jöttél volna ide ha tudod mire kellesz.
-Út közben kitaláltam. Nem volt nehéz.
-Talán meg kiméljük, az életét ha elmondod hol van.
-Nem tudom hogy hol van. Feleslegesen hoztak ide! Már nem vagyunk együtt, hetek óta nem láttam, fel se fog neki tűnni hogy elmentem.
-Hát, az nem olyan biztos. Az embereim látták a házadban. Csak azért nem ölték meg mert akkor a Bosszúállók nem tudnák meg ki tette. És így hogy tudjuk hogy jönni fognak, felkészülünk rájuk. Most pedig áruld el, van képességed?
-Tudtunkkal nincs uram.
-Azért én abban nem lennék olyan biztos.
-Nincsen.-Mondtam.
-Akkor erre vissza térünk később. Mióta ismeri a Kapitányt?
Nem válaszoltam.
-Mióta találkozgat vele?
Semmi.
-Mit tud a Bosszúállókról?-Várt egy kicsit és elkezdett ordítani.-Mit tud róluk?!
-Ugyse mondok el magának semmit!
A hangja már nyugodt volt.-Ebben az esetben, holnapig van ideje. Addig az egyik szobában fog lakni. Utána, le küldjük a magának kifejlesztett börtönbe, ahol ha van is ereje képtelen lesz használni. Mert ha nem mond el semmit akkor egyértelműen nem megbízható. Most pedig menjen innen.
Ez az ember (vagy űrlény) azt hitte hogy ha lesz egy napom meg gondolom magam? Idióta. Látszik hogy nem emberi lény és nem ismeri azokat az embereket akik valakiért képesek elmenni a végsőkig. Ugyanis én akkor úgy éreztem magam. Ha meg is akarnak ölni, nem mondok el semmit sem nekik. Az erőszakos ember elkísért a szobába. Valóságos luxus lakosztály. Egy háromszemélyes francia kör alakú ággyal és egy hatalmas erkéllyel. Csak akkor tűnt fel amikor kinéztem és láttam a havat hogy idebent tényleg igazán jó idő van. Az erkély azonban nyitva volt. De nem jött be hideg levegő. Kimentem és a támlára helyeztem a kezemet. Mivel nem jött levegő gondoltam hogy van ott valami üveg ezért a jobb kezemmel hozzáértem. És egy picit megrázott az áram. Éppen alig értem hozzá. Gondoltam hogy ha erősebben hozzáérnék akkor a riasztó is bekapcsolna, én meg a földön fetrengenék. Percekig odakint álltam, azon törtem a fejem hogy vajon hol vagyok. De nem láttam mást csak az erdőt, és nagyon messze egy nagyobb részt ahol nem voltak fák. Gondoltam, biztos valami tó. Akkor hallottam hogy bejött valaki, de nem fordultam hátra. Magassarkú kopogás törte meg a csendet.
-Engedek neked vizet. Mondjuk habos fürdőt? -Kérdezte Erica.
Arra gondoltam hogy kiélvezem a luxust amíg nem küldenek le a börtönbe. -Persze, miért ne?
Hallottam hogy folyik a víz,és a lány odajött mellém.
-Milyen szép a szobád. -Mondta,pár perc elteltével.
-Persze, meg tudnám szokni... De nem ezen az áron.
-Biztos? Ha beszélsz a királlyal és nagy segítség leszel, az emlékeidet csak akkor törlik ki ha ki akarod töröltetni és itt maradhatsz. Úgy élhetsz mint egy hercegnő.
-Akkor se éri meg.
-Töltök neked egy kis bort, hátha attól meg gondolod magad.
Nem akartam mondani hogy esélye sincs, a végén még nem kapok semmit. Kaptam bort a kád melletti kisasztalra.
Elmerültem a vízben. Egy porcikám sem volt kint. Aztán amikor felmentem levegőt venni, kicsit kiemelkedtem, a kezembe fogtam a poharat és beleittam. Eszembe jutott az hogy amikor másodjára ittunk Stevvel elkezdett velem "vitázni" hogy milyen helytelen hogy egy 18 évest leitat. Persze viccből mondta hiszen sose ittunk annyit hogy részeg lettem volna. Még nagyon de nagyon messze voltunk tőle. Viszont szerettük ezt csinálni. Mindig valami jóhoz vezetett. Például amikor a kanapén csókolóztunk. Vagy amikor csak össze bújva néztük a hóesést.
Ahogy bele gondoltam abba ahogy azt mondta milyen helytelenül cselekszik, de közben töltötte ki a bort és nevetett, az én szám is mosolyra húzódott. Közben azonban egy könnycsepp végig gurult az arcomon és hallottam ahogy a vízbe csöppen. Meghúztam a poharat aztán újra elmerültem a meleg vízben.
Odakint várt a vacsorám és a holnapi kék ruhám ami ugyanaz volt csak frissen kimosott és kivasalt. Odakint már sötét volt, 7-et mutatott az óra. Tudtam, hogy a vacsival is csak el akarják érni hogy beszéljek. De én éhes voltam és boldogan elfogyasztottam, tudatában annak hogy a börtönben biztos éheztetni is fognak. Az erkélyen volt egy kanapé, egy asztallal, szóval miután elfogyasztottam a vacsimat, kiültem oda borral. És nem tagadom, féltem egy kicsit. Féltem a jövőtől. Féltem attól mi lesz holnap. Féltettem a Kapitányt is. Mondjuk gondoltam hogy nem egyedül fog idejönni. Tudtam, hogy nem fogok tudni aludni, ezért egész éjszaka a bort iszogattam. Hajnalban mentem be az ágyba ami olyan puha volt hogy szinte rögtön elaludtam.

Csupán két órát aludtam, 6 óra körül. Miután felkeltem 8-kor megreggeliztem, de hozzá se szóltam Ericahoz. Akkor reggel tényleg hercegnőnek éreztem magam. Miután megcsinálta a sminkemet és be göndörítette a hajamat. Mosolygott, szerintem azt hitte feladok mindenkit. Elmentünk a királyhoz.
-Nos, hogy döntöttél?
-Nem.
-Nem?!
-Nem mondok neked semmit. Bármit is csinálsz.
-Ha a szép szó és a kedveskedés nem felelt meg akkor most jöjjön a rosszabb. Vigyétek a börtönbe!!! -Kiabált. Két ember megfogta a karomat és szinte húztak. Úgy szorítottak, hogy az már egészen erősen fájt. Levittek egy kör alakú helyre ahol a börtönök névre szólóak voltak. Legalábbis láttam hogy oda van írva az "Amerika Kapitány" is, és még sok más. Engem bevittek egy névtelenbe. Fehér volt, egy vas ággyal és körbe ülőhellyel. Az ágy a végébe volt. A földre vágtak, majd az az erőszakos akinek azóta hallottam a nevét : ,,Carter". Még a hideg is kiráz tőle. Szóval ő levágott egy nagyobb pofont mint tegnap úgy hogy a fejem elvágódott balra.
-Nem mondhatsz nemet.-Mondta lehajolva aztán megfogta a fejemet és maga felé fordította.-Rert- (a király) -azt mondta hogy bűnhődnöd kell. De úgy hogy ne halj meg.-Mondta, majd elővett egy kicsi kést és ott ahol nem volt ruhám, a bal combomba vágta. Felsikítottam. Nagyon fájt. Bár a kés nem átlagos volt kisebb, de éles és az is iszonyatosan fájt.-Ez a legegyszerűbb mód. Szerintem rá kéne szorítanod a kezed.-Egy húzással ki is húzta. A lábamból ömlött a vér, mindkét kezemet rászorítottam. Erre az egészre nem számítottam.
A fájdalom miatt kiabálnom kellett. -Rohadék! -Ordítottam a képébe. Nem szoktam csúnyán beszélni de az akkor nagyon jól esett.
-Legalább ha jönnek érted nem fogsz tudni futni.-Mondta vigyorogva. Még az ajtóból vissza fordulva tőlem távolabb egy csomag gézt dobott a földre.
-Szemétláda! -Kiabáltam újra. Ő még miután becsukta az ajtót mosolyogva integetett aztán elment és két másik őrt állított be. A jobb kezemet tettem a sebre és a ballal odahúztam magamat ahhoz a cucchoz, aztán vissza az ágyhoz. Jó hosszút letekertem és pont egy jó helyen meg volt sérülve, ott a fogammal elszakítottam aztán nagy nehezen felemeltem a lábamat és körbe tekertem aztán triplán be is kötöttem. Annyira sokat tettem rá hogy jó sokáig nem is kellett cserélni. Mikor végeztem, a levegőt kapkodva dőltem hátra. Mert a fájdalom miatt alig mertem addig venni. Elsírtam magam, de csak egy pár percig. Ugyanis aztán eszembe jutott mit fogadtam meg. Erős leszek, és kitartok a végsőkig.