//Kóbormacska// befejezett

//7 *-*//

Sehun szemszöge

Az egyik bevásárlóközpontba beérve eszembe jutott, hogy nem ettünk semmit indulás előtt.
- Nem kérsz valamit reggelire? Vagy kávét? Tényleg. Hány éves vagy? Lehet már kávéznod? - lehet egy kicsit túl sok kérdés volt ez így egyszerre?

- Öm...hát... - gondolom feldolgozza a kéréseket. A farkamat is feldolgozhatná egyszer...kétszer, háromszor. Na! Sehun! - Tizenhét....és háromnegyed éves vagyok. És szeretek kávézni. Amúgy nem vagyok éhes. - tizenhetet mondott?

- Értem. Akkor szerintem először vásároljunk, aztán menjünk el valamelyik kávézóba. - tájékoztattam a megvalósítandó tervemről.

- O-oké. - mosolyodott el halványan.

Így hát kerestünk egy közép árban lévő butikot. Csak nem akarom a legolcsóbb ruhát ráadni. De a tárcámat sem szeretném teljesen kiüríteni.

- Férfi vagy gyerek részleg? - kérdeztem tőle halál komolyan, mire leejtette vállait és nagyon fáradtnak tűnő arccal nézett rám.

- Nem vagyok gyerek... - hát ezt pont úgy mondta mint egy öt éves. 

- Okké. Akkor férfi részleg. - indultam meg a nagy táblákkal kijelölt sorok közé.

Nem kellett sokat ácsorognom, LuHan egyből "rávetette" magát a ruhaözönre. Nem meleg, de vásárolni szeret. Van ilyen... De azért megnézte gondosan mindegyiknek az árcímkéjét. Gondolom tiszteletlenségnek gondolja, ha kihasznál anyagilag vagy valami. 

- Na? Találtál valamit? - mentem hozzá közelebb, mikor láttam, hogy nem tud két darab között választani.

- Nem tudom melyik éri meg jobban. Ez olcsóbb, de ennek van zsebe. És belül bundás. - hát megzabálom. Ahogy rágcsálja a szája belsejét, közben a két címke között cikázik a szeme, és ahogy lehajtja a fejét, a csuriba fogott haja előre hullik, hát az egyszerűen irreálisan cuki.

- Én azt mondom amelyik jobban tetszik. Az árak különbsége nem vészes, és a bundásban nem fáznál meg. Talán még átmeneti dzsekinek is jó. Válassz egy hozzá illő nadrágot, meg pólót, próbáld fel őket aztán fizessünk. - néztem a kassza felé, aztán LuHanra aki körül belül így nézett rám: *-*

- Egy isten... - suttogta még mindig engem nézve. Hogy MI?!?

- Tessék? - jól hallottam?

- SEMMI! - fordult vissza a pulóverekhez teljes testével.

Aranyos egy szerzet...szerzetes... Szerzet? Ki tudja...

Pár pillanat múlva a legszélső próbafülke melletti széken vártam Luhant, ugyanis sikerült kiválasztania egy fekete nadrágot (nem mellesleg majdnem ugyanolyat, mint amilyet én adtam, csak kisebb méretben) és egy barackvirág színű pulóvert, amire volt valami írva. Pontosan nem tudtam kiolvasni. Azt tudom hogy rövid. Biztos valami tömegcucc.

Végre meghallottam a függönykarnis csörömpölését, ami vagy azt jelenti, hogy átöltözött, vagy azt hogy most azonnal rám veti magát meztelenül.

Sajnos az első nyert, de az a szűk nadrág...az már forró naci...

- Na? - mosolygott rám, majd visszament a tükör elé, ezért feltápászkodtam és mögé álltam, hogy jól lássam a tükörből az elejét, na meg szabad szemmel a hátulját.

- Az a nadrág... - jegyeztem volna meg, hogy lehet kell egy nagyobb belőle.

- Bő? Igen szerintem is. - várj. Mi? Ez most céltudatosan akarja nekem illegetni a seggét szűkebbnél szűkebb nadrágokban?