//Kóbormacska// befejezett

//5 ChanBaek 18+//

Baekhyun szemszöge

Nem hiszem el, hogy egy nyomorult rántottát nem tudok csinálni. Chanyeolnak igaza van. Életképtelen, szexmániás vagyok. Reggel negyed nyolc van. Direkt korán keltem, hogy az én Channiemnak reggelit tudjak csinálni. Erre fel nem tudom megcsinálni ezt a rohad, ki és bebaszott~!

- Azt a ku~ - káromkodtam volna el magam a következő vágásnál, amikor meghallottam Chanyeol mély kuncogását a hátam mögül.

- Te meg mit csinálsz? - kérdezte reggeli mély hangján. Szinte dörmögött. Igaz, tudat alatt hallottam a kuncogást, mély hangjától mégis megijedtem. Egyetlen szökkenés kíséretében megfordultam tengelyem körül.

- Ééén? - szökött magasra hangom és kerültem tekintetét. - Se-semmi különöset...

- Naaa... - sietett közelebb - Mit titkolózol? - próbált mögém, vagyis a pultra nézni. De amint ő jobbra rántotta fejét, én is mozdultam abba az irányba. Ha balra próbált kitérni, én is balra léptem. - Na! Mutasd már meeeg!! - toporzékolt vigyorogva.

- Mit? Nem mutatom meg. Nézz inkább a szerelmed szemébe! - röhögtem.

- Byun Baekhyun! - fogta meg hirtelen a vállam - Mutasd meg vagy elfenekellek! - próbálta komolysággal leplezni vigyorát. Úgy is tudja, mi a válaszom.

- Ha elfenekelsz, megígéred, hogy nem nézed meg? 

- Így is, úgy is elfenekellek, de pluszban megmutathatnád azt a valamit. - rántotta meg széles vállait.

- Nyeeem~ - nyavalyogtam, hátha megunja és elmegy. 

És bevált.

- Hát jó. - rántott vállat, majd megfordult és elindult az ajtó felé, végre magamra hagyva. Csak én, a tojás, és a kibaszott hagyma. A boltban miért nem kockázva árulják?

- Több hagyma kell. - hallottam meg a tipikus mély hangot veszélyesen közel a fülemhez.
Ezennel hivatalosan is elejtettem a harmadik vágást az ujjamon. Legközelebb csak vigyen a pszichiátriára depresszió és vagdosás gyanújával.

- Úr Isten! Mióta állsz mögöttem? - kaptam majd kiugró szívem felé.

- Körül-belül mióta azt hitted, hogy kimentem. Amúgy #456 tény: sokkal jobb a segged, mióta elkezdtél guggolni. - állapítja meg hozzáértéssel.

- Mert amikor anno '75-ben összejöttünk, nem volt jó? -színleltem a felháborodottságot.

- De de de! Félre ne értsd! Csak akkor...várj... Hogy magyarázzam el. -tette orra alá vízszintesen mutatóujját, miközben gondolkodik - Akkor azért volt kerek, mert te tökéletesnek születtél. De most...jobb, mert... - vakarta tarkóját, közben a fogalmazáson törte fejét - most az izomtól feszes. De...meg van rajta az a kellő zsírréteg is, amibe bele lehet így markolni. - és igen. Azt a tipikus "letépem a farpofád" markolást imitálta. Ami után úgy ég a segged, hogy jegelni kell.

- Áu!! Bolond vagy?!? Ez be fog lilulni... - dörzsöltem a fájó pontot.

- Látja még valaki, rajtam kívül? - tette gyanakvóan csípőre kezét.

- Szeretsz bántani? - tettem én is ugyanúgy.

- Ohó...de még mennyire... - vigyorgott rám perverzen. Nem erre a válaszra számítottam.