//Kóbormacska// befejezett

//KSE - #2//

Sehun szemszöge

- Chanyeol, fázom! Nem vehetem alacsonyabb fokozatra a kondit? - húzta magát össze Baekhyun az anyósülésen.
- Ne merészeld! - szólt Luhan Baekhyunra mielőtt még tekert volna a gombon, közben gyors tempóban legyezte magát a baseballsapkával, amit én adtam neki.

Ugyanis itt hátul alig érzünk valamit a légkondiból és attól tartunk elevenen fővünk meg mire odaérünk. Gusztustalan, tudom, de biztos vagyok benne, hogy izzadtságfoltjaim is vannak már. Két ujjammal összecsípem mellkasomnál a pólómat, azzal legyezem magam.

- Nem érződik hátul a klíma? - néz Chanyeol a visszapillantótükörbe a kérdés erejéig.

- Nem nagyon. Konkrétan megsülünk. -  veti Luhan fejét a támlának kikészülve. Szegényt még a Nap is süti. Üvegen keresztül meg aztán perzselni is képes.

- Hmm...pedig esküdni mernék, hogy hártulra is van szerelve...Á-há! Le volt zárva a leghátsó kimenet. - hallottunk egy kattanást, majd pár másodperc múlva meg is érkezett az áldás.

- Úr Isten, de üdítő! - tette le a legyezéstől fáradt kezét és élvezte a hűsítő klíma szellőjét Luhan.

- Jongin nagyon csendben van... - fordult hátra kívancsiskodva Baek a középső sorban ülők felé.

- Ssh - hallottam Kyungsoo csitítását - Elaludt. - valóban elszenderedett a kreol bőrű. Övét lazára engedve, fejét Kyungsoo ölébe hajtva terült végig az ülésen.

- Aaahw... - színlelt Baekhyun olvadozást, majd úgy elordította magát, hogy még a volánnál ülő Chanyeol is megugrott - JONGIN-JA!

- NEM ALSZOK! - pattant fel val'szeg kómásan, de én csak a szerteágazó haját láttam hátulról.

- Srácok... - szólalt meg Chanyeol kissé bizonytalan hangon, miután kinevettük magunkat Jonginon - Volt már valaki Busanban?

- Nem...miért? - kérdezte Luhan miután mindenki megrázta fejét.

- Nem tudom...csak követem a GPS utasításait, már lejöttünk az autópályáról... De csak szerintem, vagy tényleg egyre több a fa?

- Ne aggódj Channie, egyszer csak letisztul az erdő és elöttünk lesz a gyönyörűséges vízpart. - nyugtatta Baekhyun.

Ahogy egyre tovább haladtunk az erdős részen, hegyek kezdtek el körül venni minket. Újabb tíz perc csend után, hosszú kanyargós utat megtéve újból megszólal a GPS, le kell térünk egy mellékútra.

- Ahj...forduljak le? - teszi ki az irányjelzőt Chanyeol, de nem fordul le.

- Fordulj! Majd lesz valami. Max visszafordulunk, ha nem jó irányba megyünk. - legyint Jongin.

Chanyeol beveszi a kanyart így a baromi döcögős úton haladunk tovább lépésben.

Az út csendben folytatódott hisz mind azt lestük, hogy mi hova fogunk kilyukadni.
Az út egyre keskenyedett, míg nem épp a két sor kerék fért el rajta.

- Ez kifejezetten nem jó... - jelentette ki Chanyeol, mikor megállt az autóval. Mind az utat néztük...volna, ha lett volna út. Viszont nem volt, helyette földúton kitaposott keréknyomok voltak előttünk.

- Vége van az útnak. - sóhajtott Baek - Fordulj meg!

- Hol? - nézett rá kissé zaklatottan.

Nyilván való, hogy nem fogunk tudni megfordulni, hisz körülöttünk cserjék és bokrok vannak, ráadásul még magasabban is van a talaj, simán fenn is akadhatnánk.