//Kóbormacska// befejezett

//15 HunHan 16+//

Sehun szemszöge

Amint elfordítottam a zárat a kilincs alatt, lassan, remegő kézzel elkezdtem simogatni merevedésem nadrágon keresztül. Egyfolytában LuHan arca és hangja jár a fejemben. Nem tudom őt kiverni onnan. Pont ezért kell kiverni mást.

Nekitámaszkodok a mosógépnek, fogaim közé veszem pólóm alját, letolom a boxeremet, ami azóta már nyomasztóan szűkké vált, ezzel azonnali megkönnyebbülést okozva nekem.
Hátrahajtom fejem, lehunyom szemeimet, és különböző mocskos dolgokra gondolok, amit én és LuHan művelünk egymáson.

A csapnál megnyitom a forró vizet, majd alálógatom ujjaimat. Nem tudom milyen érzés lehet, ha leszopnak, de így az ujjaim közel olyan hőmérsékletű lesz, mint egy hús-vér nyelv. Ezt nem őrültségnek, inkább lifehack-nek nevezném.

Mikor éreztem, hogy átmelegedtek az ujjaim, visszamentem a mosógéphez, felvettem az előbbi pózt, majd LuHan eltátott száját magam elé képzelve megérintettem makkomat. Az egész testem beleremeg a művébe...vagyis az enyémbe. Ahogy elképzelésem képkockái forognak fejemben, pontosan úgy mozgatom kezem farkamon, először lassan, majd közepes tempóban. Érzem, hogy megszáradt az eddig vizes kezem, mert szárazon nem valami élvezetes. Ezért erősítést kérek a testápolótól. Türelmetlenül és kapkodva csavarom le a tubus kupakját, majd nem érdekel mennyire sokat nyomok a tenyerembe, annál "nyálasabb lesz LuHan szája". Nem cécózok, egyből gyors tempóban kezdem el verni. A hirtelen jött élvezethullám miatt nem fogok tudni megállni a lábaimon, ezért inkább úgy döntök, leülök a vécére, közben meg nem áll a kezem. Felhajtom az ülőkét, hál' istennek van annyi eszem ilyenkor, hogy az ülőkét nem arra tervezték, hogy felnőtt férfiak rajta ülve elégítsék ki magukat. Szóval felhajtom a műanyagot, majd mintha csak vécézni készülnék, egyszerűen ráülök, hátradőlök, majd újból, változatlanul LuHanra gondolok. Hajába túrok, miközben ő kezdőhöz képest szürrealisztikusan jól "szop". Nem fogom sokáig bírni, hogy így elkényelmesedtem. Most már nem gyorsan csinálom, hanem jobban rászorítok, és inkább lassabb tempóra váltok. Egész hosszomon végighúzom kezem, a tövétől a makkomig, mire kibuggyan az első csepp váladékom, majd lassan vissza, hogy jöjjön végre aminek jönnie kell. Miközben folytatom a kínzóan lassú kézmozgást, tépek egy jókora vécépapírdarabot. Mivel biztos vagyok benne, hogy kiürülnek a zacskóim, letörlöm váladékomat és a testápolót férfiasságomról. Aggodalmasan sóhajtok egyet. Mióta találkoztam LuHannal, kétszer nyúltam magamhoz, és mind a kettővel hamar végeztem. Ezek szerint sokkal könnyebb kiverni, ha nem csak egy ideálra, hanem egy élő tökéletességre gondolunk.

Ebbe belenyugodva elővettem egy tiszta alsót, majd azt felvéve, kitisztult elmével megindultam az alvó LuHan, vagyis a háló felé.

Amilyen halkan csak tudtam, úgy nyitottam ki az ajtót, ám amint beértem, megpillantottam, hogy LuHan könnyes szemekkel ül az ágyon.

- Mi a baj? - rohanok oda hozzá, de azonnal megtorpanok, mikor meglátom, hagy a boxer nincs rajta.

- Shegítsh Sehun...nagyon fáj... - nézett le vöröslő ágyékára. De nem egy picit volt piros. Tényleg olyan tűzvörös volt, mint a kutya fasza.

- Mi történt Lulu? - perpillanat nem tud lekötni az, hogy meztelenül ül előttem, sokkal inkább az, hogy szenved.

- Hát...hallottam, hogy a fürdőszhobában vagyh, és a hangokbhól ráhjöttem, hogy nemh csak véchézel. És újrha felizgultham, és most nagyonh fháj... Csíp vagy fheszít...nem tudhom eldötheni - alig bír beszélni. Úgy zilál, mint aki most futotta le a maratont. Nem tudtam, hogy a kielégületlenség ilyen komoly fájdalmakkal járhat.

Muszáj lesz kielégülnie, vagy felrobban. Viszont van egy kis probléma. Én akarom kielégíteni őt. Itt és most. Ki is verhetném neki, de nem akarom. Ez már nekem túl sok. Nem bírom ki.