//Kóbormacska// befejezett

//6 A szerelmes másnapos//

LuHan szemszöge

Egész este úgy aludtam, mint akit agyonvertek. De most...is úgy érzem magam, mint akit agyon vertek. Annyi különbséggel, hogy már nem alszom. Annyi biztos, hogy mosott szarnak érzem magam. Az egész szoba forog körülöttem, a hasam ki akar valamit dobni magából, a fejem pedig pokolian hasogat.

Hirtelen nyílik az ajtó, és belép rajta Ő... Igen Ő. Egyszerűen minden bajom abbamaradt. Mert megjelent Ő...nem mellesleg elég alul-öltözve. Csupán egy póló volt rajta "RIDE ME PLS" felirattal, meg egy boxer. Hm... Milyen sokat mondó póló és MÉGTÖBBET MONDÓ BOXER! Uram atyám! Az nem emberi méret...

És ekkor észbe kapok, hogy hogy megbámultam Őt. Gondolom az arcomra felült a pír, de azért megpróbálom menteni a menthetőt. Beszorított szemmel várom, hogy mi lesz. 

- Hé! Láttam, hogy nyitva volt a szemed. - hallottam meg mellőlem kicsit sem kedves hangját. - Ne tegyél úgy, mintha aludnál! Gyerünk! - bökött meg kezével. Aztán semmi. És aztán...sem semmi... Kiment? Fél perc múlva sem hallok semmi mocorgás, szóval kinyitom a szemeimet. Aztán vissza is csuktam. Ugyanis Ő, az adonisz testű Mr. Arrogáns modell arca csupán pár centire volt az enyémtől. Szóval ha becsukom a szemeimet, akkor csak az orrából kiáramló levegőt érzem az arcomon és EZT EDDIG MIÉRT NEM VETTEM ÉSZRE?!? 

- Tudom, hogy fent vagy. - hallgatás beleegyezés lenne...

- Nem is vagyok fent. Alszom. Be van csukva a szemem... - basszus... Tuti nem fog vitatkozni egy ellenkező "alvó" emberrel.

- Nem igaz! - hallom, hogy felegyenesedett - Fent vagy! Tudom! - várj mi? Ez most komoly? Hát ezt nem bírom. Muszáj nevetnem.

- Jó! Igazad volt. - nyitottam ki szemeim, és ültem fel az ágyban.

- HÁH!!! TUDTAM! Hazug! - ha tudnád mekkora...

- Igen. Hazudtam neked...bocsánat. - álltam fel, és hajoltam meg előtte bocsánatkérésem jeléül.
Túl közel voltam ahhoz... - Megbocsájtasz? - tártam szét karjaimat.

- Ch... - mi történt? Teljesen megváltozott az arca. Teljesen komoly lett.
Tegnap este...tényleg elszúrtam.

- A barátaimmal megbeszéltem egy találkozót. Neked két lehetőséged van. Vagy itthon maradsz, és kitakarítasz, vagy a meleg srácok társaságában kell szenvedned. - mosolygott gúnyosan. Az előbb még minden olyan jó volt.

- A másodikat választom. - vágtam rá kis gondolkodás után.

- Hm...még lusta is... - nem is. Csak tudod, minél több időt szeretnék veled tölteni.
Bárcsak gondolatolvasó lenne.

De kimondani nem olyan egyszerű, mint kigondolni.

- Hát jó. De először vegyünk neked valami szettet. Amiben jöttél elég koszos volt, szóval most a mosógép gyűri.

Mi? Most...elvisz vásárolni? 

MIIIII?!?

- O-oké... - ennyit tudtam kinyögni. De ő csak megforgatta szemét.

- Addig kibírod az én buzis ruháimban? - mosolygott flegmán.

- Persze. Csa-csak...köszönöm... - bólintottam egy aprót.

- Jól van, azért nem kell nyalizni... - sétált oda egy másik ajtóhoz, aminek elhúzása után rálátás nyílt a ruháira. Majd pár perc válogatás után kivett nekem egy piros műszálas pulóvert, egy fehér atlétát és egy fekete csőnadrágot.

- Vedd át! - utasított. 

- M-mi? Hogy most? - ELŐTTE?

- Miért ne? Elvileg téged nem hoz lázba a dolog... - létezik... hogy gyanút fogott? Rájött, hogy mégis...?