//18+ HunHan/WinDeer ff.//
Vannak olyan dolgok az életben, amikről nem tudjuk eldönteni, ezzel most büntet, vagy jutalmaz az Isten?
LuHan pontosan ezt érzi Oh Sehunnal kapcsonatban. Már a találkozásuk sem szokványos, aztán útjuk hol elválik, hol ker...
Rengeteg, kisebb-nagyobb kihagyással, mély pontokkal, de ide is elérkeztünk. Jó szórakozást kedvenc párocskánk összefonódásának legelső esetéhez. :3
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sajnos, vagy nem sajnos, de nem az oldalán feküdve várt, meztelenül, ujjával hívogatva. Betakarózva az ajtó felé fordítja fejét, szeme sarkából észre véve engem.
- Végre már... - fordul oldalára és megpaskolja maga mellett az ágyat - Csak rádvár.
Nagyot nyelve indulok meg újra az ágy felé. Még idegesebb lettem, ahogy egy légkörbe kerültem Sehunnal. Pillangók vannak a hasamban, a kezem remeg és izzad, de mégis megállíthatatlanok a lábaim. Mellette akarok lenni. Érzeni az illatát, az ölelését, a cókjait. Mindenét.
- Volt itt egy üveg bor... - könyököl fel és az éjjeliszekrényen lévő talpaspoharakra pillant - Gondoltam, felbontom a könnyebb oldódás érdekében. - vondja fel várva reakciómat csodás ötletére.
Az ágy szélére ülve kezembe veszem a két poharat és az egyiket Sehunnak adom. Mosolyogva belekortyolunk. Szeretem a bort.
Pihe könnyedén befekszem mellé, ő pedig rám teríti az eddig levegőben tartott takaró rám eső részét. Oldalamra, felé fordulok, de nem sokáig, mivel egy mosoly kíséretében fölém mászik, egyik lábát enyéim közé helyezve. Szemeiben olyan csillogás, amiket semmihez nem tudok hasonlítani. Ujjait hajamba vezeti és nyom egy lágy puszit homlokomra. Kicsit lenyugszom gyengédségét tapasztalva, ám amikor áttér nyakam kóstolgatására, újra elővesz az ideg.
Lehunyva szemeimet próbálok ellazulni. Hisz nincs mitől félnem. Sehun a világért sem bántana. Elég idős már és felelősségteljes...igaz? Amúgy sem tudna még egy légynek sem ártani. Biztosan rendesen előkészülünk és akkor semmi gond nem lesz, nem fog fájni.
Nyakát átkarolva élvezem ajkai lassú, de éhes játékát nyakamon. Nem sokáig tehetem, mert feltámaszkodik és egyik kezemet levéve válláról a takaró alá, közénk vezeti. Biztosan azt szeretné, ha megérinteném. Nem csodálom. Mióta együtt vagyunk csak ő kényeztetett engem, én sosem nyúltam hozzá. A törülközőn keresztül való simogatás pedig talán még nem olyan gyors, belefér.
De nem a törülközőt érintettem meg. Szemeim tágra nyílva ragadnak Sehun arcán, aki koncentrálva próbálja forró, nedves makkja köré fonni kezem.
- Mi a baj? Csak bátran, édesem! - suttogja füleimbe, közben elengedi kezem, amit esetlenül hagytam, hogy eddig irányítson.
Elszégyellem magam. Nem is törekszem arra, hogy jó legyen, csak harcolok a gátlásaim ellen. Ideje elengedni őket és tényleg élvezni, ha már egyszer belekeztünk. Megígértem neki és nem szeretném, ha úgy emlékeznénk vissza erre az estére, mint egy ügyetlen próbálkozásra.
