Bele szerettem egy Teknőcbe? (+18)

New York

Reggel az ébresztő órára ébredt Jenn.
-Jajj !-kapott a telefon után.
"Látom el aludtál. Szép álmokat! " olvasta az utolsó üzenetet. Vissza írta, hogy ne haragudjon, de nem kapott választ. Fel öltözött, most muszáj volt szoknyát fel venni. Az irodába ment. Szürke szoknya, vastag fekete harisnya, fekete póló aminek a vállánál flitterek vannak. Egy szürke magas sarkú, és a bőr dzseki.
Tavaszodik, de az idő nem akarja. Még mindig hűvös van.
Be ültem fekete Chevelle- embe, elindultam a céghez.

Állok a piros lámpa előtt, csippan a telefon. Rá nézek, annyit láttam, hogy semmi baj. A többit ha be értem... Gondoltam én kis naiv.
Egész nap csak papírokat olvastam, rendeztem, írtam alá, apám helyett. Ő elveszett a kis farmján. Igazán át adhatná legalább az autó gyártás részét. A másikat meg tarthatja. Az irodám szokásos. Fehér fal, sötét barna asztal, kanapé, könyves polc.
Kopogtak.
-Gyere-szóltam az asztalról fel sem nézve.
-Asszonyom.-kezdte. Csak egy ember hív így. A kis titkár lány.- lenne egy fontos találkozója egy hét múlva.
-Kivel?-emeltem fel fejem.
-Harold Spinnel.
-Mi? Az meg ki?
-Az apja akarja, hogy lássák egymást. Nagy reményeket fűz.
-Azonnal menjen ki. Nem találkozom egy olyannal akit apám akar.
-De ez most üzleti ügy.
-Aaa az más. Rendben, vegye naptárba és szóljon előtte.
-Igen asszonyom. -topog ki az ajtón.
Sose tudtam erről leszoktatni. Utálom ha asszonyomnak hív. Nem hiába mexikói. Nem hiába a cég ribanca. Szinte mindenki át ment rajta. Még házasok is. Undorító. Megint kopogtak az ajtón.
-Nem vagyok kíváncsi másra.- keltem fel a székből.
-Még rám sem?-hallottam a férfi hangot. Nem. Rá semmiképp sem. De muszáj vele joba lennem. Apám ki nyír ha a legjobb vevő fa képnél hagy.
-Gyere. -maradtam az ablaknál.
-Hogy van ma a kedvenc rigóm?
-Ezekszerint van más is?-mosolygok keserűen, fél szemmel rá nézve.
-Nem úgy értettem.
-Hagyjuk.
-Mit szólnál ha ma este te meg én
...-húzta a mondat végét. Hogy mi? Ezzel a vén fószerrel vacsorázzak? El ment az esze. Ha még fiatalabb lenne esetleg. De van vagy 45, hasas, bajszos, és kolbász szaga van. Sőt! Kopaszodik.
-Sajnálom a ma estém foglalt.
-Ha nem jössz velem, nem fogok többet nálatok vásárolni.
-Ez már zsarolás! -fordulok hátra. De kár volt. Ott állt előttem. Meg érinti a hajam. El hajoltam.
-Ezt azonnal hagyd abba!-léptem el. De utánam jött, megrántotta a karom.
-Sajnálom de ez nem kívánság műsor.
-Eressz el!-próbálom magam ki szabaditani. Nem sok eséllyel. Egyre jobban húzott magához. Nem tudtam el lökni. Túl gyenge vagyok. Hiába vagyok a pékségben, ahol ládákat emelgetek. Nem elég.
-Hagyj már békén!!!-kiáltom, mire egy hatalmas koppanás rázta meg az ablakot. Mindketten oda kaptuk a fejünk. Én ki használtam az alkalmat és kirántottam magam. Sikerült. Futottam az ajtóhoz, meg sem álltam a lépcsőig. Le mentem pár emeletet, aztán be szálltam a liftbe. Üres volt szerencsére. Ahogy le értem, futottam az autómhoz. Be szálltam, hátra dőltem. Eszembe jutott, be zártam gyorsan minden ajtót. Ismét hátra dőltem.
Csippant a telefon. Nem akartam tudomást venni a világról. Nem akartam el hinni, hogy ez velem történt meg. Megint csippant. Még mindig nem nyúltam hozzá. Csak hallgattam a csendet. De a telefon nem hagyta. Meg nézem, ő írt.
"Jól vagy? Egész nap nem írtál.
Hahó"
Össze szorult a szívem.
"Nem. Nem vagyok jól. " Nem értem miért bízom meg benne ennyire.
"Mi történt?"
"Csak... Semmi"
"Naaaa. Ha már így írtad biztos valami. "
"Majdnem ki használt egy vevő. Mármint testileg. "
"De jól vagy? Ugye nem sikerült???"
"Nyugi,jól vagyok. Nem sikerült neki. Egy madár vagy mi neki repült az ablaknak,így ki tudtam szabadulni. "
"Hol vagy most?"
"A kocsimban. "
"Menj haza. Ott biztonságban vagy. "
"Rendben. "
"Írj ha haza értél. "
"Oké"
Nem tudom miért bíztam meg benne...

Le ültem az ágyamra. Teljesen ki esett a hazafelé út. De végre itthon voltam. Jajjj!!! Kaptam a telefonomhoz.
"Haza értem. "
"Jólvan. Pihenj "
"Nem beszélgetünk? "
"Miről szeretnél? "
"Tudni szeretném, hogy ki vagy és miért bízom meg benned ennyire."
"Nem kéne előbb meg fürdened? "
"De lehet. Itt leszel addig? Mármint meg vársz?"
"Persze"

Tisztán,le mosva magamról a koszt végre az ágyamban voltam.