Bele szerettem egy Teknőcbe? (+18)

Minden El Romlott

Haza érve érdekes meglepetés várt. Az egész ház fel volt dúlva.
-De hát... - hitetlenkedtem.
-Ne aggódj, nem jönnek vissza. - próbált nyugtatni Raf.
-Várj csak! - jutott eszembe a filmekből. - Mi van ha el van rejtve egy poloska?
-Majd én! - ugrott előre Miki. Elő vett egy kar órát, végig világított egy kék fénnyel a házon, meg nyomott egy gombot, ami iszonyatosan magas hangot adott ki.
-Kész van! - mosolyog ránk.
-Én is. - dőltem Raf karjaiba.
-Hallottad? - kérdezi életet lehelve belém.
-Igen.
-Az nem lehet. - nézett Rafra Miki.
-Biztos ez a valami az oka. - nézek magamra.
-Lehet. De most menjünk,szedd össze a ruháid, vagy amit szeretnél. - nyugtalankodott Raf.
-Hát jó. - néztem rá nagy szemekkel.

Fel vettem egy fekete farmert, hozzá egy sötét szürke blúzt, magas sarkú boka csizmát és egy bélés nélküli fekete szövet kabátot.
-Én hívok taxit, ti hogy jöttök el odáig?
-Azzal ne foglalkozz. - válaszolta hidegen Raf.
-Mi a baj?
-Csak rossz elő érzetem van.
-Értem. Azért, vigyázzatok magatokra és Miki, - néztem be a konyhába. - Ne edd meg az összes Nutellám!
-Őőő jó! - mondta teli szájjjal.

Egész úton azon gondolkoztam, mi lehet az a nagyon nagy baj, amit Raf érezhet. Csak a munkahelyemre megyek. Én vagyok a főnök. Annyira nagy baj nem lehet.

Kopogok végig a folyosón, a portás lány nagy kerek szemekkel néz rám. Mintha szellemet látna. Mi van itt?
Ki lépek a liftből, az iroda összes szempára rám tapadt. Mostmár semmit sem értek. Oda léptem Titkárkához.
-A... A... Asszonyom? - akadozott.
-Igen, mi van már? Mit néz rám mindenki így?
A titkár rá mutat a falra. Közelebb mentem, fekete keretbe foglalva ott lógott a képem R. I. P. felirattal.
-Nem haltam meg! - akadtam ki. - Ki híresztelte ezt el?
A titkár most az iroda ajtómra mutatott.
Idegesen be nyitok, de meg hült a vér bennem.
-Ez nem lehet. - csuktam be magam mögött az ajtót. - Te mit csinálsz itt?
-Neked is helló Jen. - kelt fel a székből Knox. - Tudod, úgy nézett ki a helyzet, hogy meg haltál. - kezdi a mesét gúnyosan. - Így apád engem nevezett ki a cég élére.
-Ki zárt! - kerülöm meg az asztalt a telefonért nyúlva.
-Pedig így van. Azóta apád kómában van. Így az a cég rész is a kezeim alatt van.
-Apa? - állt meg minden számomra.
-Igen. Én a helyedben el mennék hozzá, míg késő nem lesz. - jött közelebb. - Míg végül az örök mezőkre nem lép. - simítja végig az arcom. Nem tudtam meg mozdulni. A világ össze omolni készül körülöttem.
-Ebből elég! - nyílik ki egy... Titkos ajtó? A falból elő tör Raf.
-Ne nyúlj hozzá!
-Ááá! - fordult oda. Fehér öltöny volt rajta, mint mindig. - Pont rátok voltam kíváncsi. Na miaz? - nézett kérdőn. - Nincs itt mindenki?
-Az erősítés lent vár. - hazudta Raf.
-Nekem is. Vagyis, jobban mondva itt bent. - mutatott a kinti emberekre.
-A dolgozók? - akadtam ki jobban.
-Bizony! Mindenkiből katonát csináltam. Hát nem gyönyörű? Egy olyan hadsereget hoztam létre, ami el pusztíthatatlan. - nevetett. - ellenáll minden rakétának, minden lövedéknek. Csúcs technológia! Mindennek az alapja, te voltál! - mutat rám. - Ha te nem lettél volna, mindez nem sikerül. - lép hozzám. Abban a pillanatban az asztalba csapódott valami. Raf pengéje.
-Azt mondtam ne érj hozzá! - jött dühös léptekkel, meg fogta Knox nyakát.
-Ha most... - nyögte a szavakat. - bántasz, az egész világ keresni fog titeket.
-Raf, igaza van. Ne most. - fogtam meg a kezét.
-Hagynád futni? Mi lenne az értelme?
-Az, hogy ti nem lennétek körözve! Ha most ki nyírod, nem ő lesz a rossz fiú és úgyis át veszi valaki a helyét.
-Milyen okos lány. Kár lenne érted.
-Gyerünk fiúk! Mutassátok hol jöttetek ki?

Vissza értünk hozzám.
-Raf, mi van? Egész úton nem szóltál semmit. Pedig veletek jöttem.
-Az a baj, hogy te is olyan vagy, mint Leo! Csak ülsz a semmin!
-Mi az, hogy csak ülök? Titeket akartalak védeni!
-Minket? Úgy, hogy a világnak hagyod azt a szar kupacot?
-Inkább ti legyetek a szar kupacok?
-Nem lennénk azok, ha már el intéztem volna!
-De igen! Nem tudod miket tudnak még ki találni!
-Hogyne tudnám! Az egész életem bújkálással töltöttem! Tudom milyen nyomorult minden egyes ember!
-Kösz. - mentem a háló szobába.
-Jen várj! Nem úgy...
-Nem úgy értetted? Ez olyan, mintha én azt mondanám az összes teknős lassú. Vagy valami. Ilyenkor nem tudok gondolkozni.
-Én sem. Ne haragudj.
-Nem haragszom, de ne vágj ilyeneket a fejemhez!
-Az nem fog menni! - lép be Mike - Raf mindig ilyeneket vág a mi fejünkhöz is.
-Nem baj. - fogom meg a kezét. - így tökéletes. - nézek rá.
Nem tud meg szólalni. Magához szorított.
-Jólvan. Viszont el kéne menni apámhoz. Ha igaz, amit mondott, akkor nagy a baj. Bár kétlem, hogy ilyen lenne. Na meg ideje lenne be mutatni téged neki.
-Mi? - ijedt meg Raf. Miki ki tört nevetésben. Mar le is térdelt és fogta a hasát.
-Bizony. Úgyhogy készülj.
-Hurrá...

Én el mentem az autómért. Szerencsére még ott volt az Expo parkolójában. Meg beszéltük a találkozót, nálam az emeletes előtt. Ott vártam az autóban, hallgatva a zenéimet, amiket én írtam össze. Most egy Nightwish szám szólt. Teljesen át adtam magam a zenének, mikor hirtelen valaki kopogott az ajtómon. Oda néztem, egy fekete ruhába öltözött motoros volt. Azonnal fel ismertem. Nincs ekkora ember a világon.
-Szia szép fiú. - húztam le az ablakot.
-Szia cica! Kész vagy?
-Hát persze!
-Tessék egy kommunikáló. Doni adta. Így tudunk beszélni.
Olyan volt, mint egy Bluetoothos fül hallgató. Rá akasztottam a fülemre és el indultunk.